100 éve, 1919. február 26-án írta alá Woodrow Wilson amerikai elnök azt a törvényt, amely nemzeti parkká nyilvánította az Egyesült Államok és a világ egyik legkedveltebb turista-látványosságát, a Grand Canyont.
Lenyűtöző látványt nyújt az arizónai sivatagban
Theodore Roosevelt elnök 1908. január 11-én bejelentette, hogy 1919-ig nem válhat nemzeti parkká az általa alapított a Grand Canyon Nemzeti Emlékmű, miután többen is leszavazták a tervet. 100 éve, 1919. február 26-án írta alá Woodrow Wilson amerikai elnök azt a törvényt, amely nemzeti parkká nyilvánította az Egyesült Államok és a világ egyik legkedveltebb turista-látványosságát, a Grand Canyont.
A Colorado folyó szakadékvölgye Arizona állam északnyugati részén 446 kilométer hosszan, 6-30 kilométer szélességben vágódik bele a fennsíkba, a folyó helyenként 1800 méterrel mélyebben folyik, a nemzeti park területe 4930 négyzetkilométer. A kanyon nem vetődéssel jött létre, hanem a folyó vágódott bele több millió év alatt a kiemelkedő platóba, így a meredek falakon élő geológia tankönyvként változatos színekben pompázó különböző kőzetrétegek ejtik csodálatba a látogatókat. (Keletkezésére akadnak „alternatív” magyarázatok is, így van, aki szerint a kanyont a bibliai özönvíz hozta létre.) A fennsík felszíne erősen szabdalt, a meredek falak előtt tanúhegyek, a falak peremén kőoszlopok, különböző alakú kiemelkedések nyújtanak lenyűgöző látványt.
A Grand Canyon nem a világ legmélyebb szurdoka, de egészen biztosan a legismertebb, a leglátványosabb és a legtöbbet tanulmányozott ilyen jellegű földrajzi képződmény.
Területén tízezer éves indián települések nyomait is megtalálták, első európaiként 1540-ben a mitikus hét aranyvárost hajszoló spanyol konkvisztádorok pillantották meg. Kétszáz évvel később érkeztek ide az első misszionáriusok, a terület feltérképezése csak a XIX. század közepén kezdődött meg.
Az első telepesek a Grand Canyon ásványkincseinek kitermelését fontolgatták, de gyorsan rájöttek, hogy a turizmus sokkal kisebb fáradsággal sokkal nagyobb bevétellel kecsegtet. A területet 1873-ban nyilvánították védettnek, majd 1919-ben nemzeti parknak. A Grand Canyon területén 1500 növény-, 355 madár-, 89 emlős-, 47 csúszómászó, 9 kétéltű és 17 halfajta él, közülük sok csak itt található meg.
Egy gát 1963-as megépítése óta időről időre mesterségesen kell növelni a folyó vízhozamát, hogy felélesszék a szegényedő, veszélyeztetett ökoszisztémát.
A Grand Canyon a világ egyik leghíresebb természeti látványossága, amelyet évente több mint ötmillióan keresnek fel. A látogatóknak lehetőségük van a túrázásra gyalog, öszvérháton és néhány száz dollár ellenében végigcsónakázhatnak a folyón is, ha nem félnek a vadvizektől.
A látványt élvezhetik a levegőből is, nem csak repülőgépről: két éve adták át a Skywalk elnevezésű üvegpadlós kilátót, amely olyan érzést kelt a rá kimerészkedőkben, mintha a levegőben állnának. A Grand Canyon még ma sem veszélytelen hely: az 1870-es évek óta több mint 600 halálesetet jegyeztek itt fel. Akadt, aki fényképezés közben szédült le a sziklaperemről, mások ugyanezt öngyilkossági szándékkal tették, adaktak, akik vízbe fulladtak, hőgutát kaptak vagy kiszáradtak, megint mások légi szerencsétlenségben vesztették életüket, a villám csapott beléjük vagy kőlavina zúdult rájuk.
A park területén mentőszolgálat működik, amely évente több száz embert szabadít ki szorult helyzetéből.
*Több fotó a Grand Canyon a U.S. National Archives-ban található
