„Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a / Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.” A 165 éve elhunyt Vörösmarty Mihály, a magyar romantika vezéralakja művei közül nem egyet a magyar irodalom legerősebb, legnagyobb hatású alkotásai közé sorolnak.
„Nem tartozik azok közé, akik, mint Petőfi vagy Ady, szabadon és őszintén feltárják verseikben életüket és érzéseiket; Vörösmarty mérhetetlenül zárkózott, amikor magáról beszél, akkor sem beszél magáról, de néha amikor másról beszél, lopva és óvatosan belérejt versébe valami mélyről felszakadó vallomást. Ezeknek a nem-közvetlen, titkos vallomásoknak az alapján tudjuk, milyen megszaggatott, lázas és gyötrődő lélek lehetett. Nem sima, kiegyensúlyozott klasszikus. Ő a magyar irodalom legromantikusabb költője.
Saját géniuszának betege és megszállottja. Más költő okosan felhasználja képzeletét, mint a repülőgép a robbanó benzint, felhasználja, hogy szállhasson vele. Vörösmarty nem ura képzeletének: képzelete használja fel őt, elszabadultan ragadja ismeretlen tengerek felé. Tehetsége nem fér el a polgári világ megszokott jelenségei közt: kevés és unalmas neki a realitás.” (Szerb Antal)
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: ZALÁN FUTÁSA
Hősköltemény tíz énekben
(részlet)
Első ének
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Vörösmarty Mihály 1800. december 1-jén született Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék). Elszegényedett kisnemesi családból származott, apja gazdatiszt volt. 1811-ig otthon tanult, azontúl a ciszterciek székesfehérvári, majd 1816-ban a kegyesrendiek pesti gimnáziumában. Apja 1817-ben bekövetkezett halála után – édesanyja kilenc gyerekkel maradt egyedül – a legidősebb Vörösmartynak kellett a családról gondoskodnia, ezért házitanítói állást vállalt Perczel Sándor fiai mellett. Jogi tanulmányait magánúton folytatta, s 1824-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Időközben beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába), de a társadalmi különbség miatt szerelmük csak ábránd maradhatott. 1817 őszén beiratkozott a pesti egyetemre.
A hagyományok szerint a költő és öccse az 1820-as évek táján vásárolt édesanyjuknak egy présházat Velencén. Velencén, ahol Vörösmarty Mihály egykori présháza ma különleges színfolt, amelyet időről-időre megnyitnak, és várja a látogatókat. A Szózatot is papírra vető költő nevéhez fűződik ráadásul a fröccs szó megalkotása, így a tiszteletére megkóstolható lesz a tradicionális helyi szőlőkből összeállított borújdonság, a Vörösmarty Cuvée.
A diákkorától verselgető Vörösmarty első nagyobb vállalkozása az 1822-es A hűség diadalma című eposz volt. Az írói hírnevet 1825-ben megjelent, a nemzeti tudatot erősítő honfoglalási eposza, a Zalán futása hozta meg számára. 1826-ban megszűnt nevelői állása, biztos megélhetést csak 1828-ban talált a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként. 1830-ban tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság (a Tudományos Akadémia), Toldy Ferenccel közösen ő dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot és Vörösmarty öntötte végső formába.
