Idén nyílt meg 160 éve a hazai kávéházkultúra egyik legismertebb reprezentánsa és a modern cukrászművészet nagy innovátora, a Gerbeaud.
A soproni cukrászcsaládból származó Kugler Henrik, későbbi udvari cukrász, édesapja cukrászatában tanulta a mesterség alapfogásait. Tanulóéveiben számos város neves mesterénél bővítette tudását, de legnagyobb hatás Párizsban érte, ahol több évig is tartózkodott. 1858 egy jeles év volt a hazai cukrászat életében, Kugler Henrik ugyanis megnyitotta saját, önálló cukrászatát a mai József Nádor téren, amit 1868-ban a korabeli leírások Pest legelegánsabb helyeként említik.
1870 – ben átköltözött az akkori Gizella, ma Vörösmarty térre. A díszdobozos bonbonjai, desszertjei és kávékülönlegességei hamar városszerte híresé tették és egyre több vendéget vonzottak. Kugler cukrászdája volt Pesten az első, melynek francia ízléssel és szaktudással készített fagylaltjait a cukrászat előtti térre kirakott márványasztaloknál fogyaszthatta az úri közönség, valamint vitte haza a papírtálcára csomagolt süteményeket.
A mai ház névadója, Gerbeaud Emil az 1880-as évek elején lett – jelentős – része a patinás cukrászda történetének. A svájci származású cukrászt Kugler Henrik csábította az akkor már egyesített Budapestre, s lévén Kuglernek nem volt utódja, Gerbeaud Emilre örökítette üzletét, aki 1884-től már tulajdonosként indított el számos újítást, így ő honosította meg a napjainkig is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. De az üzletet is fejlesztette: megsokszorozta az alkalmazottakat, akik nagy lehetőségnek tartották, hogy Gerbeaud-nál képezhették magukat, hisz’ az 1890-es évek közepére a Gerbeaud név már fogalommá vált.
Az 1900-as párizsi világkiállításon már zsűritagként szerepelt, s egyetlen svájci-magyar cukrászként – egy évvel később – már büszkén viselhette a francia becsületrend szalagját. A Gerbeaud 1910-ben egy nagy felújításon esett át, a korának jelentős iparművésze Darilek Henrik tervei alapján. Ezt az alapító, Kugler már nem érhette meg, mert 5 évvel korábban, 75 évesen meghalt. Ezzel a nagy felújítással elnyerte azt az arcát a cukrászda belső berendezése, amiben a mai napig gyönyörködhetünk.
Ezt azonban Gerbeaud sem élvezhette sokáig, 1919 – ben hunyt el, a vezetést a felesége vette át. 1948-ban a patinás cukrászda állami tulajdonba került és Vörösmarty néven élte életét, de 1984-től a bejárat felett újra a Gerbeaud név “ragyogott”. 1995-ben Erwin Müller, német üzletember megvásárolta a Gerbeaud négyemeletes épületét.
2004-ben a Gerbeaud Gasztronómia Kft. vette át a cukrászda vezetését a tradíció és innováció szellemében.
“Feladatunknak tekintjük, hogy az ínyencségekre fogékony közönséget megismertessük az új ízekkel, textúrákkal és segítsük felfedezni a minőségi termékeket” – mondta Pintér Katalin, a cég társ-ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy 2010-ben mutatták be a Gerbeaud fiatalos és letisztult arculatát, új süteménykollekciójukat, melynek jeles képviselői mind a mai napig a Royal csokoládé vagy a Sósmogyoró-barack.
„A Gerbeaud cukrászda életében mindig is fontos volt a család szerepe” – meséli Niszkács Anna, társ-ügyvezető, aki édesanyjával, Pintér Katalinnal közösen vezeti a családi vállalkozást, amihez a Gerbeaud mellett a nemrég második Michelin-csillaggal is elismert Onyx étterem és a budai Émile étterem is tartozik. A család férfi tagjai, az apa, Niszkács Miklós és fia, Attila szintén tulajdonosai a vállalkozásnak.
„Filozófiánk lényege, hogy kizárólag kiváló minőségű, friss alapanyagokból és kézműves jelleggel dolgozunk és törekszünk arra, hogy a gazdag múlttal rendelkező magyar cukrászat ízeit és termékeit újjáélesszük és modern formába öntsük, a mai ízlésnek és alapanyagoknak megfelelően” – tette hozzá.
