„Voltam orvostanhallgató, autóversenyző, grafológus, biológiai kutató, biztosítási alkalmazott, de voltam szállítmányozó, festőművész, újságíró, könyvkiadó, szobrász és feltaláló is. Voltaképpen az a szakmám, hogy nincs szakterületem. „125 éve, 1899. szeptember 29-én született Budapesten Bíró László József, a golyóstoll feltalálója.
„Voltam orvostanhallgató, autóversenyző, grafológus, biológiai kutató, biztosítási alkalmazott, de voltam szállítmányozó, festőművész, újságíró, könyvkiadó, szobrász és feltaláló is. Voltaképpen az a szakmám, hogy nincs szakterületem” – írja magáról Bíró. Legfőbb találmánya – a golyóstoll – éppen újságírói pályájához kapcsolódik.
Még nem volt 16 éves, amikor – katonaként – részt vett az I. világháborúban. Sokoldalúságára utal számtalan foglalkozása 1921 és 1938 között: volt szobrász, festő, műkritikus, tőzsdeügynök, szerkesztette a Hongrie-Magyarország-Hungary című lapot, mindamellett egész sor újítás és találmány fűződik a nevéhez.
Ezek közül kétségtelenül a golyóstoll a leghíresebb, de Bíró 1930-ban olyan mosógépet is népszerűsített Magyarországon, amelyhez az energiát egyszerű konyhai tűzhely szolgáltatta. A szerinte tökéletes házi mosógépet „Mesemosó” névre keresztelte. Két évvel ezután feltalálta az automata sebességváltót, amelyet a General Motors berlini képviseletének adott el. A GM a berendezést nem gyártotta, csak azért vásárolták meg, hogy a konkurencia ne használhassa. De nem keltett különösebb feltűnést Bíró következő találmánya, az elektromágneses továbbító berendezés sem.
Barátaival gyakran töltötte idejét kávéházakban, szórakozóhelyeken. Törzshelyén, az Andrássy úti Japán kávéházban a tulajdonos, Kraszner Menyhért egyszer pályázatot írt ki vendégeinek, hogy melyikük tudja a legrövidebben megfogalmazni az önéletrajzát, a vetélkedést Bíró nyerte meg a következő pályaművel: „Hol volt, hol nem volt…” Akkor épp a „hol volt” szakaszban tartott, sokat keresett különféle vámügyleteken, számos cikke jelent meg a lapokban, írja Bíróról Moldova György A végtelen vonal című könyvében.
A golyóstoll feltalálásához az ötletet a véletlen adta:
az íróasztalon felborult egy tintásüveg, és az ott tartott apró golyók végigszaladtak a tintán, nyomot rajzolva. Bíró először nagyméretű golyóval ládaszignáló tollat készített, és ezt bemutatta az 1931. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Később kisebb méretben írótollként is alkalmazta.
1938 április 25-én jelentette be szabadalmát a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál. A fasizmus előretörése miatt hamarosan kénytelen volt külföldre menekülni: először Párizsba ment, majd Spanyolországon keresztül Argentínába. Itt vegyész testvérével tökéletesítette az íróeszközt, a negyvenes évek elején pedig megkezdte gyártását.
A nemzetközi érdeklődést hamar kivívta. Először a brit királyi légierő számára gyártották Bíró golyóstollát, amely sem a légnyomásra, sem a repülési magasság változására nem volt érzékeny. Később az amerikai légierőnél is kezdték alkalmazni a találmányt. Az első, kereskedelmi eladásra szánt golyóstollakat – darabonként 12,30 dolláros áron – 1945 októberében New Yorkban kínálták, mint „olyan tollat, amely a víz alatt is ír”.
A siker elsöprő volt:
az első napon 10 ezer darabot adtak el. A forgó acélgolyó elvén működő, a kézíráshoz manapság nélkülözhetetlen írószerszámot a köznyelv Argentínában ma is birónak nevezi. Angol nyelvterületen gyakran biro pen, röviden biron a neve.
Bíró választott hazájában olyan tiszteletet vívott ki magának, hogy születésének napja, szeptember 29-e az argentin feltalálók ünnepe. Igazi polihisztor volt, összesen 30 találmányát jegyzik, emellett több könyvet írt, és tehetséges festőnek bizonyult.
Jólesett neki hogy adnak a véleményére, tanácsokat kérnek tőle. Élete utolsó heteiben is tudományos munkát folytatott: az argentínai nemzeti atomenergia bizottság megbízásából dolgozott. Az urándúsítást próbálta forradalmasítani.
Bírót otthon érte a rosszullét; a szíve szabálytalanul vert, és elveszítette az eszméletét. Bevitték a Buenos Aires-i német kórházba, nyugtató injekciókat kapott, de a beavatkozás már nem segített rajta. 1985. november 24-én, életének nyolcvanhatodik évében meghalt. Kevéssel a halála előtt azt mondta pedagógus vejének:
„A halál gondolata fontos ahhoz, hogy jobban éljünk, beszélni kellene erről az iskolákban is. Ez tudatosítaná az emberekben, milyen rövid ideig élünk, és ez a belátás olyan értékek és fogalmak újbóli megfogalmazásához vezetne, mint amilyen a demokrácia, a társadalmi elosztás és az alázat.”
Halálát követően néhány évvel születése napját, szeptember huszonkilencedikét az argentin feltalálók ünnepévé nyilvánították.
