20 éve, 1996. június 30-án újraavatták Budapest egyik legszebb látványosságát, a honfoglaló hét vezér szoborcsoportját. Az obeliszk talapzatára 1912-ben került Árpád, majd 1928-ban a többi vezér, Töhötöm, Ond, Kond, Tas, Huba és Előd lovas szobra.
Budapest székesfőváros 1881-ben kezdeményezte az Országgyűlésnél egy olyan emlékmű felállítását, amely méltóképpen örökítené meg a honfoglalás közelgő 1000. évfordulóját. A képviselők csak 1894-ben döntöttek, és az eredetileg javasolt Gellérthegy helyett az Andrássy út és a Városliget közti területet választották helyszínnek. A tervek elkészítésével Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízták meg.
Az építkezés 1896 végén kezdődött meg. 1901-ben elhelyezték az oszlop belsejében az emlékmű történetét tartalmazó pergament, majd a zárókőre felkerült az arkangyal szobra.
Az obeliszk talapzatára 1912-ben került Árpád, majd 1928-ban a többi vezér lovas szobra. A középső oszlop talapzatánál a honfoglaló hét vezér, balra (hátulról előre) Töhötöm, Ond, Kond, jobbra (hátulról előre) Tas, Huba, Előd, élükön Árpád magyar nagyfejedelemmel. A teljesen kész emlékművet, valamennyi szobrával együtt 1929-ben Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel, az első világháborúban elesett magyar katonákra emlékeztető Nemzeti Hősök Országos Emlékkövével, a millenniumi emlékmű elé helyezett monolit mészkővel együtt.
A 85 méter széles és 25 méter mély, félkör alakú oszlopcsarnok középpontjában egy 36 méter magas korinthoszi oszlop áll. Ezen Gábriel arkangyalnak a magyar királyi koronát és az apostoli kettős keresztet tartó, öt méter magas szobrát helyezték el, a talapzaton a hét honfoglaló vezér 4,7 méter magas lovas szobra áll. Az oszlopsor párkányán bronzszobor jelképezi belül a háborút és békét, a külső részen a munkát és a jólétet, illetve a tudást és a dicsőséget. Az oszlopok között mindkét szárnyon a magyar történelem 7-7 neves személyiségének 2,8 méter magas szobrát, a nyitott szoborfülkék talapzatánál az adott személyiségre jellemző domborművet helyeztek el.
A teret 1932 óta hívják Hősök terének, mai formáját az 1938-ban, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából nyerte el: akkor távolították el a szobrokat körülvevő növényzetet és szökőkutakat, s akkor alakították ki a ma is látható, jellegzetes díszburkolatot.
A millecentenárium tiszteletére 1995-96-ban a hét vezér szoboregyüttesét felújították, amit az tett szükségessé, hogy a felállítás óta csak egyszer – közvetlenül a második világháború után – restaurálták. Az akkor végzett munkálatok főleg a repesztalálatok okozta sérülések eltüntetésére szorítkoztak, így a szoborcsoport az évtizedek alatt balesetveszélyessé vált.
A felszíni tisztítás és a repedések eltüntetése mellett új belső tartószerkezetet is kaptak az alakok, és bronzcsavarokra cserélték a korábbi vasillesztékeket. A munkálatok során a 36 méter magas korinthoszi oszlop és a tetején helyet foglaló Gábriel arkangyalt is felújították. A restaurált szobrokat 1996. június 30-án a Budapesti Búcsú eseményeként adták át. A megújult Hősök terét és az emlékmű megszépült szobrait 2001. augusztus 20-án ünnepélyesen újraavatták. A teret az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
