Bejárta a főváros szinte összes éttermét, kávéházát, a New Yorkban vagy a Gundelnél éppúgy otthonos volt, mint Óbuda kiskocsmáiban. Az egyéni hangú és életvitelű Krúdy számára még az egyszerű pörköltnek is sava-borsa volt.
Örök talány marad, hogy zivataros élete közepette hogyan tudott félszáznál több regényt, mintegy háromezer elbeszélést és több ezer cikket, karcolatot és hét színdarabot írni. Krúdy Gyula 136 éve, 1878. október 21-én született Nyíregyházán, diákkorában legfőbb szenvedélyét az olvasás jelentette és már ekkor elhatározta, hogy író, újságíró lesz. A millennium évében Pestre költözött, hogy megvalósítsa álmát. Sikerült neki: még nem volt húszéves, amikor megjelent első novelláskötete.
Az önmagát minden írói csoportosulástól távol tartó, egyéni hangú Krúdy számára az 1910-es évek elején megjelenő Szindbád-novellák hozták meg az átütő sikert. Megteremtette Szindbád alakját, egyben saját költői alteregóját. A Szindbád-történetek középpontjában az utazás, a keresés, a múlt alakjainak megidézése, az eltűnt idő utáni vágyakozás, a jelen sivársága elől való menekülés áll.
A bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyei voltak fő támaszpontjai, itt teremtődött meg írásainak sajátos, „krúdys” légköre, és itt talált rá különc figuráira is. 1897-ben megjelent első novelláskötete, ettől kezdve évente kiadott 2-3 kötet, és naponta jelentek meg írásai különböző lapokban. Fáradhatatlanul dolgozott, testi erejéről, szerelmi étvágyáról, a szakácsművészet, a finom nedűk iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek. Műveiben csodás illatok, ízek, finoman derengő női testek idéződnek fel, pasztellszínekkel teremti meg műveinek varázsos világát.
Krúdyt hajtotta nyugtalan vére, bohém természete, nem tudott élni a pesti éjszaka, a kocsmák, úri éttermek nélkül, rajongott Gundel Károlyért és konyhájáért, élt-halt Kéhli-vendéglő olcsó boráért. Márpedig Krúdy Gyula, aki igazi ínyenc volt, regényeiben is nagy figyelmet szentelt ételnek-italnak, s utánozhatatlan hangulatot varázsolva, tűnődve elmélkedett a különböző fogások élvezetéről. Az író a rácponty, marha- és körömpörkölt mellett a tányérhús (levesben főtt marhahús) nagy kedvelője volt. „Csak egy kis marhapörkölt került az asztalra, de amúgy magyarosan elkészítve, zöldpaprikával, paradicsommal” – írta egyik kedvenc ételéről a Szindbádban. És aki egy marhapörköltről ilyen gyönyörűen egyszerű tudott írni, annak minden sorát érdemes elolvasni.
Krúdy Gyula: Szindbád
(részlet)
Csak egy kis marhapörkölt került az asztalra, de amúgy magyarosan elkészítve, zöldpaprikával, paradicsommal. Viola egyszerű, csöndes kis otthonában most már bőbeszédűbb volt:
– Ne csodálkozzanak azon, hogy így élek. Öt vagy hat esztendő előtt – mert az évfordulókat szeretem elfelejteni – bizonyos szerelmi csalódás ért hazámban, a férfi, akit szerettem, méltatlannak bizonyult szerelmemre. Igen jó családból származtam, és a szégyenérzet világgá hajtott. Ne kérdezzék, hogy és miként: erre a lengyel fürdőhelyre kerültem, ahol a bazárt berendeztem. Találhattam volna jövedelmezőbb foglalkozást is, de nem áldoztam föl függetlenségemet, szabadságomat. Most már tudnak mindent, ami reám vonatkozik.
Viola igyekezett egyszerűen és mindenféle színészkedés nélkül elmondani azokat a szavakat, amelyek láthatólag a szívéből jöttek, de éppen ez a körülmény volt az, amely savát-borsát megadta a marhapörköltnek, amelyet a két Szindbád meglehetős jó étvággyal elfogyasztott.
– Ha megengedi – mondta most Szindbád -, én szeretem bicskaheggyel kipiszkálni a fogamat.
– Az apám is úgy szokta.
– Ha megengedi, én szeretem a mellényemet kinyitni evés után.
– Mind így teszik nálunk a férfiak.
– És szeretek bort inni… – tette hozzá félénken Szindbád.
– Van borom – mondá most a bazárosné, és egy palack magyar bort helyezett az asztalra.
Marhapörkölt – recept
ahogyan Krúdy szerette Gundel Károly receptje
Értékes, lédús részekből, gyakran többé-kevésbé csontos apró húsokból készítjük a magyar konyhának e remekét, a pörköltet, mely raguhoz hasonló, szaftja rövid, tartalmas, nem sűrített, de ne is legyen híg. Különböző típusai lényegében egyformán készülnek, de az arányok mások.
Hozzávalók: 1 kg marhahús, 1,5 dl étolaj, 2 fej vöröshagyma, 20 g őrölt paprika, 2 db zöldpaprika, 2 db érett paradicsom, só, fokhagyma, köménymag, (vörös bor és majoránna ízlés szerint)
Elkészítés: A színhúst kb. 2-3 cm-es kockákra vágjuk. A felkockázott hagymát megfonnyasszuk az olajon, de nem kell nagyon megpirítani – ne égjen oda, majd a gázt kisebb lángra téve (vagy teljesen lehúzva a lángról) beletesszük a kockára vágott húst megsózzuk és meghintjük egy kis fűszerpaprikával, a szétnyomott fokhagymával és a köménymagfal gyorsan összekeverjük. A tűzre visszatéve (illetve magasabb lángra téve) állandóan kevergetve tovább pörköljük.
Hozzáadunk egy kevés vizet vagy csontlevet, befűszerezzük, és időnként megkevergetjük a fedő alatt, mérsékelt tűzön pároljuk. Ha a leve elfőtt, mindig csak annyi vizet (vagy egy kis vörös bort) öntsünk rá, hogy a hús ne főjön szét, de ne is égjen oda.
Amikor a hús puhulni kezd, hozzáadjuk a kockára vágott zöldpaprikát és a paradicsomot, és ezzel készre pároljuk.
Körítésnek galuskát, tarhonyát vagy főtt burgonyát adjunk mellé, feltétlenül valamilyen pikáns savanyúságot.
Felhasznált irodalom:
Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv
Krúdy Gyula: Szindbád
