Idén lesz 300 éve, hogy felszentelték a bécsi dóm híres nagyharangját. A Szent István-székesegyház leghíresebb harangja ma már csak nagyon különleges alkalmakkor szólal meg.
Noha az eredeti, 1711-ben öntött harang a második világháború utolsó napjaiban megsemmisült, és csak 1952-ben öntötték újra, a bécsiek nem tesznek különbséget a kettő között, az „újat” is ugyanúgy szeretetteljesen Pummerinnek becézik, mint annak idején a régit. Az északi toronynál lóg, és csak fontos ünnepeken és nagyon különleges alkalmakkor szólal meg.
A székesegyház déli tornyának tizenegy harangja – Szent István (Stephanus), Szent Leopold, Szent Kristóf, Szent Leonhard, Szent József, Canisius Szent Péter, Szent X. Pius pápa, Mindenszentek, Szent Clemens Maria Hofbauer, Szent Mihály arkangyal, Szent Tarzisius – a 20. századból, 1960-ból származnak, és a Stephanus-harangtól eltekintve, amelyet csak nagyon ünnepélyes egyházi istentiszteleteken szólaltatnak meg, ők kísérik a vasárnapi és az ünnepi miséket.
Az északi torony eredeti harangjai a 18. és 19. századtól lakói a székesegyháznak. Csengenek a vasárnapi szentmiséken és temetések idején. Neveik: Feuerin, Kantnerin, Bieringerin, Feringerin és Churpötsch. Az orgona mellett a harangok felcsendülő hangja a katedrális egyik legfeltűnőbb és hangosabb ismertetője, amelyek messziről hallhatók.
A ma a gótikus Szent István-székesegyház (Stephansdom) északi tornyában lakó nagyharang neve eredetileg József-harang volt, de a népnyelv – mély zúgása alapján – hamarosan ráragasztotta a hangutánzó Pummerint. Elkészítését a névadó, I. József császár rendelte el, a Bécset ostromló török seregek felett aratott győzelem emlékére, éppen ezért a harcok során zsákmányolt török ágyúkból öntötték. A harang akkor a magas, kőcsipkés déli toronyban kapott helyet.
Az Ausztria hangjának is nevezett harang közel két és fél évszázadig, még Bécs második világháborús bombázása alatt is épségben maradt. 1945 áprilisában azonban, amikor fosztogatók felgyújtották a dóm közelében álló üzleteket, a templomban is tűzütött ki. A tetőzet jelentős része beomlott, a harang lezuhant és darabokra törött.
A második világháború után mindenki egyetértett abban, hogy kell egy új hang Ausztriának. A jelenlegi, második harangot 1952 áprilisában szentelték fel, de csak 1955-ben emelték a helyére, immár a nagyobb teherbírású északi toronyba. Az új harang Ausztria újjáépülését is jelképezte.
A régi harang anyagának nagy részét felhasználták az új öntéséhez. A nyelve azonban megmaradt, ez ma a dóm katakombájában berendezett kőtárban látható.
A Pummerint csak különleges alkalmakkor szólaltatják meg, így például nagyobb egyházi ünnepeken, osztrák államférfiak gyászszertartásakor, valamint minden szilveszter napján éjfélkor. Megkongatták azonban 2001 szeptemberében is, amikor az egyesült államokbeli terrortámadások áldozatairól emlékeztek meg a dómban.
S bár ritkán cseng, de amikor megszólal, az emberek megállnak Bécs utcáin és hallgatják, mert a különleges alkalmak között szerepel: a pápa és a bécsi érsek haláláról és trónra lépéséről szóló csengő híradás. Ezeken az időpontokon túl a Pummerin a nemzetközi holokauszt napján is felcsendül a II. Világháborúban elesettek emlékére, valamint az egyházi év minden nagy ünnepén, vagyis húsvéti vigília, pünkösd, Corpus Christi, Nagyboldogasszony napja, szenteste, Szent István napja és újév tiszteletére.
A 21 tonnás és 3,14 méter átmérőjű Pummerin Ausztria legnagyobb szabadon lengő harangja. Nyugat-Európában a második, a világon az ötödik legnagyobb. 2011-ben felújítják, a 800 kilogrammos harangnyelvet egy 600 kilogrammosra cserélik ki. A harang hangján nem változtat a renoválás, élettartamát azonban a becslések szerint háromszázról háromezer évre növeli meg.
