Idén is gyakran jártunk színházba, és most kiválasztottunk tíz olyan előadást, amik a művészdrámától a szórakoztató színházig, a komédiától a thrillerig, az iskolákba szánt előadástól az operettig némi áttekintést adnak a budapesti sokszínűségből. Ezek az előadások remélhetőleg jövőre is repertoáron lesznek, szóval lehet válogatni!
A nagy Gatsby
Vígszínház, Budapest
Ifjabb Vidnyánszky Attilának a Liliommal kevésbé sikerült belaknia a Szent István körúti hodályt, Fitzgerald remekműve azonban remekül illeszkedik a hatalmas térbe. A történet közismert: Jay Gatsby, az amerikai álom megtestesítője, a nagy pénzember valójában világraszóló csaló, igazi antihős, aki célja eléréséhez nem lát más utat a törvények és szabályok gátlástalan felrúgásánál. A félresikerült love story, a reménytelen szerelmi megszállottság mellett egy elveszett generáció sodródásának és magára nem találásának bemutatása teszi A nagy Gatsby-t izgalmassá, Kovács Adrián zenéje nagyon szuggesztív, a tehetséges rendező által kommandírozott társulat pedig élvezetes összhangban működik együtt a színpadon. Gatsby szerepében a kissé tétován kezdő Wunderlich József is szépen magára talál a végkifejletre.
Mágnás Miska
Vígszínház, Budapest
Annak is bátran ajánljuk ezt az előadást, akinek nem a szíve csücske az operett zsáner. Sőt: a Vígszínház Mágnás Miskáját, a lóvátett arisztokrácia klasszikus történetét aktuális, okos és kellően szatirikus köntösbe öltöztették. Eszenyi Enikő és munkatársai alaposan meghúzták és az eredetinél jóval kesernyésebbre hangolták a dalbetéteket, ifj. Vidnyánszky Attila („Vas megyei gyerek vagyok” Miska) és Szilágyi Csenge (Marcsa) istenien komédiáznak, a díszlet szellemesen megtervezett, az üzenet vörösre fricskázza a politikusok és a rangkórságban szenvedők orrát, akik – kell mondani? – ma is ott pöffeszkednek a zsírosbödön előtt, s a látszat mindig felülírja náluk az erkölcsi aggályokat. Hirtling István monológja az előadás végén – modoros politikusi hangsúlyozással adja elő a Csiribirit – igazán zseniális.
Káprázat
Szkéné, Budapest
Aki az Elias Canetti regényéből készült előadásra vált jegyet, jobb, ha felkészül: hétköznapi gondjait-bajait nem a Szkénében fogja kikapcsolni. Horváth Csaba rendező és a Forte Társulat súlyos, illúziók nélküli világba vezetnek el bennünket, ahol az emberi méltóságnak nincs semmi súlya. A színészek – lenyűgöző fizikai és mentális teljesítmény – végig gólyalábakon egyensúlyoznak, érzékeltetve a torz szereplők instabil létezését egy groteszk, embertelen léthelyzetben. Ebben az univerzumban a házasság érdekek mentén köttetik, a pénz az úr, a figurák beszűkültek, az emberi kapcsolatok hierarchiákra, bántalmazásokra, megalázásokra épülnek. Nem szerethetjük sem a magaskultúrába menekülő értelmiségit (Nagy Norbert), sem az anyagi világban ragadt takarítónőt (Földeáki Nóra), sem a létezés legalján vegetáló mellékszereplőket, de még a könyveket sem: nincs, nincs semmilyen fény az alagút végén.
A Legyek
Örkény Színház, Budapest
Sartre drámája valószínűleg nem a 20. század csúcsteljesítménye, Hegymegi Máténak azonban sikerült szupererős vízióként a Stúdió kicsinyke terébe vinni a helyenként didaktikus, szinte receptszerű szöveget. Az expresszionista, kreatívan elrendezett, mozgatható díszlet, és a tehetséges színészek az élen Jéger Zsomborral (Oresztész) és Zsigmond Emőkével (Elektra) sokat dobnak a görög mitológiai történet Sartre-féle átdolgozásán. A bosszú és a lelkiismeretfurdalás drámája igazi válságtermék, ami a hatalom és a szabad akarat kérdésköreit pedzegeti: véget vethetünk-e erőszakos módon egy elnyomó világrendnek és egy zsarnok uralmának úgy, hogy az isteni törvényszerűség és az emberi bűntudat ellenére jogosnak érezzük a döntést?
Édes Anna
Örkény Színház, Budapest
Kosztolányi Dezső regénye, a neurotikus miniszteri tanácsosné és az introvertált cselédlány beteges, gyilkosságba torkolló kapcsolatának története a magyar kulturális kánon egyik alapdarabja, színpadra adaptálni igen nehéz vállalkozás. Szentenczki Zita szerencsére önreflexív módon nyúlt a kultikus matériához, és remek színészeivel (Zsigmond Emőke, Für Anikó, Epres Attila, Znamenák István, Bíró Kriszta, Borsi-Balogh Máté) nyomasztó, klausztrofób előadást készített, amelyben a politikai elemek és gondolatok a regényhez képest komoly hangosítást kaptak.
