Ő találta ki a macskanyelvet, a konyakos meggyet és a csokoládédrazsét, amely mint Gerbeaud-specialitás nevét az egész világon ismertté tette. Gerbeaud Emil valódi művésze volt hivatásának.
Gerbeaud Emil, eredeti nevén Emile Gerbeaud 160 éve, 1854. február 22-én született a ma már Genffel egybeépült Carouge-ban. Amikor a svájci származású Gerbeaud 1884-ben betársult a már méltán híres Kugler cukrászdába a budapesti Gizella (ma Vörösmarty) téren, új ötletekkel kápráztatta el idősebb társát és a vendégeket.
A fiatal cukrásznak megtetszett a szépülő új főváros. Jó volt a liszt, a tej, olcsó a nyersanyag és a munkaerő. Így azt remélte, hogy tudását és kifinomult ízlését a legjobb helyen alkalmazhatja. Felismerte, hogy a kézműves munka mellett a cukrászüzem gyári jellegét kell megalapoznia, ezért a segédek számát ötszörösére emelte, és elárusítónőket, csomagolónőket, szállítókat is alkalmazott. Választékát különleges termékekkel bővítette: vajas, párizsi és más hasonló krémeket, több száz féle teasüteményt és csemegecukorkát készített.
Hamarosan berendezett egy kis csokoládégyárat, és megkezdte a csokoládébonbonok gyártását, amelyek közül a konyakos meggy volt a legnépszerűbb. A század végén már százötvenen dolgoztak itt, akik közül sokan külföldről érkeztek, hogy nála tanulhassanak. A Gerbeaud-készítmények híre a határokon túlra is eljutott. Érdekes és színes egyéniség volt, ami szakmájában is segítette. Sikereinek titka abban rejlett, hogy szigorúan ügyelt készítményei minőségére, tetszetősségére. Soha nem engedett a minőségből, megesett például, hogy saját kezűleg roncsolta szét a puncsos mignonokat, ha azok színárnyalata nem volt számára megfelelő. Hivatása művésze volt.
Az 1896. évi millenniumi kiállításon nagy érdeklődés mellett mutatta be korszerű csokoládégyártási eljárását. Két évvel később a brüsszeli, majd az 1900-as párizsi világkiállításon már mint zsűritag szerepelt, és megkapta a francia Becsület-rendet. A fiumei csokoládégyár megvásárlása lehetővé tette a kakaó vámmentes beszerzését és azonnali feldolgozását.
A cukrászda mai arcát az 1910. évi nagy felújítás során nyerte el, – akkor még – Gizella téri belső berendezésének terveit Darilek Henrik, korának jelentős iparművésze készítette. A mennyezetet XV. Lajos korabeli rokokó mintázatú stukkók díszítik, a csillárok és a falikarok Mária Terézia stílusában készültek. A Kugler idejében már meglévő csavart lábú francia asztalok mellé Gerbeaud a párizsi világkiállításról szecessziós asztalokat hozatott. A Gizella téri üzletről 1917. januárjában ezt írták: „ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni”.
Az európai hírű mester 1919-ben hagyta el örökre földi alkotóműhelyét. Felesége egészen 1940-ig vett részt az üzlet vezetésében, megőrizve annak magas színvonalát, aminek eredményeként a műhely, a cukrászda ma is ott áll a Vörösmarty téren. Desszertjeik esetében ma is nagyon fontosnak tartják az első impressziót, így nem csak kulináris, hanem esztétikai élményt is kívánnak termékeikkel nyújtani. A Gerbeaud Cukrászda kínálatában mind a mai napig megtalálható a klasszikus Dobos torta, Esterházy torta és természetesen a Gerbeaud szelet, de mellettük, a pultban felfedezhetjük a Narancsos-karamell, a Royal csokoládé vagy a könnyed Bazsalikomos-citrom finomságát.
A klasszikus Gerbeaud-szelet
Hozzávalók: tésztához: 350 gr búzaliszt, 1 egész tojás, 50 gr porcukor, 200 gr vaj vagy margarin, 1 dl tej, 10 gr élesztő (friss)
Töltelékhez: 175 gr dió (darált), 175 gr porcukor, 250 gr sárgabarack lekvár, Tetejére 250 gr jó minőségű csokoládé
Futtassuk fel az élesztőt langyos, cukros tejben. Morzsoljuk el a lisztben a margarint, adjuk hozzá a felvert tojásokat, a felfuttatott élesztőt, a cukrot és a maradék tejet. Addig gyúrjuk, míg rugalmassá nem válik a tészta, majd takarjuk le, és pihentessük 30 percen át.
Formáljunk a tésztából 3 cipót és az elsőt nyújtsuk ki a tepsinek megfelelő méretre. Tegyük sütőlemezre az első lapot, először kenjük meg lekvárral, és hintsük meg a dió és a porcukor keverékének felével. Nyújtsuk ki, és tegyük rá a következő lapot, azt is kenjük meg lekvárral, hintsük meg a maradék cukros dióval. A harmadik lapot is nyújtsuk ki,és tegyük rá, majd az egészet hagyjuk egy órát pihenni.
Közben melegítsük elő a sütőt. Szurkáljuk meg a zserbó tetejét, hogy levegőzhessen, és süssük lassan, míg egyenletes világosra nem sül a teteje. A kisült és kihűlt Gerbeaud szeletet a tepsiből óvatosan vegyük ki (vizes késsel vágjuk ki), fordítsuk át, és baracklekvárral vékonyan kenjük le.
Végezetül készítsünk a csokoládéból vízgőz fölött mázat, majd vonjuk be a kihűlt zserbó tetejét. Amikor megdermedt a csokimáz, vágjuk a zserbót apró, hosszúkás szeletekre.
