„A Cooper név több mint tíz generáció óta kötődik Otsego Lake-hez.” A Nagy indiánkönyv szerzője, James Fenimore Cooper amerikai író egykori otthona és 150 hektáros farmja ma a Fenimore Művészeti Múzeumnak ad otthont.
James Fenimore Cooper 1789. szeptember 15-én született a New Jersey-i Burlingtonban született, és egy éves volt, amikor az apja az egész családot a New York állambeli Otsego Lake mögött fekvő faluba költöztette, amely felemelkedését a Cooper családnak köszönheti. Gyermekkorát és később, életének nagy részét az apja által alapított Cooperstownban töltötte, nevelésével házitanítók foglalkoztak. A fiatal fiú és testvérei vidéki luxusban nevelkedtek. Amikor csak tehették csavarogtak: bebarangoltak és feltárták az „elválaszthatatlan erdőket”, húgukat, Hannah-t néha gondatlanul hátrahagyva. Annak ellenére, hogy Cooper ritkán találkozott indiánokkal, nagyon kíváncsi volt rájuk, ezért megfigyelte a telepesek kocsivonatok nyugat felé haladását, megismerkedett több fehér vadásszal és veterán katonával, mert szívesen hallgatta azok háborús történeteit.
„Az én hazámban a rózsák azon az ágon hervadnak el, amelyen kinyíltak; a gyermekek könnye a szüleik sírját öntözi; a kukorica ott érik meg, ahol elvetették. A delavár lányokat nem lehet ide-oda küldözgetni az egyik törzstől a másikhoz. Olyanok ők, mint a szamóca, amely a tulajdon erdejében a legédesebb. Még a fecske és a vörösbegy is visszatér minden tavasszal a régi fészkébe; hát a leányok hőtlenebbek volnának a madaraknál?” (James Fenimore Cooper: Vadölő)
Írók otthona – James Fenimore Cooper és Otsego Hall
Mire Cooper írni kezdett, számos úttörő telepedett le Cooperstownban és a kis falu zsúfolt vidéki községgé vált. A várost korlátozhatatlan fejlődés, földritkítás, gyenge termés, csődök és kizárások, politikai frakcionizmus és társadalmi nyugtalanságok sújtották. Ez már nem az egykori ígéretekkel teli határ menti falu volt.
Igen fogékonynak mutatkozott a nyelvek, az irodalom és a történelem iránt, s 1803-ban a Yale Egyetemre íratták be. Egyetemi éveiről csak annyit tudunk, hogy kiváló latinista volt, s hogy csínytevései miatt (egyszer például lőport robbantott a diákszobában) végül harmadéves korában eltanácsolták. A haditengerészethez került, leszerelését követően megnősült, Cooperstownban gazdálkodott, s egy bálnavadászhajó társtulajdonosa is volt. Minden szabad óráját olvasással töltötte, s az írással is megpróbálkozott. Felesége jó szemmel nézte férje hobbiját, s egy angol érzelmes társasági regény elolvasása után arra a következtetésre jutott, hogy ilyet minden bizonnyal a férje is tudna alkotni. Így született első regénye, az Elővigyázatosság, de a halvány Jane Austen-utánzat nem igazán aratott sikert. Egy évvel később azonban A kém című romantikus regénye már feltűnést keltett, s elindította az íróvá válás útján.
Cooper volt az egyik első jelentős amerikai regényíró, aki afrikai, afro-amerikai és őslakos indián szereplőket vonultatott fel munkáiban. Cooper 1823-ban kezdte el írni legismertebb és legkedveltebb műveit, az indiánregény ciklus öt darabját (Bőrharisnya, Az utolsó mohikán, A préri, Nyomkereső, Vadölő) a Nagy indiánkönyv néven ismerjük. A ciklus központi alakja Natty Bumppo, a szabad vadász, a civilizációból a vadonba menekülő ember, a tiszta és becsületes hős. A sorozat darabjai igazi romantikus alkotások, sok-sok izgalmas fordulattal, ármánnyal és cselszövéssel, tiszta és kevésbé tiszta érzelmekkel, hangulatos tájleírással, az egzotikus indián életforma bemutatásával, a jó indiánok (például Csingacsguk) és a gonosz fehér hódítók harcainak ábrázolásával.
Cooper 1822 és 1826 között New Yorkban élt, s aktívan részt vett a város szellemi életében. Az indiántörténetek mellett új témát is hozott az irodalomba, sorra jelentek meg a gazdag tengeri élményeiből táplálkozó tengerésztörténetei, melyek idővel ugyanolyan népszerűek lettek, mint a Bőrharisnya-sorozat. Ugyanakkor nem maradt meg a regényesség szintjén, 1839-ben gondos kutatáson alapuló, tudományos igénnyel megírt művet tett közzé, Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének története címmel.
1826-tól 1833-ig az Egyesült Államok konzulja volt Lyonban. Hosszas európai tartózkodása alatt született írásaiban támadta az európai önkényuralmi rendszerek zsarnokságát és romlottságát. Hazatérése után előbb New Yorkban élt családjával, majd 1834 júniusában úgy döntött, hogy újból megnyitja a családi kúriát, Otsego Hall-t Cooperstownban, s bár szűkölködnie nem kellett soha, mégis rákényszerült, hogy folyamatosan írjon. Az épület ekkor már régóta le volt zárva, közel 16 év során több kisebb-nagyobb kár érte, ezért nagy renoválásra volt szükség. A téli hidegben még lakhatatlan ház felújítása hamar kész lett, és végül Otsego Hall-t megtette állandó otthonává az író.
Noha történelmi múlttal rendelkezik, a faluban alig van nyoma a híres regényírónak, kivéve az író arisztokratikus külsejét kiemelő bronzszobrát, amely Cooper-parkban található. Az évtizedek során az oxidációtól patinás zölddé vált szobrot 1940. augusztus 29-én leplezték le.
James Fennimore Cooper életének utolsó éveit Cooperstownban töltötte, 62. születésnapja előtt, 1851. szeptember 14-én halt meg otthonában. A Krisztus püspöki templom udvarában temették el, ahogyan apját, William Coopert is. Cooper felesége, Susan, alig néhány hónappal élte túl a férjét, sírjuk egymás mellett fekszik.
James Fennimore Cooper egykori otthona és 150 hektáros farmja ma a Fenimore Művészeti Múzeumnak ad otthont. A múzeumban elsősorban az amerikai tájat megmutató festményeket, és az amerikai népi és indán művészeti tárgyakat tekinthetik meg az érdeklődők. Cooper régi szobájában emléktárgyainak, beleértve a családi portrékat és regényein alapuló festményeket is érdemes megnézni.
„A Cooper név több mint tíz generáció óta kötődik Otsego Lake-hez” – olvasható a múzeum honlapján. „Ezen a helyen egy különleges kötelék egyesítette a családot és a földet, és olyan látomást hozott létre, amely az amerikai irodalmi hagyományokat inspirálja. Otsego Lake-et és a környező tájat továbbra is ugyanaz a szellem élteti, amely a Cooper családot éltette.”
Felhasznált irodalom: James Fenimore Cooper Society
