A szárított gyümölcsök és a csonthéjasok magvai télen a szervezet védekező mechanizmusát erősítik.
Tíz évvel ezelőtt Splitben a dél-horvátországi nagy kikötőváros műemlékvédelmi szakemberei és régészei 1700 éves fügefák konzervált darabjait, valamint amforák, kerámia- és üvegedények együtteseit mutatták be Splitben mutatták be. A spliti Óvárosban, a Diocletianus-palota pincelejárójától 150 méterre levő ásatásoknál leltek rá a régészek a gazdag anyagra, köztük egy sírra, amely a XVI. századból, a velencei korból származik. A karbonvizsgálatok megerősítették, hogy az édes gyümölcsű fák Diocletianus (245-312) római császár korából származnak. Diocletianus építtette a palotát, amely 305-ben készült el. Az idős uralkodó stallumát átadva utódának a termálvizekben gazdag Salonába vonult vissza, hogy csúzos végtagjait gyógyítsa.
A régiek asztaláról nem hiányozhatott a szárított gyümölcsökkel és magvakkal teli tál, mert pontosan tudták, hogy a szárított barack, a füge, a szilva, valamint a dió, a mogyoró, a mandula nagyon egészséges eledel, ásványi anyagokban gazdag és energiát ad, különösen télen fontos naponta fogyasztani.
100 gramm szárított gyümölcsben 600-800 milligramm kálium van, a barackban 1370 milligramm és 1800 mikrogramm béta-karotin. A szárított gyümölcsök ezenkívül tartalmaznak vasat, folsavat, B1-, C- és E-vitamint, az emberi szervezetben ezek a – káros – szabad gyökök ellen védenek.
A szárított füge vasban, káliumban, kalciumban és foszforban gazdag, és csillapítja a köhögést a belőle készült főzet. Ehhez öt fügét egy liter vízben négy percig kell forralni. Lehűlve az ital lassan besziruposodik, és így kell inni. A mediterrán égöv egyik legelterjedtebb gyümölcse nemcsak nyersen vagy aszalva fogyasztható, hanem kitűnő lekvár, sőt bor és pálinka alapanyag is lehet.
BÁNÁTI GYÜMÖLCSKENYÉR – RECEPT
Vegyünk 25 deka igen nagy szemű mazsolát, 25 deka datolya szilvát, 25 deka mandulát 25 deka czitronádot, 25 deka birsalmasajtot, 25 deka aszalt magolt szilvát, 25 deka vegyes finom czukrozott déli gyümölcsöt, 50 deka fügét és 50 deka héjától megtisztított diót. Mindezen gyümölcsöket fel kell vágni lehetőleg egyenlő, de nem igen vékony laskákba. A felvagdalt gyümölcsöket tegyük tálba és hintsünk reá 2 deka törtfahéját, 2 deka törtszegfűszeget, és négy nagy almát héjától megtisztítva, vagdaljunk fel apró darabkákba; azt is keverjük a száraz, fölvágott gyümölcsök közé. E vegyes gyümölcsre öntsünk 4 deci jó rumot.
Este készítsük el ezt az anyagot, hogy a tálba befedve egész éjjel ugy álljon, és ideje legyen összeérni. Másnap reggel készitsünk hozzá egy kiló lisztből, 2 tojásból, 2 kanál czukorból egy késhegynyi sóból, egy kanálnyi vajból, 3 dekányi élesztőből és fél liter tejből közönséges kalácstésztát. E tésztát verjük jól meg és tegyük langyos meleg helyre kelni. Ha a tészta megkelt, tegyük ki deszkára és nyújtsuk el kétujjnyi vastagságura. Ekkor a vegyes gyümölcsöt tegyük szép hosszan a tészta közepére; a tésztát sodorjuk össze a gyümölcscsel oly módon, hogy hosszúkás pékkenyér formája legyen. A kalács-tészta a gyümölcsöknek csak burkolatul szolgáljon. A tésztát felül kenjük meg tojássárgájával s tegyük tepsibe. Csendes tűznél, lassan kell kisütni szép barnapirosra. Használatkor nagy lapos szeleteket kell belőle vagdalni. Ez a rendkívül finom csemege a Temesvár-vidéki német ajkú családoknál karácsony estéjén szinte elmaradhatatlan étel.
