Gyermekáldás volt a mosómedvéknél a Debreceni Állatkertben. A márciusban világra jött mosómedve ötös ikrek már ki is merészkedtek a biztonságot nyújtó odúból.
Nagy Gergely Sándor, az állatkert igazgatója elmondta: a kicsik körülbelül kéthónapos korukig anyjuk folyamatos gondoskodását élvezik majd. Születésükkel immár 11 tagja van az ország legnagyobb állatkerti mosómedvecsapatának.
A március 31-én napvilágot látott bocsokat csütörtökön mutatta be a sajtónak az állatkert igazgatója. Érdekesség, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertben épp tíz évvel ezelőtt, 2010 júliusában születtek mosómedve ötös ikrek.
A mosómedve (Procyon lotor) eredetileg Észak- és Közép-Amerikában őshonos kisragadozó, amelyet a XX. század első éveiben már a világ számos kontinensén tartottak prémesállatként. A mosómedvetelepekről megszökött, vagy szándékosan elengedett állatok jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így ma már Európában és Ázsiában is vannak vadon élő állományaik. Európa középső részén Németországból kiindulva terjedtek el. Őseik egy a második világháború idején lebombázott brandenburgi prémesállattelepről szabadultak el, illetve azoknak az állatoknak a leszármazottai, amelyeket még a háború kitörése előtt szándékosan engedtek szabadon Hessen tartományban, egy sajátos vadtelepítési kísérlet keretében.
A nőstények 63-65 napig vemhesek, az utódok száma ellésenként 2 és 5 között szokott lenni. A kölykök megszületésükkor igen fejletlen apróságok, a szemeik is csak a második hét után nyílnak ki. Éppen ezért ebben a korban nem is merészkednek elő a biztonságot nyújtó odúból, kotorékból. A cseperedő kölykök 16 hetes korukig vesznek magukhoz anyatejet. A mosómedvék elvileg akár 20 évig is élhetnek, ám a vadonban – ahol mindennapos harc folyik a túlélésért – a megszületett utódoknak sokszor csak a fele éri meg az egyéves kort.
A mosómedve magyar elnevezését onnan kapta, hogy rendkívüli tapintóérzékű mancsával jellegzetes, mosásra emlékeztető mozdulatokat tesz, amikor a vízfenéken kutat táplálék után.
A közhiedelemmel ellentétben nem mossa meg táplálékát, és aligha volna rá szüksége, hiszen kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően még a városokban is megél, és az élelmiszerhulladékot is megeszi. További jellegzetessége a fekete-fehér csíkos farok és a fekete „banditamaszk,” tetszetős prémje miatt pedig Európába is áthurcolták tenyésztési célból.
A kontinens több országában, többek között Magyarországon is invazív fajnak számít, hazánkban azonban igen csekély számban van jelen a természetben. Mivel eredeti élőhelyén a túlvadászat és a közúti balesetek egyaránt veszélyeztetik, a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján – tette hozzá Nagy Gergely Sándor.
