Móricz Zsigmond konyháját és kedves ételeit befolyásolta, meghatározta a gyerekkorában szerzett gasztronómiai tapasztalata.
Móricz Zsigmond fiatal íróként rajongott a feleségéért, gyerekeiért, és nagy ritkán járt kávéházba, vendéglőbe. Különösen írói népszerűsödése idejétől – a 20. század elejétől fordult meg több jeles vendéglátóhelyen, lett tagja néhány asztaltársaságnak is. Ám – ahogyan feljegyezték róla –, inkább a barátkozás a társakkal történő találkozások, mint a megszokás vagy a divat ültette fehér asztalok mellé.
A mai Gundel, az akkori Wampetics leghíresebb kompániája Újházy Ede színészkirály és művészekből, írókból, híres emberekből rektrutálódott baráti köre szívesen várták és fogadták jelentkezését. A velük való kvaterkázások közepette ismerte meg aj jeles színész elhíresült levese „hőseit”, az étel készítésének fortélyait, a hiteles alapanyagokat és egyéb ízesítőket. A művész, vagy ahogyan akkor őt mindenkinek neveznie kellett, a Mester mesélte, hogy ő magának, illetve szakács barátainak hogyan kell elkészítenie a levesremeket. Többen megírták – így a konferanszié Nagy Endre és a gasztronómiai szakíró és szakácskönyv-összeállító „Ínyesmester” (Magyar Elek) is –, hogy az eredeti leves főleg kakashúsból készült. Így hallotta Móricz Zsigmond is, és így dolgozta bele közismert és sokat idézet „Ebéd” című elbeszélésébe. Az elbeszélés menüsora is remek: az ominózus leves után velő következik pirítós kenyérrel, majd marhahús ribizlimártással, sertéspörkölt zöldbabbal, kacsasült befőttel és ludaskása, a tetején libamájjal. Utána paprikás csirke, rántott harcsa, juhtúrós galuska, Gyümölcsnek friss cseresnye. Végül feketekávé. És minden ételhez egy kis önálló történet… menüsor adja keretét az elbeszélés kis történeteinek…
– „No, gyerünk mán át, mert elhűl a leves.
Közben behozták az ételt, s feltálalták két óriási tálban a levest. Az illata úgy szállott, mint a liliomé, de étvágycsiklandóan.” (Móricz Zsigmond: Ebéd)
Konyháját és kedves ételeit befolyásolta, meghatározta a gyerekkorában szerzett gasztronómiai tapasztalata. A csécsei, turistvándi és rügyi egyszerű emberek kedvelt és gyakori nép ételei jelentettek számára örömöt s kulináris gyönyörűségeket. ez időtől tart a szinte haláláig töretlen lelkesedése az úgynevezett cibere-készítmények iránt. (Megjegyzendő, hogy írásaiba is nagyon sok, a szülőhelyi és gyerekkori évekre emlékeztető táj konyhájának remekeiből átvett válogatás.)
– „Ejha, micsoda leves ez! – mondta az esperes. – Ilyen levest, barátom, ilyet nem lehet kapni semmiféle helyen ez világon, csak éppen itt, ahol vagyunk. Mert a levesnek úgy kell készülni, hogy abban legyen marhahús is meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt azután együtt főzik annyi ideig, legalább huszonnégy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is puhára kell abba főni. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy kakas. Öreg kakas. Nagy taréjú, fekete lábú, amelyik már évek óta gyakorolja a szerelem művészetét. Annak minden részének benne kell lennie a levesben, szétfőve és a legkisebb alkatelemeire bomolva. Egy ilyen tányér leves a beteget lábra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.
– Ne prédikáljon, szentatyám – mondta a főkapitány -, hanem kanalazzék.” (Móricz Zsigmond: Ebéd)
CIBERELEVES – RECEPT
Végh Antal receptje
Egy liter teljesen érett penyigei szilvát három liter vízbe odateszünk főni. Addig főzzük, amíg a szilva a magváról teljesen le nem válik. Aztán nagy lyukú cserépszűrőn átpasszírozzuk. Az átpasszírozott levet újra visszatesszük a tázhelyre, főzzk. Egy kevés sóval, csipetnyi őrölt borssal, tetszés szerinti cukorral megízesítjük, majd behabarjuk. Minden liter léhez egy evőkanál liszt kell. Két deci tejfellel a lisztet jól elkeverjük, majd egy egész tojást is el kell keverni benne. Egy liter tejjel felhígítjuk, lassú, folyamatos kavarás mellett. Ezt a habarást a szilvaléhez öntjük; mihelyst felforrt kész is… (Végh Antal: Száz szatmári parasztétel)
KORPACIBERE – RECEPT
Polcz Alaine recepje
Félig-meddig a nosztalgia diktálja, hogy eláruljam neked a ciberekészítés titkát is. Ha azt hiszed, hogy a cibereleves csak Benedek Elek meséskönyveiben létezik, tévedsz, a zsidó konyha is ismeri. Odahaza, Erdélyben a falvakban régen ezzel savanyítottak ecet helyett. Jobb ízű és olcsóbb is volt, mint a bolti savanyító. És sokkal egészségesebb. Az ételecet néven árult vegyi készítmény kimondottan káros hatású. A gyümölcsecetek nagyon drágák. Készítése: 20 dkg búzakorpát, 1 evőkanál kukoricalisztet és 1 szelet kenyeret meg egy kis megmosott meggyfaágacskát teszünk egy nagyobb befőttes üvegbe. (Utóbbi meggyfa hiányában elmaradhat.) Az üvegbe 2 liter forró vizet öntünk, felkeverjük, és kistányérral lefedve egy napig meleg helyen állni hagyjuk. Egyszer-kétszer még felkeverjük, 24 óra múlva leszűrjük, kisebb üvegekbe öntjük és hűvös helyre tesszük. Egy hétig eláll a kamrában is, de hűtőben sokáig tárolható. Ha ecetvásárlás helyett rákapunk a ciberekészítésre, az előző adag végével erjeszthetjük az újabbat. Levesek, főzelékek, tejfölös ételek savanyításához kiváló. (Polcz Alaine: Főzzünk örömmel!)
