A hatalmas méretű, lenyűgöző kompozíciójú barokk kert feladata a reprezentáció. Az épület és a kert egységét megfogalmazó ősi gondolatból fakadó egység, a kultúra megtestesítője. Az Észak-Németoszágban található Schlossgarten Gottorf in Schleswig kertje kimagaslóan szépnek számít a német műremekek között is. – Bernd Bleiel fotója
A barokk kertekre jellemző, hogy a kastélytól sugárszerűen szétágazó – hatalmas energiájú – vonalak a messzi tájat is bekapcsolják a kerti képbe, amely – látható kerítés nélkül – egy építészeti létesítménnyel társul, s az egészet a távoli táj látványa zárja. A lenyűgöző méretek, az óriás növényfalak lenyűgöző térérzetet keltenek a nézőben.
A barokk kertekben a terek alapsíkját a korábban szokásos elaprózás helyett nagy felületen egybefogott, gazdag rajzú virágültetvények, szobrok sorozatai, hatalmas vízfelületek töltik meg élettel. A reneszánsz szökőkút vonalrajzos, vékony sugarai helyett itt a víz széles kévék, lépcsőkről lehömpölygő víztömegek, kilométeres vízfelületek formájában tárul elénk. A reneszánsz kerttel ellentétben kevésbé szabályos kompozíció. A változatosságot a merev formarendszertől független, külön-külön egységű, egymástól nagymértékben elütő kertrészletek fejezik ki.
Magyar vonatkozású barokk kertek: Kismartonban (Eisenstadt, Ausztria), Eszterházán (Fertődön), Esterházy kert, Cseklészi kert.
