160 éve, 1861. március 9-én mutatták be Pesten a legnagyobb magyar történelmi operát, Erkel Ferenc Bánk bán című alkotását. A Bánk bán középpontjában az egyéni és közösségi sorskérdés áll, zenéjében a francia és olaszos mellett magyaros zenei elemek ötvöződnek.
Az opera Katona József azonos című tragédiája alapján készült. Katona 1815-ben írta tragédiáját egy pályázatra, de műve visszhang nélkül maradt. Az átdolgozott változat 1821-ben jelent meg nyomtatásban, első előadására csak 1833 februárjában, Katona halála után került sor Kassán. A következő évtizedben mindössze hétszer játszották, diadalútja a Nemzeti Színház 1848. március 15-i előadásán kezdődött.
Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője a Hunyadi László 1844-es bemutatóját követően keresett témát új műve számára. Egyes feljegyzések szerint először egy francia librettót akart feldolgozni, figyelmét vélhetőleg a tragédia pest-budai előadásán a címszerepet alakító Egressy Gábor hívta fel Katona drámájára. A színész testvére, Egressy Béni írta a Hunyadi László szövegkönyvét is, s Erkel ez alkalommal is őt kérte fel a librettó elkészítésére. Egressy csak nem sokkal halála előtt, 1851-ben készült el a munkával, a szabadságharc leverése utáni elnyomás és cenzúra azonban lehetetlenné tett minden bemutatót.
Erkel a kényes téma, a királynégyilkosság és a paraszti nyomor színpadi ábrázolása miatt is az asztalfióknak dolgozott (a gyilkosság a bemutató után is sokáig csak a színfalak mögött történhetett meg).
A politikai légkör enyhülése tette lehetővé, hogy 1861 januárjában nyilvánosan elhangozzék az első részlet, a Tisza-parti jelenet, majd 1861. március 9-én a Nemzeti Színházban megtartsák az ősbemutatót – az opera éles kiállás volt az önkényuralom ellen. A bemutatót hatalmas várakozás előzte meg, hiszen nemcsak a magyar drámairodalmat, de a magyar operát is sikerre vitte, nagy hatással volt a kortársakra, és a Verdi-operák korabeli olaszországi előadásaira emlékeztető élményt nyújtott a magyar közönségnek.
„Az 1861-ben bemutatott Bánk bán a nemzeti opera paradigmáját valósítja meg. Egyéni és politikai sors, sors mint egyazon nemzeti végzet kettős arca tekint a nézőre a nagyszabású drámai alapanyagból; a drámai személyek emberi jelleme és nemzeti-drámai funkciója tökéletesen fedi és kölcsönösen felerősíti egymást. Ám végső soron a zenének köszönhető, hogy a Bánk bán színpadát eleven és magyar figurák népesítik be.” (Tallián Tibor: Nemzeti színház, nemzeti opera)
A Bánk bán legnagyobb történelmi operánk, amelynek középpontjában az egyéni és közösségi sorskérdés áll. Zenéjében a francia és olaszos mellett magyaros zenei elemek ötvöződnek, Erkel által kapott polgárjogot a verbunkos, a csárdás, a népies műdal, a Bánk bánból szinte „népdallá” vált a hazaszeretet himnusza, a Hazám, hazám. Ő használt először angolkürtöt és cimbalmot operazenekarban, utóbbi szólamát a Bánk bán bemutatóján a komponista 15 éves Sándor fia játszotta apja betanításában, mivel a zenekarban senki nem értett a cimbalomhoz.
Az operát a dramaturgiai és prozódiai nehézségek miatt többször is átdolgozták.
A múlt század harmincas éveiben az operaház igazgatója, Radnai Miklós által megkezdett munkát Rékai Nándor karmester végezte el, a szövegkönyv módosítása Nádasdy Kálmán, az átjelenetezés Oláh Gusztáv nevéhez fűződik. Az eredetileg tenorra írt címszerepet ekkor baritonra, Tiborc szólamát basszusra írták át, az átdolgozott változatot 1940. március 15-én mutatták be. Az operát 1953-ban Kenessey Jenő dolgozta át ismét, egyben visszatérve Bánk tenorváltozatához. 1969-ben visszatértek a zenei anyag Rékai-féle változatához, s ma is ezt játsszák. Erkel halálának 100. évfordulóján, 1993-ban elkészült az eredeti, rekonstruált változat hangfelvétele.
Idén januárban az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) több mint 2600 digitalizált hangfelvételt tett meghallgathatóvá a nagyközönség és a kutatók számára legújabb, Hangtár elnevezésű digitális adatbázisában, amelyben Erkel Bánk bánja is meghallgatható.
