Idén júliusban lett 20 éve az UNESCO Világörökség része a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék, a tokaji aszú szülőhelye, amelyet már Kölcsey is megénekelt nemzeti himnuszunkban. A tokaji aszúért számtalan híresség is rajongott.
A Tokaji borvidék a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező, első zárt bortermelő vidéke, az itt termelt bor már 1737-től eredetvédett, áll az MTVA összeállításában. Elsősorban természetes édes borairól ismert, legnépszerűbb az aszú és az eszencia. Ezek különlegességét az adja, hogy szüretkor kézzel szedik le a megtöppedt szőlőszemeket.
Az itt készült borok jellegzetes, egyedülálló ízvilágát az ásványokban gazdag vulkanikus talaj adja. Az italokat sokáig gyógyszerként is számon tartották.
Az aszú születése igazi természeti csoda. A környező folyók, mocsaras területek környékén az őszi csapadékos, párás éjszakákat gyakran követik napsütéses, meleg nappalok. Az itt kialakult különleges mikroklíma kedvez a nemespenész elszaporodásának, ami az érett szőlőszemek nemesrothadását, aszúsodását idézi elő. A Tokaji borok népszerűségéhez, a borok érleléséhez hozzájárul a jó tárolási lehetőség, a puha tufába vájt több száz kilométer hosszú, a régió települései alatt kanyargó pincerendszer, ahol a páratartalom egyedülálló, és az a hőmérséklet állandó 10-12 fokos.
A különleges italnak persze a rajongótábora is különleges volt: ide tartozott XIV. Lajos francia uralkodó, Katalin cárnő és a világhírű zeneszerző, Beethoven is szívesen iszogatta az aranyló nedűt.
Nem alaptalan tehát felidézni a tokaji borok régi szlogenjét: „A királyok bora, a borok királya.”
A Tokaj-hegyaljai pincék a világon egyedülálló módon otthont adnak a Cladosporium Cellare nevű gombafajnak, ami egyfajta „szimbiózisban” él a pincében található borokkal. Ez az úgynevezett „nemes penész” egy természetes védőréteget képez a pincében tárolt palackokon, tovább óvva azokat az „idő vasfogától”, miközben egy rendkívül különleges, elegáns, antik megjelenést is kölcsönöz nekik.
A Szegiben található pincét szintén különlegessé teszi a felső szintjén található muzeális borok tárolására kialakított 6 lezárt ág, ahol több ezer palackot tárolnak a legjobb évjáratokból az 1920-as évjárattól kezdődően.
Történelmünk során az oszmán hódítás elvette a középkori Európa legjelesebb borvidékét, a Szerémséget, a filoxéra és az urbanizáció pedig a Buda várát körülölelő nagyszerű hegyeket. Trianon után sokáig nem ihattunk ménesi és küküllői bort, nem ízlelhettük a kárpátaljai hegyek levét, és hosszú évekig kellett huzakodni, hogy meddig is tart valójában a Tokaji borvidék. Mindig voltak azonban, akik újra kezdték: újra telepítették a szőlőt, újra kiásták a borospincéket és kemény munkájuk nyomán újra került bor a hordókba.
A kommunizmus a borászattal is elvégezte a maga pusztítását, ami felért egy újabb filoxéra-vésszel. A bor kultúrája összeomlott, szétverték a borászatot megtartó és megújító közösségeket is. Miközben népbetegség lett az alkoholizmus az olcsó, silány minőségű bor fogyasztása vált „normálissá”, a polcokról eltűnt a minőség.
A hat borrégióban – Balaton, Duna, Felső-Magyarország, Felső-Pannon, Pannon és Tokaji – 22 borvidék található. A szőlőterületek eloszlása azonban meglehetősen egyenetlen az egyes borvidékek között. A legnagyobb Kunsági borvidék területe több mint 20 ezer hektár. A nagyobb területek közé tartozik még a Mátrai, az Egri és a Tokaji borvidék.