A nézők ugyanúgy bezáródnak a cseppnyi térbe, a szétrohasztott polgári lakás infernális belvilágába, mint Édes Anna (Zsigmond Emőke): a darab zárlatára maguk is a sok hónapnyi abuzálással széthasított elme részének érezhetik magukat.
Anyaszemefénye
Újpesti Rendezvénytér, Budapest
Pintér Béla visszavett politika iránt érdeklődő rendezői énjéből, és a Katona József Színház színészeivel a főszerepben egy tragikomikus családi drámát készített két família kálváriájáról, amiben néhány vicces kiszóláson kívül nem szerepel a nép és az ország sorsa. Barna Brigitta (Jordán Adél) egykor tehetséges színésznő ma vezérigazgató férje (Nagy Ervin) tévéjénél dolgozik bemondóként, azonkívül egy bájos kislány (Stefanovics Angéla) édesanyja. Előbb-utóbb azonban komoly szerepkonfliktusba keveredik, és álmegoldásként a legsúlyosabb utat választja.
Az Anyaszemefénye a női szerepek zavaráról, az önmegvalósítás kényszeréről és a lehetőségek lehetetlenségéről fest lesújtó képet. Pintér jellemző stílusjegyei sűrűn visszaköszönnek (énekelve beszélés, a tragikus és a bohózati elemek keveredése, a zseniális dialógusok), bár a halmozásos végkifejlet kissé eltúlzott az igazi katarzishoz.
Kaktuszvirág
Belvárosi Színház, Budapest
Julian Winston (Ötvös András) egyedülálló fogorvos, aki valamilyen furcsa oknál fogva azzal traktálja jóval fiatalabb szeretőjét, Tonit, (Józsa Bettina), hogy ő bizony háromgyerekes, házasságban élő családapa. Miután a kisasszony bánatában öngyilkosságot kísérel meg, Julian legszívesebben meg nem történtté tenné a mesét, Toni azonban semmit sem gyűlöl a hazugságnál jobban. Mit lehet tenni, a férfi saját asszisztensét, a vénleány Stephanie-t (Kovács Patrícia) szemeli ki a feladatra: ugyan játssza már el a válni kész feleséget… A nagy sikerű komédiával nem bánt el az idő, ma is nagyon szórakoztató és súlytalan burleszk, ami derűsen komédiázó színészeinkkel kiváltképp alkalmas laza szombat esti programnak.
Ki vele Néró!
Benczúr Ház, Budapest
Kosztolányi Dezső remekműve minden további nélkül alkalmazható mai élethelyzetekre, hiszen a Nérók, az irigy féltehetségek ma is köztünk járnak: szembejönnek velünk a munkahelyen, az utcán, a közértben, a jógaórán, bármilyen csoporthelyzetben. A K2 Társulat tantermi előadásának Nérója (Domokos Zsolt) egy félszeg, esetlen színészpalánta, aki a kis színtársulatban politikai kapcsolatainak köszönhetően ragadja hirtelen magához az irányítást, és esküszik csendes bosszút a nála tehetségesebb, virágzó pályatársak ellen. Megalkudhatunk-e a ma Néróival szemben? Elfogadhatunk tőlük bármilyen segítséget, ha az lehet az ára, hogy egy sértett diktátort segítünk hatalomhoz? Ki-ki döntse el maga.
Mi történt Baby Jane-nel?
Hatszín Teátrum, Budapest
Nevezhetjük Hernádi Judit jutalomjátékának is a nagy sikerű filmből született, Alföldi Róbert által rendezett előadást, amit egyszerre röhögünk és borzongunk végig. A fényfüzér-keretes, visszataszítóan pink babaszobában játszódó családi horror-tragikomédia főszereplője az egykori gyereksztár, Jane, aki pici korától féltékeny volt sikeres színésznővé avanzsáló nővérére, Blanche-ra (Kiss Mari), amikor pedig megvénült testvére tolószékbe kényszerül, mindinkább elboruló elméjével tízszeresen törleszteni akar neki. A két idős asszony bizarr veszekedésekkel, abúzussal, bántalmazással telített kapcsolatát Alföldi igen szórakoztatóra hangolta, s külön öröm, hogy A félelem megeszi a lelket után ebben az előadásban ismét öregnéni-szerepet adott Bercsényi Péternek.
Dzsinn
Momentán Társulat/Impró, Budapest
A dzsinn olyan előadás, ahol egy kalapba dobják a hóbortjaidat, majd kihúzzák és eljátsszák neked. Mi kivételesen szerencsések voltunk, mivel az interaktív színházat csináló Momentán társulat mind a kettőnk cetlijét kihúzta, sőt, a társam vágya nyerte meg az egész második felvonást. Hozzá kell tennem, nem bőven patakzó poénforrást, hanem baromi nehéz feladatot adtunk a színészeknek, és ők több mint becsülettel helyt álltak. A Momentánban rendkívül jól működik a dinamika, rengeteg humorba csomagolják a legkülönfélébb ötleteket, és pergő tempóban váltakoznak a szituációk, ez nem újság, a kezdeti meglepődést („tényleg ezt a feladatot kaptuk?”) pedig hamar felváltotta a profi egymásra figyelés, az odaadó közönségszórakoztatás, és az improvizálás gyermeki öröme.
Hegedüs Barbara
