I. Ferenc József és Erzsébet királyné 1896. május 2-án nyitotta meg a városligeti kiállítást. Május 3-án avatták fel a Millenniumi Földalatti Vasutat is, a ma is működő közlekedési eszköz a kontinens első földalatti vasútja volt. Május 4-én nyitotta meg kapuit a Műcsarnok.
1896. április 21-én a magyar Országgyűlés a honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából törvénybe iktatta ezt a sorsfordító történelmi eseményt. A millenniumi törvény felsorolta “a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó műveket”: emlékművet a budapesti Andrássy út végén; emlékművet vagy emlékoszlopot az ország hét pontján (a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zoborhegyen, a dévényi Várhegyen, Pannonhalmán, a Zimonyi Várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen); a Mátyás-templom melletti Szent István-szobrot; a Szépművészeti Múzeum épületét és 400 népiskolát – minderre 5,2 millió forintot adott a költségvetés. A megadott határidőre a vidéki emlékművek csaknem mindegyike elkészült, a központi emlékmű építése azonban csak az év végén kezdődött, és csaknem 30 évig tartott.
1896. május 2-án nyílt meg Budapesten a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplésére a millenniumi kiállítás, és ugyanezen a napon indult meg a rendszeres forgalom Európa (London után) második és a kontinens első földalatti vasútján.
Ezredévi kiállítás és a kontinens első földalatti vasútja
A kiállítást I. Ferenc József császár, magyar király nyitotta meg, ekkor forgatták az első magyar filmhíradót is. A Városligetben magyar alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be, ezer év történelmi-kulturális anyagát, illetve a korszak újdonságait – írja az MTVA. A kiállítás 1896. november 3-án zárta be kapuit, csaknem 5 millióan tekintették meg. A bevételek és a kiadások egyensúlyban voltak, a páratlan seregszemle növelte az ország önbecsülését és külföldi elismertségét.
Az Andrássy út a millenium idején
A budapesti földalatti vasút építését 1894 augusztusában engedélyezték, a munkálatok két évig tartottak. A két nagy versenytárs, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) és a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) együtt nyerte meg a pályázatot. A terveket a német Siemens és Halske cég készítette, a föld- és betonmunkákat Wünsch Róbert cége végezte. Az alagút az akkori Gizella (ma: Vörösmarty) tértől a Városligetig húzódott, hogy biztosítsa a kiállítás megközelíthetőségét.
A kéregvasút pályáját jórészt az akkorra kiépült Andrássy út (Sugár) alatt vezették. A városvezetés ugyanis nem engedélyezte, hogy a fényűző palotákkal szegélyezett utat sínekkel és villamos szerelvényekkel csúfítsák el. Mivel az idő sürgetett, az alagutat két irányból kezdték el ásni, gyakran vasárnap is. Az alagút nyitott munkagödörrel, a kor legmodernebb technikájával épült.
A létesítményt 1896. május 2-án a millenniumi ünnepségek keretében adták át a közönségnek, 20 motorkocsival indult meg a rendszeres forgalom a 3,65 km hosszú pályán, a 10 krajcáros jegyeket automatából lehetett megvenni. Az átadott földalatti két fillér áráért a Gizella-tértől (ma Vörösmarty) az Artézi- fürdőig (ma Széchenyi) szállította utasait.
Május 8-án I. Ferenc József uralkodó is megtisztelte jelenlétével az eseményt, végigutazott a vonalon a számára készült királyi díszkocsival, és hozzájárult, hogy a földalatti a nevét viselje. A „kis földalatti” – ahogy a pestiek nevezik – csaknem nyolcvan éven át fennakadás nélkül működött. Az észak–déli metró Deák téri állomásának építésekor az alagút egy részét kiiktatták, és Földalatti Vasúti Múzeumot létesítettek benne.
Az 1972–73-as rekonstrukció során a vonalat 1233 méterrel, a Mexikói útig meghosszabbították, oda került a járműtelep is. A nyomvonalat végig a föld, illetve a Városligeti tó alá helyezték. Jobb oldali közlekedést vezettek be, új vasúti pályát létesítettek. A régi kocsikat 21 háromrészes, csuklós Ganz-szerelvénnyel váltották ki, az állomásokat a műemléki védettség figyelembevételével újították fel. 1995-ben a járműveket és az állomásokat is felújították. A millenniumi földalatti az Andrássy úttal együtt 2002-ben a világörökség része lett.
