Weöres Sándor így jellemezte őt: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugság-mentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.” 100 éve született Csorba Győző Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító.
„Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére. A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor.
Verseimmel ebben szeretnék segíteni.” (Csorba Győző)
100 éve, 1916. november 21-én született Pécsett Csorba Győző Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. Egy féléves időtartamot nem számítva egész életét szülővárosában töltötte. Nagy családban nőtt fel, szülei kilenc gyermeket neveltek szerény körülmények között. Édesapja betűíró volt a MÁV-nál, édesanyja a gyerekek körüli teendőket intézte. A jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, majd az Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karára került, ahol 1939-ben diplomát és doktorátust szerzett. Diákként is dolgozott, gyenge tanulmányi eredményű diáktársait korrepetálta, pénzért diplomadolgozatokat írt, így finanszírozni tudta saját tanulmányait, s még családján is segített.
A második világháború alatt katonai szolgálatra alkalmatlannak találták, 1941 szeptemberétől két éven keresztül a főispáni hivatalban városi tisztviselőként dolgozott. 1943 novemberében Weöres Sándor utódjaként a Pécsi Városi Könyvtár vezetőjévé nevezték ki. 1952-ig töltötte be tisztségét, s közben hosszabb-rövidebb időre a főispáni hivatalba is visszahívták közigazgatási feladatok elvégzésére. 1952-ben került a Baranya Megyei Könyvtárhoz, ahol 20 éven át dolgozott, előbb csoportvezetőként, majd igazgatóhelyettesként. 1976-os nyugdíjba vonulása után is a könyvtár szerződéses munkatársa maradt egészen 1993-ig, betegsége súlyosbodásáig. Szabadúszóként alkotott, csak irodalmár soha nem volt, az állandó munkahely ugyanis anyagi biztonságot nyújtott számára felesége és három lánygyermekük eltartásában.
A költészettel már kisgyermekként eljegyezte magát, mint azt egy interjúban elmondta, 12 éves kora óta szinte naponta írt verseket, s 15 évesen már Anakreónt fordított. Első költeményei a Mi Utunk és a Regnum című diáklapokban jelentek meg, majd 1935-ben, utolsó éves gimnazista korában a Százhúros hegedű című költői antológia is leközölte egy szerelmes versét. Első kötete, a Mozdulatlanság saját kiadásában látott napvilágot 1938-ban, ezt követte 1940-ben első fordításkötete, Helinant de Froidmont ófranciából fordított műve, A halál versei.
Irodalmi pályafutása során még 16 verseskötetet és 8 válogatott kötetet publikált, amelyek közül az 1983-as Simeon tűnődése, az 1985-ös Görbül az idő és az 1988-as Szavak bolyhai című köteteket nívódíjjal jutalmazták. Közvetlen hangú költészete hatalmas napló, számadás egy életmű egészéről, élet és halál kérdéseiről, az emberi lét legfontosabb tényezőiről, szerelmekről, barátokról, családról, természetről és az elmúlásról. A barát-pályatárs, Weöres Sándor így jellemezte őt: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugság-mentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.” Nyelvi, verstani újításai hatottak pályatársaira, elsősorban Weöresre, mindig biztos kézzel alkalmazta a legkülönbözőbb versformákat, a legegyszerűbb dalformától kezdve a szigorú szerkezetű szonettig.
CSORBA GYŐZŐ: MINIATŰR
Öt éve még ilyenkor
két úttal több utam volt,
két szívvel több felé vitt.
– A nyár éppúgy virágzik.
Kibírtam, lám, kibírtam.
A két szív egy a földdel.
A nyár éppúgy virágzik,
mint akkor, mint öt éve.
Műfordítói tevékenysége is jelentős, a latin, német, francia, olasz és orosz mellett görög, finn, norvég és lengyel versfordításai is ismertek. Első külföldi tanulmányútján Olaszországban járt 1947-48-ban a Római Magyar Akadémia vendégeként, majd ezt követően több országban is megfordult. Nagy szerepe volt Janus Pannonius nagyságának elismertetésében, fordított és szerkesztett Janus Pannonius-kötetet, nevéhez fűződik Janus pajzán epigrammáinak lefordítása is. Magyarra ültette Goethe Faustjának második részét, s Brecht válogatott versei is az ő tolmácsolásában jutottak el a magyar olvasókhoz. Drámafordításait 1998-ban jelentette meg egy pécsi kiadó.
Csorba Győző irodalomszervezőként is jelentős szerepet töltött be. Már 1940-től tagja volt a Janus Pannonius Társaságnak, majd 1941-től a Sorsunk című folyóirat szerkesztőségi tagja, 1946-tól pedig társszerkesztője volt. 1948-ban felvették a Magyar Írók Szövetségébe, ahol 1976-tól választmányi tag is volt, 1949-től a magyar PEN Club tagjainak sorába tartozott. Részt vett a Dunántúl című lap, majd 1959-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztésében. 1995-ben felvették a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé.
Munkásságáért több elismeréssel is jutalmazták: 1947-ben Baumgarten-díjat, 1957-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1985-ben – „vidéki költőként először” – Kossuth-díjat kapott. 1991-ben a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Közép keresztjével tüntették ki.
„Számomra az élet legnagyobb botránya: a halál. Mondják: ha meg nem halnánk, más lenne az életünk is, mert éppen a halálból süt vissza ránk olyan fény, amely a létünknek más tartalmat, távlatot, értelmet ad. Ám én ezt nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni, hogy a halál a legnagyszerűbb életet is megsemmisíti. Rettegett ellenfelem az idő. Utolsó lélegzetemig harcban leszek a halállal.” (Csorba Győző)
Hosszas betegeskedés után 1995. szeptember 13-án halt meg Pécsett. 1998-ban egykori munkahelye, a Baranya Megyei Könyvtár felvette a nevét, 2004-ben pedig a könyvtár udvarán felavatták a mellszobrát, Trischler Ferenc szobrászművész alkotását.
Ajánljuk minden olvasónk figyelmébe a számos érdekességet tartalmazóCsorba Győző-emlékoldalt.
