„Nincsen költő – még Ady Endre sem –, aki annyira összeforrott volna a Nyugat-tal, mint Gellért” – írta róla Babits Mihály. Gellért Oszkár Kossuth-díjas költő, újságíró, kritikus idén 140 éve született és 55 éve hunyt el. Nevéhez huszonhét verseskönyv, gazdag publicisztikai munkásság és a Nyugat fénykora kötődik.
Gellért Oszkár (1899-ig eredeti nevén Goldmann Oszkár) költő, újságíró, szerkesztő 1882. szeptember 10-én született Budapesten.
Egy kishivatalnok és egy kocsmároslány fiaként viszonylag nehéz volt elindulnia az irodalmi pályán. Viszonylag, mert korán, a gimnáziumi önképzőkörben kezdett el irodalommal foglalkozni, majd írogatni jogi tanulmányai mellett kezdett. Egy diáktársa beküldte versét a Petőfi Társaság lírapályázatára, amely 1902-ben megjelent a Budapesti Naplóban. Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, s elkérte műveit.
A képen: Szabó Lőrinc (1900-1957), Babits Mihály (1883-1941), Gellért Oszkár (1882-1967), Mikes Klára (1896-1978) és Kosztolányi Dezső (1885-1936)
GELLÉRT OSZKÁR: ŐSZI EST A BUDAI BALKONON
Valahol a Parlamentnél
Vörösen kelt föl a hold.
Kigyúltak a hidi lámpák:
Hiba volt.
Lent a parkban elsötétült.
Húros madár földalolt.
Rátutult a bécsi hajó:
Hiba volt.
Akkor jött az Asszony mellém.
Sóhajtott és rámhajolt.
Villamosok csilingeltek:
Hiba volt.
Megzörrent az ág alulról
S elsuhant egy barna folt.
Kint egy ajtó becsapódott:
Hiba volt.
Csillogott a Duna habja.
Fölsírt bennünk mind a holt.
Hivogattak… s itt maradtunk:
Hiba volt, hiba volt.
Talán Gellért Oszkár volt az első tehetség, akire Osvát Ernőt támogatni kezdett: társszerkesztőként maga mellé vette a Magyar Géniuszhoz, majd 1903-tól teljesen rábízta a szerkesztést. Első kötete, Az első stációnál (1903) a századforduló táján írott verseit tartalmazta, amelyeket a szomorúsággal enyhített lázadás, a diákszerelem, a gyermekélmények s az akkor divatos betegség, a halálkultusz témái, motívumai jellemzik.
A szorgalmas, de elveiben és stílusában még formálódó ifjú poéta, akinek költeményei még jobbára színtelenek és vérszegények voltak, itt a századelő irodalmának legjobb képviselőivel ismerkedhetett meg.
Rövid időre a publicisztika csábította el, miután nagy visszhangot váltott ki egy Tisza Istvánt bíráló cikkével. 1904-től 1918-ig több ezer cikket írt a Pesti Hírlapba, kivált az oktatás- és művelődésügy kérdéseiben fejtett ki radikális véleményt.
Az újságírói nyelvezetbe és politikai csatározásokba beleunt Gellért Oszkárt Osvát visszahódította a szépirodalomnak, így 1908-tól az induló Nyugat munkatársa lett, 1917-ben a főmunkatársak közé került. A folyóirat kiadásában jelent meg 1909-ben A deltánál című verseskötete, majd 1911-ben az Ofélia térdein.
Elsősorban szerelmi lírája keltett feltűnést, amelyet konzervatív körökben „a legnyilvánvalóbb pornográfiának” minősítettek. Pedig Gellért Ady Léda-verseinek egymást marcangoló héja-nászával szemben a családi otthonról verselt, nagy hatást gyakorolva az induló Szabó Lőrincre.
Közben megnősült, szerelmi poézisében előtérbe került a szeretet, majd gyermekei megszületése után a gyöngédség kifejezése. Négy fia továbbvitte apja művészi hajlamát, legfőképpen Endre, a későbbi híres színházrendező.
