150 éve született Marie Curie Sklodowska francia-lengyel vegyész és fizikusnő, az egyetlen a tudomány történetében, aki két különböző tudományágban is elnyerte a Nobel-díjat.
„Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből – mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”
Marie Curie, a radioaktivitás kutatásának úttörője az a nő, aki a legnagyobb hatással volt a tudományra, Einstein így vallott róla: „Madame Curie az egyetlen az összes híres emberek között, akit a hírnév nem rontott el”.
Marie Curie 1867. november 7-én született Varsóban Maria Skłodowska néven. Az orosz elnyomás alatt hazájában nem tanulhatott, a középiskola után nevelőnőként összekuporgatott pénzéből jutott el Párizsba. Nélkülözések közepette, de évfolyamelsőként szerzett matematika, majd fizikatanári oklevelet a Sorbonne egyetemen.
1895-ben házasodott össze Pierre Curie kémikussal, az antiklerikáris meggyőződésű pár mellőzte az egyházi szertartást, az esküvői ruhát és a gyűrűket – ezek árából inkább biciklit vettek és ezzel mentek nászútra.
Az immár Madame Curie férje laboratóriumában a Röntgen által felfedezett sugarakat és a Becquerel által felfedezett uránsugárzást tanulmányozta, utóbbit ő nevezte el radioaktivitásnak. Módszert dolgozott ki a radioaktivitás mérésére, s felfedezte, hogy a tórium is sugároz. Eközben jött rá, hogy az uránszurokérc erősebben sugároz, mint azt urántartalma indokolná, s ebből levonta a következtetést, hogy abban olyan anyag található, amelynek radioaktivitása az uránnál is nagyobb. Férje ekkor félre tette saját kristályfizikai munkáját és bekapcsolódott a kutatásba, amelyhez utolsó megtakarításaikat is felhasználták.
A házaspár 1898-ban jelentette be a Marie Curie hazájáról polóniumnak elnevezett új radioaktív elem felfedezését, s még abban az évben megtalálták a rádiumot is. Egy fűtetlen fakalyibában négy hosszú év alatt 8 tonna bányameddőből 0,1 g rádiumkloridot állítottak elő, ebből kénsavval vonták ki a fémet, amely olyan erősen sugárzott, hogy a sötétben látni lehetett. Eljárásukat szabadalom nélkül közkinccsé tették, holott abból fényesen meggazdagodhattak volna.
A radioaktivitás felfedezéséért 1903-ban Becquerellel megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak. A díjkiosztón nem voltak ott, Pierre Curie 1905-ben tartotta meg felesége nevében előadását.
Ezután feladhatták a tanárkodást, Pierre Curie a Sorbonne professzora, Sklodowska az asszisztense lett. Curie-t 1906-ban halálra gátolta egy lovas kocsi, a tanszék vezetését özvegye vette át. Az asszonyra számos teher nehezedett: két kis gyereket kellett felnevelnie, életükről és önmaga életéről kellett gondoskodnia és el kellett látnia a rábízott egyetemi tanárságot. Pierre Curie hatalmas segítsége nélkül kellett folytatnia az együtt megkezdett kutatásokat. Asszisztensei, tanítványai utasításokra, tanácsokra vártak.
Marie-t 1911-ben a Francia Akadémia tagjának jelölték, de minden idők egyik legnagyobb tudósa férfi vetélytársával szemben egy szavazattal alulmaradt. Néhány hónappal később viszont – máig egyedülálló módon – a kémiai Nobel-díjat is megkapta két új elem, a rádium és polónium felfedezéséért, fémállapotú előállításáért és vizsgálatáért. Marie Curie még gyászolt, ezért a díjátadásra magával vitte nagyobbik lányát, Iréne-t is. Huszonnégy évvel később, ugyanebben a teremben, ugyanezt a díjat ő vette át. (1935-ben lánya és veje, Irene Joliot-Curie és Frédéric Joliot is megkapta a kémiai Nobel-díjat új radioaktív elemek előállításáért.) Lánya, Eve Curie visszaemlékezése szerint a tartózkodó, egyszerű asszony Nobel-gálán megtartott beszéde egyszerre váltott ki csodálatot és ellenszenvet a tudósokból:
„Mielőtt az előadás tárgyára térnék, emlékezetükbe kell idéznem, hogy a rádiumot és a polóniumot Pierre Curie-vel közösen fedeztük fel. Pierre Curie-nek köszönhetünk olyan alapvető tanulmányokat is a radioaktivitás terén, amelyet részben maga végzett, részben velem, részben pedig tanítványaival együtt.
Azt a kémiai munkát, amelynek az volt a célja, hogy a rádiumot tiszta só állapotában izoláljuk és mint új elemet jellemezzük, teljesen én végeztem, de azért mélyen hozzáfűződik a közös munkánkhoz. Azt hiszem tehát, hogy teljes mértékben a Tudományos Akadémia gondolatát fejezem ki akkor, mikor azt a magas kitüntetést, amellyel engem megtiszteltek, közös munkánk elismerésének veszem és így adom meg a tiszteletet Pierre Curie emlékének.”
Az első világháborúban megszervezte a francia katonai egészségügy röntgenhálózatát, s röntgenkocsival járta a hadi kórházakat. A radioaktivitás gyógyászati alkalmazásainak kidolgozására Párizsban megalapította a Rádium Intézetet. Marie Curie az általa felfedezett sugárzások áldozata lett, fehérvérűségben halt meg 1934. július 4-én, hamvait a párizsi Pantheonban helyezték el. Laboratóriumi jegyzőkönyvei ma is oly erősen sugároznak, hogy egykori gazdájuk ujjlenyomatát filmre át lehet vinni róluk. Ahhoz, hogy Madame Curie jegyzetlapjainak sugárzása a felére csökkenjen még b 1500 évnek kell eltelnie. Ugyanez a helyzet a holttestével is – pontosan ezért borítja a koporsóját majdnem három centiméter vastag ólomréteg.
Pierre és Marie Curie második leánya, Eve Curie Labouisse író, újságíró 2007 októberében 102 évesen hunyt el New Yorkban. Eve Curie 1937-ben könyvet jelentetett meg anyjának, a radioaktivitás terén végzett kutatások úttörőjének életéről Madame Curie címmel, s a mű hamar bestsellerré vált.
Eve a második világháborúban Nagy-Britanniába költözött, és onnan kiindulva haditudósítóként megjárta a háború több – afrikai, közel-keleti, szovjet, indiai, kínai – frontját. 1943-ban sikeres könyvet publikált világháborús élményeiről. Később a NATO központi szerveiben dolgozott, egy ideig az észak-atlanti szervezet főtitkárának tanácsadójaként is működött. A hatvanas években az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja számára végzett munkát magas beosztásban. Ebben a minőségében több mint száz fejlődő államban tett látogatást, hogy felmérje, milyen UNICEF-segélyekre van szükség ezekben az országokban, illetve hogy miként hasznosulnak ezek a segélyek.
