Hosszabb és kalandosabb – de a kor korlátait tekintve biztos szabadabb – élet adatott meg Agatha Christie-nek, mint magának Viktória királynőnek, és a könyvei közel olyan példányszámban kelnek el a világon, mint a Bibliáé. Agatha Christie ma lenne 121 éves.
Nincs hét, hogy valamelyik tévécsatorna ne sugározna egy filmet, amely az írónő egyik regényhősének lebilincselő detektívmunkáját mutatja be, és nincs ország, amelyikben ne lenne repertoáron legalább egy drámája a színházakban.
Agatha Christie, a krimi műfajának koronázatlan királynője 1890. szeptember 15-én látta meg a napvilágot a Délnyugat-Angliában a tengerparti Torquay városban Agatha Mary Clarissa Miller néven. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású. Kései születésű gyermek volt, nővére, Margaret Frary (Madge) tizenegy, bátyja, Louis Montant (Monty) tíz évvel volt idősebb nála.
A gyermek Agatha neveltetése nem volt mindennapinak való, jómódú angol polgári nagycsaládban nőtt fel – a késői születésű lány nem járt iskolába, a számtanra még az édesapja tanította, a humán tárgyakra az édesanyja. A házuk nagy könyvtárral bírt, amit ő gyakran látogatott. Az önfeledt, bár már háborús szeleket fújó évek alatt a felcseperedett lány kérőinek és kiszemeltjeinek egész sora kopogtatott a Miller-ház kapuján, hogy megkezdődjenek a mai kor lányainak, asszonyainak csak sárga irigységet és ábrándokat keltő izgalmat jelentő véget nem érő bálok és flörtök. Christie fiatal éveit vizsgálva megelevenedik előttünk a huszadik század elejének Angliája, egész sor merev, ám annál praktikusabb szokásrendszerével együtt. Az biztos az írónő nagyon értett (vagy értette?) a női praktikákhoz, mert visszaemlékezéseiből, mint egy segítő diszciplína, úgy áradnak a fondorlatok a párkapcsolat-teremtés terén, miközben megismerhetjük, milyen a nevelőnők, házitanítók világa is.
Archibald Christie-t 1912-ben ismerte meg egy táncestélyen, némi huzakodást követően két évvel később Szenteste megtartották az esküvőt is. A házasságból egy gyermekük született: 1919. augusztus 19-én Ashfieldben Rosalind Margaret Clarissa Christie. A szerelmes írónőre erős hatással bírt az első világháború és az ápolónői munka, amit a torquay-i kórházban végzett, és a tudásvágy mindennél erősebb volt már ekkor is Christie életében; vizsgákat letéve egy újonnan megalakult gyógyszer-laboratóriumban kezdett dolgozni. Ami elindította a pályáján…
Agatha Christie gyerekként soha nem álmodozott írói karrierről, ápolónői-gyógyszerészsegéd munkája talán az, ami először rávezeti a rejtélyekre, és azok megoldására. Mérgezés? Hogyan? Megformálódott a kis belga, nyugalmazott nyomozó alakja, a világ leghíresebb detektívéjé, Hercule Poirot-é. Első regénye több hónapos munka után készült el ám hiába, mert a kiadók sorba dobták vissza. Végül az elsőkönyves szerzőt a Bodley Head-nél megszánták: csekély 25 fontért és a következő öt könyvének hasonló kiadási jogáért megjelenhetett A titokzatos stylesi eset 1920-ban. Agatha, aki nem gondolja, még egy sort is papírra vetne az életében, lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést. (Milyen sok a hasonlóság a mai elsőkönyves szerzők helyzetéhez…)
Családi élete nem volt mentes minden drámától, ma sem tudják egészen pontosan hogyan, hova és miért tűnt el 1926-ban több mint két hétre, az írónő soha nem volt hajlandó erről az időszakról nyilatkozni. Ez idő alatt az észak-yorkshire-i Harrogate termál szállodájában élt, Mrs. Neele-nek hitte magát, és nem tudta, hol van. Édesanyja halála és a férje hűtlensége viselte meg az idegrendszerét. Az eltűnés majd a visszatérés után 1928-ban Agatha elvált Archie-tól. Ez az időszak Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja is lett, megjelent Az Ackroyd-gyilkosság, amely elindította a világhírnév felé.
Egy közel-keleti nyaralás során, válásának évében a Simplon-Orient expresszel Isztambulig utazott Bagdad felé tartva, és ezzel új novellák és regények sora kelt életre. A Gyilkosság az Orient expresszen című krimije is ebből az élményből született. Majd két évvel később jött egy újabb közel-keleti utazás, és Agatha újraélte fiatalságát azzal, hogy 40 évesen megismerte a nála 14 évvel fiatalabb régészt, Max Mallowant.
A pár 1930. szeptember 11-én házasodott össze, az írónő és a tudós férfi érzelme mélyebb volt, mint azt a kritikusok vélni akarták. Az új élet, szabadságot hozott Christie-nek, elnézte férje munkája iránti rajongását, mert ő maga is élvezte a velejáró utazást, a leletek feltárását. Úti élményeit a már világhíres írónő nem egyszer meg is örökítette az önéletrajzi írásaiban, olyan kitételekkel, mint például, milyenek az útitársak idegesítő kis szokásai vagy, hogy milyen mély hatást váltottak ki belőle a vízibetegségek. De ha figyelmesen olvasunk, illetve, ha jól ismerjük az írónő regényeit, tudjuk, hogy ezek az expedíciók adták az ötletet több híres művéhez is, például a Gyilkosság Mezopotámiában (Murder in Mesopotamia) vagy a Halál a Níluson (Death on the Nile).
Férjét kiemelkedő archeológusi munkájáért lovaggá ütötték, Sir Max Edgar Lucien Mallowan nevet viselhette, Agatha Christie pedig 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. Agatha Christie 1976. január 12-én halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban. Max Mallowan két évvel élte túl szeretett (és nem egyszer megcsalt) Agatháját, és 1978. augusztus 19-én halt meg.
Az írónő nem bízott semmit a véletlenre, grafomán lévén saját életét is a legkiterjedőbb részletekig bemutatta több művében is. Az Életem című önéletrajzi mű kicsit vaskosnak (több mint 600 oldal – a szerk.) tűnik, de ez senkit ne riasszon el az olvasásától. Agatha Christie kegyes az olvasókhoz; egy fantasztikus világba csöppenti őket, merthogy a krimi irodalom királynőjének élete legalább annyira érdekes és fordulatos volt, mint a regényeiben leírt történetek.
Az Életem önéletrajzot Christie több mint tíz évvel halála előtt, 1950-ben kezdte el írni Irakban, és 1965-ben fejezte be Angliában. A visszaemlékezések nem kötődnek szorosan az időrendhez, az írónő sokszor elkalandozik, szabad utat engedve a képzeletének, érzéseknek, az emlékei áradatának. Az anekdota-sorozat mégis egy teljes egészet alkot, mintha csak egy filmen vetítve néznénk végig egy tekintélyes életutat. Ám nem a filmkockák peregnek, hanem az írónő kicsit tárgyilagos, ám annál szórakoztatóbb meseáradata. A hosszú élet megengedi az írónőnek, hogy nosztalgiázzon vívódásokon, dilemmákon, ki nem mondott érzéseken, csalásokon, megbocsátásokon és titkokon rágódjon, hogy a sorok közt olvasva is világossá váljon az a hihetetlen mély szeretet, ami Agatha Christie érzelemvilágát összetartotta.
Forrás:
Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában
Agatha Christie: Életem
Laura Thompson: Egy angol rejtély
