César Ritz svájci származású francia szállodatulajdonos, „a királyok szállodása, a szállodások királya” 170 éve, 1850. február 23-án született. A Ritz szolgáltatásait választotta Churchill, Roosevelt, Greta Garbo, valamint Marilyn Monroe, Hemingway és Coco Chanel is.
1850. február 23-án született egy eldugott svájci falucskában, egy pásztorcsalád tizenharmadik gyermekeként. Tizenkét évesen egy jezsuita iskolába íratták be, ahol azonban nem sikerült megtanulnia franciául, így tizenöt évesen már egy kis szállodában dolgozott. 1867-ben elutazott a párizsi világkiállításra; a francia fővárosban volt tányérmosogató, londiner, mosogató és pincér, s végre elsajátította a francia nyelvet. Lassan egyre magasabbra lépett a ranglétrán, pályáját még a francia-porosz háború és a párizsi kommün sem vetette vissza.
Dolgozott éttermekben, mások mellett Edmond de Goncourt, Théophile Gautierk és Alexandre Dumasíróknak szolgált fel. Több európai szállodát is vezetett, s még nem volt harmincéves, amikor átvette a csőd szélén álló luzerni Grand Hotelt, ahová hamarosan külföldről is érkeztek a vendégek. Alapelve volt, hogy „a vendégnek mindig igaza van”, s a legképtelenebb kívánságokra sem mondott nemet.
1889-ben hosszú rábeszélés után és óriási részesedés fejében elvállalta a londoni Savoy vezetését, amelyet csaknem tíz évig irányított. Az angol gentlemanek klubjuk helyett gyakran itt vacsoráztak, a jómódú közönséget a drága pezsgő és bor mellett Johann Strauss zenekara szórakoztatta. Hét év után azonban Ritz önállósította magát, miután összekülönbözött a hotel tulajdonosával.
Angol pénzemberek megvásárolták számára a párizsi Vendome tér 15. szám alatti palotát, ahol kétévi, Ritz által személyesen felügyelt munka után 1898-ban nyílt meg a nevét viselő szálloda. A Ritz ma is az egyik legfényűzőbb hotel a világon, amely az elegancia és luxus mellett diszkréciójáról is híres: az ott megszálló hírességekről szállodai tartózkodásuk idején nem szivárognak ki információk. Imperial Suite nevű lakosztályában megszállt Churchill, Roosevelt, Greta Garbo és Marilyn Monroe, Hemingway, Coco Chanel pedig 35 évig bérelte az egyik lakosztályt, bár csak néhány lépésnyire volt saját háza. Párizs náci megszállása idején a németek is itt rendezkedtek be, akkoriban a szálló gyakori, bár nem szívesen látott vendége volt Göring, Rommel és Bormann. Mindezt a fényt és tündöklést az alapító már nem érhette meg: 1902-ben idegösszeomlást kapott, depressziósan és összetörten 16 évig élt egy svájci szanatóriumban, itt is halt meg 1918. október 20-án. Hamvai szülőfalujában nyugszanak.
Ritz nevével egymást követően nyíltak szállodák a világ fővárosaiban (London, 1906, Madrid, 1910), a budapestit 1913-ban alapították, amely azonban az első világháború alatt tönkrement, s az új tulajdonos más néven vitte tovább az üzletet.
Ritz nevét a szállodák mellett koktélfajta is őrzi, az angol köznyelvben a ritzy szó a luxust, az eleganciát és a fényűzést jelenti. A párizsi Ritzben töltötte utolsó éjszakáját Diana brit hercegnő és élettársa Dodi al-Fajed, (akinek az apja, Mohammed al-Fajed egyiptomi születésű brit milliárdos a hotel jelenlegi tulajdonosa), mielőtt 1997 augusztusában halálos autóbalesetet szenvedtek a francia fővárosban.