Az I. világháború idején Gellért a Pesti Hírlap szerkesztője, a hadijelentések kommentátora volt, ugyanakkor verseiben egyre inkább felerősödött a pacifista hang.
A képen: Szabó Lőrinc (1900-1957), Kárpáti Aurél (1884-1963), Laczkó Géza (1884-1953), Kosztolányi Dezső , nemeskosztolányi (1885-1936), Gellért Oszkár (1882-1967), Sárközi György (1899-1945), Obermüller Török Sophie (1895-1955), Babits Mihály (1883-1941), Harmos Ilona (1889-1967).
GELLÉRT OSZKÁR: EMBERCSONK SÓHAJA
Ölelni, táncolni béke-lakodalmon
Tövig nyesett lábbal, letörött karokkal,
Ölelni, táncolni béke-lakodalmon?
Nem volt kár meghalnom.
Elfekünni hanyatt egy virágos halmon
Szakadt dobhártyával, kiszakadt szemekkel,
Elfekünni hanyatt egy virágos halmon?
Nem volt kár meghalnom.
Megrázkódni mégis tavaszi fuvalmon
S csak szívni, csak szívni táguló cimpákkal
Megrázkódni mégis tavaszi fuvalmon:
Beh kár volt meghalnom.
Az őszirózsás forradalom után ő szerkesztette A diadalmas forradalom könyvét, megszólaltatva a népkormány tagjait, a forradalom szereplőit. 1919 januárjában Károlyi Mihály sajtófőnökké nevezte ki, a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács sajtóirodáját vezette, s így hivatalból tagja lett a sajtódirektóriumnak. Ezért a Kommün bukása után letartóztatták, vád alá helyezték, egy hónap múlva szabadult vizsgálati fogságából.
1920-tól 1941-ig, a Nyugat megszűntéig a folyóirat egyik szerkesztője volt (1921-től a folyóirat főmunkatársa, majd 1922–1939 között egyik szerkesztője lett). A húszas-harmincas évek fordulóján erősödött verseinek humanista elkötelezettsége. 1939-től a zsidó-törvények miatt neve lekerült a címlapról, de a munkát változatlanul folytatta.
„Nincsen költő – még Ady Endre sem –-, aki annyira összeforrott volna a Nyugat-tal, mint Gellért.
Nem arra az összeforrottságra gondolok, amivel küzdelmeinkben mint társ állt közöttünk; együtt élt és lélegzett folyóiratunk életével, s mint okos testvér egy tudott lenni mindnyájunkkal, holott lelke oly külön világban lakozott, távol mindenkitől.
De költészetének is minden lélegzése egyúttal a Nyugatnak egy lélegzése volt.
Szinte valamennyi verse a Nyugatban jelent meg.”
A II. világháború évei alatt egyre inkább elhallgatott és a szerkesztésnek élt. 1945 után feléledt benne a költő, a publicista és az irodalomszervező. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, életének hetedik évtizedében a kommunizmus elkötelezett hívévé vált.
Új költői szakasza az 1963-as Utószüret-ben vette kezdetét, melyet a Még hányszor? c. követett, s amely költői szakasz új kötetében teljesedik ki. Míg az Utószüret és a Még hányszor? a szörnyű magányosságba hullt, s meghalt fiú apjának zaklatott fájdalmát, halállal, magánnyal való viaskodását, az engesztelhetetlenség fölzokogását panaszolta elsősorban – jóllehet, ezekben a kötetekben is az elpusztíthatatlan életszeretet s az emberiség féltése perlekedett a kötet primátusát képező bánattal, fájdalommal – új, most kiadandó kötetében, a Zuhanóban a múlt s a halálközelséggel beárnyékolt jelen bölcs elrendezésének, összegzésének, a magasabb értelemben vett megbékélésnek harmóniája épül.
Utolsó éveit betegsége és fia, Endre öngyilkossága árnyékolta be. 1967. december 16-án halt meg Budapesten, huszonhét verseskönyv, gazdag publicisztikai munkásság és a Nyugat fénykora kötődik nevéhez.
