„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.” 115 évvel ezelőtt, 1903. június 25-én született George Orwell angol író, kritikus, újságíró.
George Arthur Orwell 1903. június 25-én született, eredeti neve Eric Arthur Blair volt, és Motihariban, Brit Indiában született Richard Walmesley Blair és Ida Mabel Limouzin második gyermekeként. Apja gyarmati tisztviselőként dolgozott az ópium-ügyosztályon. A család – az apa kivételével – 1907-ben hazaköltözött és letelepedett az angliai Henleyben. Orwell elemi iskoláit egy sussexi magánintézetben végezte el bennlakóként: nyolcéves korától tizenhárom éves koráig csak a szünidőket töltötte otthon. A középiskolában ösztöndíjas, és szintén magánintézetek bennlakója Wellingtonban, majd Etonban.
Etoni tanulóéveinek leteltével belépett a birodalmi rendőrséghez. Orwellt Burmában képezték ki, s ugyanitt teljesített szolgálatot közel öt éven át. 1927-ben azonban otthoni szabadsága alatt úgy döntött, hogy nem tér vissza a szolgálatba, s 1928. január 1-jével kivált a birodalmi rendőrségből. Döntése két okra vezethető vissza: egyrészt már kamaszkorától kezdve író akart lenni, s a birodalmi rendőrségnél való szolgálat nem felelt meg neki. Másrészt ebben az időben már elutasította a brit imperializmust, amelynek szolgálatában állt. Ahogy egyik írásában meg is fogalmazta: elméletileg teljesen az elnyomott burmaiak mellett és brit elnyomóik ellen volt.
Leszerelését követően kötelességének érezte, hogy felfedezze az egyszerű hétköznapi emberek Angliájának világát: szobát bérelt a Notting Hillen, és innen járta be az East Endet, hogy megismerje London szegényeit. 1928-ban már egy párizsi munkásnegyedben lakott, szintén tapasztalatszerzés céljából. Párizsi tartózkodása alatt két, azóta elveszett regényt írt, és publikált néhány cikket angolul és franciául. Közben konyhai kisegítőként edényt mosogatott, majd tüdőgyulladásban megbetegedett, s 1929 végén visszatért Angliába, szülei suffolki otthonába.
„Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura.” (George Orwell: Állatfarm)
Angliában néhány alkalmi cikkel és tanítással keresett pénzt, s több változatát is elkészítette annak az írásnak, amely első könyveként jelent meg Down and Out in Paris and London címmel 1933-ben, immár George Orwell szerzői néven. (Az Orwell egyébként egy suffolki folyó, szüleinek otthonától délre.) A következő három évben Orwellnek sikerült betörnie az irodalom berkeibe. Tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. Az Egyesült Államokban megjelent a Burmai napok című regénye (az angol kiadó félt, hogy a könyv esetleg sértődéseket okozhat Burmában), majd 1935-ben az Egy lelkész lánya, 1936-ban pedig a Hadd repüljön a kukoricalevél című regények következtek.
1936-ban megnősült, felesége Eileen O’Shaughneesy angoltanár és újságíró. Még ebben az évben Orwell megbízást kapott a Baloldali Könyvklubtól, hogy vizsgálja meg a szegények és munkanélküliek életkörülményeit. A mű, mely az Út a Wigan-gáthoz címet viseli, egyszerre riportázs és esszé, melyben Orwell először tárta fel politikai álláspontját: szembenáll az imperializmussal és az osztálytársadalommal, a szabadság és egyenlőség szocialista felfogásának elkötelezettje, ugyanakkor támadja a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját.
A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 őszén Spanyolországba ment és csatlakozott a Marxista Egyesülés Munkáspártjához (MEMP). Velük együtt harcolt 1937 januárjában. Politikai álláspontját a háborús és forradalmi élmények több vonatkozásban megkeményítették: a szovjet stílusú kommunizmust már több évvel előbb elutasította, antikommunizmusa a kommunisták és a MEMP közötti rivalizálás láttán éleződött ki.
Hazaérve Spanyolországból megírta a Tisztelet Katalóniának című könyvét, mellyel egyben szakított is az ortodox baloldallal. 1938-ban ismét tüdőbajt kapott, Marokkóba utazott, ahol megírta Levegővétel című regényét. 1939 tavaszán visszatért Angliába, esszéket írt, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak. 1941 és 1943 között az Indiának sugárzott adások műsorvezetője volt a BBC-nél, majd a Tribune című lapnál lett irodalmi szerkesztő. 1943 végén hozzáfogott az Állatfarm megírásához, melyet 1944 februárjában fejezett be. Politikai okokból azonban több kiadó is visszautasította a könyvet, s csak a háború után jelenhetett meg a mű, mely egy csapásra nagy sikert aratott. Az Állatfarm szatirikus politikai regény, a sztálini Szovjetunió karikaturisztikus ábrázolása.
1945-ben meghalt a felesége, s Orwell – nővérével és nevelt fiával együtt – a skót partok mentén fekvő Jura szigetén telepedett le. 1947-ben, kiújult tüdőbaja első hónapjaiban elkészítette 1984 című műve első vázlatát, 1948-ban a másodikat. Orwell mindmáig leghíresebb műve negatív utópia, mely azt vizsgálja, mivé lesz a rend szabadság nélkül. A mű utópikus jövőképét a náci Németország és a sztálini Szovjetunió totalitarizmusa, valamint a hidegháború első, baljós korszaka látta el tapasztalati anyaggal. Az 1984 egyik maradandó leleménye a totális diktatúrán belül a totális ideológia érzékeltetése, a gondolkodás és a nyelvi beszéd szintjén (újbeszél, gondolatbűn és a hasonló kifejezések).
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban „csak” keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A háború: Béke; A szabadság: Szolgaság; A tudatlanság: Erő.
S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be. A regény 1949-ben megjelent, de Orwell már nem követhette kibontakozó világsikerét.
1949 szeptemberében súlyosodó tüdőbajával egy londoni kórházba került. Októberben ismét megnősült, majd néhány hónappal később, 1950. január 21-én Londonban meghalt.
