Állítólag ezerhatszáz foglalkozást próbált ki azért, hogy átérezhesse mindazt, amiről írt. Iszaak Babel az Odesszai történetek és a Lovashadsereg szerzője, őszinte műveivel nemcsak nagy feltűnést, de felháborodást is keltett.
„Külsőleg senki sem hasonlított rá, és ő sem hasonlított senkire, legkevésbé éppen a művészekről alkotott elképzelésekre. Babel: rövid lábakon köpcös, négyszögletes test, természetellenes egyenes hát, túl széles váll, rajta hatalmas koponya, szinte nyak nélkül. De megvolt az a képessége, hogy elbájolja az embert – írta Iszaak Babelről Sinkó Ervin, akivel egy időben együtt lakott. – De a legjellegzetesebb jegy Babelen, a pápaszem, sorsának meghatározója.”
Iszaak Emmanuilovics Babel (oroszul: Исаак Эммануилович Бабель) 1894. július 13-án született Odesszában, s valódi kis csodagyerek volt. Már egészen fiatalon komoly műveltséget szerzett, elolvasta például Maupassant mind a 29 művét – természetesen eredetiben. Első elbeszéléseit is franciául írta, de idővel felhagyott vele, mert mint később megvallotta: „két éven át írtam, végül abbahagytam, műveimben színtelenek voltak a tájleírások meg az írói kitérők, csupán a párbeszédek sikerültek”. Tizenöt éves volt ekkor.
Később kitalálta magának a „miniatür-novella” műfaját, amelynek igazi nagymestere lett. Minden nap írt egy elbeszélést, amelyekkel bekopogott kora feltétlen irodalmi tekintélyéhez, Gorkijhoz. „Ennek a találkozásnak köszönhetek mindent” – írta később, pedig Gorkij nem sok jóval biztatta. ,,Az író útja szegekkel van kirakva, ifiúr…, s ezt az utat mezitláb kell végigjárni, sok véráldozatba is kerül…” – mondta neki, s elküldte szenvedni.
Babel ezek után állítólag ezerhatszáz foglalkozást próbált ki, hogy megfelelően szenvedjen, és nagy író legyen, de valahogy egyik se volt az igazi. 1920-ban azután beállt Bugyonnij seregébe, ahol végre elérte célját. Részt vett a lengyelországi hadjáratban, de pápaszeme miatt mindenki lenézte, úgyhogy szenvedett eleget.
Élményeit élete egyik fő művében – a másik az Odesszai történetek -, a Lovashadseregben írta meg, amely nagy feltűnést, s nem kevesebb felháborodást keltett. A zseniális különcöt egyébként sem sokan értették, így azután sokan támadták. Pornográfiáért még vád alá is helyezték, és írásai állandó elfoglaltságot biztosítottak a cenzoroknak. Mégsem erkölcstelen művei okozták halálát, hanem a sztálinizmus. Írt ugyanis egy forgatókönyvet, amelyben állítólag megtámadta volna a rendszert. Babelt 1939-ben letartóztatták. 45 éves volt, alkotóereje teljében. 1941-ben kivégezték, s amint az őt követő irodalmárok írták: „micsoda műveket írhatott volna, ha megéri.”
