Fa a falon, avagy az óriás falfestmény, amelyet a Budapesti Lengyel Intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából ajándékozott a város lakóinak.
Budapesten, a VII. kerületi Wesselényi és Klauzál utca sarkán álló épület tűzfalán 2014. május 23-án mutatták be a Neopaint Works alkotóinak művét, melyet Vattamány Zsolt, a VII. kerület polgármestere és Katarzyna Sitko, az intézet igazgatója avatott fel.
„Legyen ez egy gesztus mindenki felé, aki eljött a rendezvényeinkre, vagy más módon támogatta tevékenységünket. Gondolok a fővárosra, a VI. kerületre, ahol vagyunk, szomszédainkra, partnereinkre, akik nélkül a munkánk nem lett volna lehetséges” – mondta el a krakkói Jagelló Egyetemen magyar filológiát végzett, magyarul választékosan beszélő fiatal igazgatónő, aki 2009 óta igazgatóhelyettesként, tavaly óta pedig igazgatóként irányítja az intézetet.
A Lengyel Intézet az első volt a budapesti külföldi kulturális intézetek sorában. Működését 1939 májusában kezdte meg, és ötven éve foglalta el mai székhelyét a Nagymező utca és az Andrássy út sarkán lévő épületben. Alig több mint három hónappal a megnyitása után kitört a második világháború, Lengyelország náci és szovjet megszállás alá került, de a budapesti intézet – egyedüli lengyel állami intézményként egész Európában – egészen Magyarország 1944-es német megszállásáig működhetett. Támasza volt a lengyel menekülteknek, felkészítette a lengyel fiatalokat az egyetemi tanulmányokra, magyar nyelvet oktatott, lengyel és magyar nyelvű könyveket, lengyel folyóiratot adott ki. A háborús sebek begyógyítása után, néhány évi szünetet követően 1951-ben indította újra tevékenységét.
Évente több mint száz zenei, irodalmi, színházi, filmes, képzőművészeti és egyéb rendezvényt szervez, 80 százalékukat az intézeten kívül. Utóbbiakban társszervezőként működik közre. Szerteágazó partneri kapcsolatokat épített ki és ápol Magyarország-szerte. „Nem akarunk lengyel sziget lenni Budapest térképén. Természetesen szívünkön viseljük az itt élő lengyeleket, de tevékenységünk kiterjed az egész városra, az egész országra. Ezért a Lengyel Intézet nemcsak kiállításokat jelent galériáinkban, találkozókat a mozi- és konferenciateremben, hanem elsősorban részvételt a nagy magyarországi fesztiválokon, együttműködést a különféle intézményekkel Budapesten és vidéken egyaránt”.
