A Fáy család fáji kúriájáról az első adat 1589-ből származik. A Fáy-kastély, kis mérete ellenére – a falfestményekkel és domborművekkel gazdagított teremsorának köszönhetően – kiemelkedik vidéki kastélyaink sorából.
A nemesi kúria tervezésekor a terep adottságait érdekes módon használták ki: részben emeletes, részben földszintes épületet emeltek a XVIII. század második felében. Az 1784 és 1800 között folyó bővítések során L alakú alaprajzot nyert a kastély: a középrész déli, parkra néző oldalán alápincézett szárny, az udvari homlokzaton tornác épült.
Kihagyhatatlan épületek – A Fáy-kastély, Fáj
Virágkorában, a klasszicizmus időszakában a Muzsikai Akadémiák-nak adott otthont, többször bővítették, dísztermét Fáy István, korának neves zenésze és zenetörténésze megbízásából tájképekkel festették ki, majd Marco Casagrande olasz szobrász stukkó domborművekkel díszítette.
A Cserehát dombos vidékén, Fájban, amelyet az 1240-es évekből származó írások is a Fáy-család birtokaként említenek, a XVIII. század második felében egy XVI–XVII. századi késő reneszánsz nemesi kúria helyén építette fel barokk kastélyát a Fáy család. A família neves személyisége volt gróf Fáy András (1786–1864) író, publicista, a Hazai Első Takarékpénztár alapítója, gróf Széchenyi István reformkori harcostársa.
Virágkorában, a klasszicizmus időszakában gróf Fáy István (1809 – 1862) zongoraművész, zenetörténész zenei találkozókat tartott és a Muzsikai Akadémiáknak adott otthont – évente három alkalommal. A kastélyt többször bővítették, dísztermét Fáy István, korának neves zenésze és zenetörténésze megbízásából tájképekkel festették. Az ő idejében dolgozott Fájban Marco Casagrande szobrászművész. Mindmáig a kastély különlegessége a nagyterem mitológiai jeleneteket ábrázoló stukkó domborműdíszítése, Casagrande munkája.
A XIX. század elején klasszicista stílusban átépítették a kastélyt, a dísztermet hangversenyek rendezésére tették alkalmassá. Később a díszterem belmagasságát a födém elbontásával megnövelték, akkor nyerték el ablakai a ma is látható hosszú formát. A zeneterem három, stukkó domborműve és a főhomlokzat grófi címere Marco Casagrande, olasz szobrászművész alkotása, 1844–1845 között született.
A neobarokk divatjának jegyében épült a kastély északi szárnya, amellyel létrejött az immár U alaprajzú elrendezés. Kertje egy 19. századból ránk maradt ábrázolás alapján tájkert volt, benne kis tóval. A tó közepén homokszigetet alakítottak ki. A kertet magas kőkerítés szegélyezte, benne üvegház, szökőkút és kertészlak is helyet kapott. A Fáy-kastély, kis mérete ellenére – a falfestményekkel és domborművekkel gazdagított teremsorának köszönhetően – kiemelkedik vidéki kastélyaink sorából.
A XIX. század végén és a XX. században újabb átalakításokra került sor. Vitéz Győző, a birtok akkori tulajdonosa 1938–1939-ben helyreállíttatta az épületet. A második világháború után tanácsháza működött a kastélyban, amely aztán 1995-ben került a Műemlékek Állami Gondnoksága, majd a Forster Központ vagyonkezelésébe. Valószínűleg a két világháború között épült a déli homlokzat előtt húzódó mai terasz és lépcső. A kastélyt tavas park veszi körül. Az 1990-es évek elejétől több szakaszban újították fel az épület egyes részeit, a kastély teljes külső és belső restaurálása és a parkrekonstrukció a Nemzeti Kastélyprogram keretében valósulhat meg.
Felhasznált irodalom:
Froster Központ, museum.hu/kulturalisoroksegnapok
