„egy zseni gyermekének lenni sem könnyű, de kettőének…” A Nobel-díjas Curie-házaspár lánya, Irene Joliot-Curie Nobel-díjas francia atomfizikusnő 120 éve, 1897. szeptember 12-én született.
Irene Joliot-Curie Nobel-díjas francia atomfizikusnő, a Nobel-díjas Curie-házaspár lánya 1897. szeptember 12-én a szó szoros értelmében a tudomány világába született, szüleinek éppen ez idő tájt sikerült elkülöníteniük az addig ismeretlen tulajdonságokkal bíró fémet, a rádiumot. Iskoláit kiváló eredménnyel végezte, egyetemi tanulmányait azonban félbeszakította az első világháború, ekkor a fronton röntgenező nővérként dolgozott. 1925-ben védte meg doktori értekezését, amelynek témája az édesanyja által felfedezett polónium alfa-sugárzása volt. (Ekkor mondotta, hogy „egy zseni gyermekének lenni sem könnyű, de kettőének…)
„Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy valaki kutató lehessen. Hiszen akkor én magam sem lettem volna az.”
A Marie Curie Radiológiai Intézetben, asszisztensként dolgozva ismerte meg a nála három évvel fiatalabb Fréderic Joliot-t, akivel egymásba szerettek. A fiatalok 1926. október 9-én összeházasodtak, Joliot ekkor vette fel a Curie nevet is, hogy a tudományban oly jól csengő név ne tűnjön el. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány, s mindketten tudósok lettek.
Tudományos pályájuk során a legnagyobb sikereket együtt érték el; mindketten a radioaktivitást kutatták, Irene a téma fizikai, férje kémiai aspektusára összpontosított. Hajszál híján megtalálták a rég keresett neutront – Chadwick azonban megelőzte őket, nem sokkal később a pozitront, de ez a dicsőség Andersonnak jutott. Végre 1934-ben a Joliot-Curie házaspár az alumínium alfa részekkel való bombázásakor felfedezte a mesterséges radioaktivitást. Megfigyelték ugyanis, hogy egy polónium közelébe helyezett alumínium-lemez még akkor is bocsát ki radioaktív sugarakat, amikor a forrás polónium-lemezt már eltávolították közeléből, s a jelenséget kémiai úton is igazolták. Az „új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért” 1935-ben kémiai Nobel-díjat kaptak. (A családban nem először: Irene szülei 1903-ban a fizikai Nobel-díjon osztoztak, Marie Curie később megkapta a kémiai Nobel-díjat is.)
A radioaktivitás mesterséges formájának felfedezése és nukleáris reakcióval történő előállítása új korszakot nyitott. Mára már ezernél is több radioaktív izotópot állítottak elő, szinte minden ismert elemből, némelyikből tucatnyit is, ezek meghatározó szerepet játszanak az orvostudományban, az iparban és a kutatásban.
Irene félénksége dacára fényes tudományos karriert futott be, 1937-ben a Sorbonne egyetemi professzora lett, 1936-ban Léon Blum kormányában kutatási államtitkárrá nevezték ki. A II. világháború alatt férjével együtt részt vettek az ellenállási mozgalomban, robbanószereket gyártottak laboratóriumukban a partizánoknak. Irene 1944-ben gyermekeikkel Svájcba menekült, Frédéric illegalitásba vonult.
Irene és Frederic Joliot-Curie tudományos tevékenysége egyértelmű elismerést váltott ki: megkapták a Becsületrendet, Irene a Rádium Intézet igazgatója lett, s részt vett a francia atomreaktor kifejlesztésében. Politikai szerepvállalásuk a hidegháború éveiben, a Szovjetunió által támogatott békemozgalomban ugyanakkor már vitatottabb. Férje – akit kommunista meggyőződése miatt később felmentettek a francia atomenergia-bizottság főbiztosi tisztségéből – 1951-ben a Béke Világtanács elnöke lett és megkapta a Sztálin-díjat is. Amikor Irene 1954-ben tagságért folyamodott az amerikai kémiai társaságban, ezt politikai nézeteire hivatkozva megtagadták tőle
A tudós asszony harcolt a nők jogaiért, számtalan külföldi akadémia választotta tagjai sorába. Kiváló sportoló, Franciaország egyik legjobb női síelője volt, munkatársai és diákjai körében is közszeretetnek örvendett. Éppen megalapította az Orsay Atomfizikai Laboratóriumot, amikor 1956. március 17-én Párizsban meghalt, édesanyjához hasonlóan a radioaktivitás okozta leukémiában.
