110 éve, 1907. szeptember 28-án született Turay Ida komika, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Turay Ida 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán. A Thurmayer Idaként anyakönyvezett lány nyolcévesen árvult el, először zárdában nevelték, majd a gimnáziumba került. Még érettségi előtt jelentkezett az Országos Színművészeti Akadémiára, ahová fel is vették, de csak egy évet töltött itt el – a felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr.
Első sikerét 16 évesen aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket.
1945-ben eltiltották a szerepléstől, de hamarosan újra játszhatott. Az 1956-os forradalom idején férjével, a neves színműíró Békeffi Istvánnal elhagyták az országot, nem politikai okokból, hanem mert kilátástalannak érezték helyzetüket. Férje külföldön is jól boldogult, feleségét azonban nem hagyta a színpadon érvényesülni, holott alkalom lett volna rá. Tizennyolc év távollét után tértek végleg haza, a színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja.
A kezdetben naiva szerepekben sütkérező Turay Ida olyan filmsikereknek volt részese, mint az Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amelyet férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, az Állami áruház vagy éppen a Te rongyos élet.
A Fészek Klub egyik törzsvendége volt a Békeffi-Turay házaspár volt, akik ötvenhatban távoztak, és Svájcban telepedtek le. Kalmár Tibor így ír A humor háza című kötetében:
„Békeffi itthon is sikeres filmforgatókönyv-író volt, odakint az NSZK filmipara számára írt forgatókönyveket (Baleset, A hazug, Egy majdnem tisztességes lány). Legnagyobb sikere, az Egy angyal szállt le Brooklynban című olasz-spanyol film volt. Ő volt az egyetlen a társaság külhoni tagjai közül, aki 1971-ben végleg hazatelepült Turay Idával együtt, aki idehaza sem volt kisebb sztár férjénél. (Filmjei közül néhány: Péntek Rézi, Janika, A kölcsönkért kastély, Hotel Kikelet, Egy szoknya, egy nadrág, Állami Áruház, Köszönöm, hogy elgázolt.) [Fényes] Szabolcs tudta, hogy ez utóbbi filmről Dusikának van egy története, amit kért, hogy meséljen el a társaságnak:
– Hát igen – kezdett bele Turay –, a forgatás során gyanús volt nekem, hogy a rendező annak a jelenetnek a felvételét, amikor leesek a kocsiról és beesek egy árokba, állandóan halasztgatta, és csak az utolsó forgatási napon vette fel. Kiderült, hogy ennek nyomós oka volt! A producer félt, hogy a veszélyes felvétel alatt kitöröm a nyakam, aztán jól elúszik a forgatás, és főleg a pénze.”
A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művészi kitüntetést kapott. 1997. június 2-án egy budapesti kórházban halt meg.
Temetésén a Magyar Színészkamarai Egyesület nevében búcsúbeszédet mondó Bánffy György így fogalmazott: „Turay Ida hivatalos kitüntetéseken kívül birtokosa volt a legfontosabb és legrangosabb jutalomnak: a közönség szeretetének.”
Dusika – ahogy mindenki hívta – a magánéletben is mindig mosolygós volt és udvarias, soha senki nem látta sem udvariatlannak, sem érdektelennek. Emlékét a nevét viselő színi társulat és a társulat igazgatója által alapított Turay Ida Vándordíj is őrzi.