A költő tagja volt a nyelvtudományi osztálynak, annak szinte minden munkájában részt vett, sőt döntően alakította is azt. Ő volt az, aki javasolta a magyar helyesírás főbb szabályainak rögzítését, így a Tudós Társaság 1832-ben kiadta a Révai Miklós elveit követő első magyar helyesírási szabályzatot, A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai címmel.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: ÁBRÁND
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
(1843. március előtt)
1837-ben Árpád ébredése című darabjával nyitották meg a Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházat, ettől az évtől az Athenaeum című lapot is szerkesztette. 1843-ban beleszeretett a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurába (testvére, Csajághy Júlia (1818-1885) Bajza József költő felesége lett.). Úgy érezte, az ő életkorában már „szeretni tilt az ész”, ezért szemrehányást tett magának, hogy szeretni mert egy fiatal lányt, akinek még „annyi fényes kilátása volt az életre.” Laura is ellentétes érzelmek között hányódott. Tisztelte a híres költőt, de kétségek gyötörték, hogy vajon megtalálja-e mellette a boldogságot. Ezek a vívódások szülték A merengőhöz című verset. Vörösmartynak nem volt módjában gazdag nászajándékkal kedveskedni menyasszonyának, esküvőjük előtt két hónappal, 1843 márciusában A merengőhözt nyújtotta át neki. Laurát elkápráztatta a költemény, „Kapott-e valaha menyasszony szebb nászajándékot?” – kérdezte évtizedekkel később. A Csajághy Laurához írott versek közül gondolatiságával és romantikus képalkotásával az Ábránd és A merengőhöz című verse emelkedik ki. Három gyermekük (Béla (1844–1904), igazságügyi államtitkár; Ilona (1846–1910), feleségül ment Széll Kálmánhoz, a későbbi miniszterelnökhöz; Erzsébet hosszan tartó betegségben hunyt el a budai elmegyógyintézetben) érte meg a felnőttkort.
Az 1840-es évek politikai küzdelmeiben Vörösmarty is tevékeny részt vállalt, gondolkodásában Széchenyihez állt közel. Az 1848-as forradalmat Szabad sajtó című versével üdvözölte, tagja lett az első népképviseleti országgyűlésnek, a kormányt elkísérte Debrecenbe, Szegedre és Aradra is. Világos után bujdosott, majd feladta magát, s egy jóindulatú hivatalnok közbenjárására felmentették.
A Kölcsey Ferenc Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat egyöntetű döntését az egykori bírálóbizottság – amelynek tagja volt mások mellett Vörösmarty Mihály – 1844. június 15-én hozta meg, így ezt a napot tekintjük nemzeti fohászunk születésének.
1850-től gazdálkodott, nem sok sikerrel. A beteges, egyre komorabb kedélyállapotú költő gyógyulást keresve Balatonfüredre, majd Pestre utazott, itt is halt meg 1855. november 19-én. Babus Antal irodalmár szerint elhunytáról az Akadémia is értesítette tagjait. A körlevelet Toldy Ferenc, a költő egyik legközelebbi barátja, szerkesztő-, pálya- és harcostársa, az Akadémia akkori titkára adta közre, amelyet számos, ma már halhatatlan tudósunk látott el kézjegyével.
Vörösmarty 1855. november 21-i temetése országos gyászünnep és tiltakozás lett, nemzeti gyásznappá és a Habsburg önkényuralom elleni néma tiltakozássá vált, koporsóját húszezer ember kísérte a Kerepesi úti temetőbe.
Vörösmarty Mihály 1855-ben bekövetkezett halála után gyermekeit Ilonát, Erzsébetet és Bélát a jó barát, a kor legtekintélyesebb politikusa, Deák Ferenc vette gyámsága alá.
Vörösmarty irodalmunknak olyan ritka alakja, aki minden műfajban otthonosan mozgott, írt eposzt, balladát, vígjátékot és tragédiát, ódát és epigrammát, s neki köszönhetjük Shakespeare Lear királyának és Julius Caesarának fordítását. Pályájának kezdetén a nemzettudat ébresztését szolgálták a Zalánt követő elbeszélő költeményei (Cserhalom, Eger, A rom), a magyar történelem tragikus eseményeit örökítették meg korai drámái (Zsigmond, Salamon király, A bujdosók).
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: (FOGYTÁN VAN A NAPOD…)
Fogytán van a napod,
Fogytán van szerencséd,
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
Véred megsürűdött,
Agyvelőd kiapadt,
Fáradt vállaidról
Vén gunyád leszakadt.
Fogytán van erszényed,
Fogytán van a borod,
Szegény magyar költő,
Mire virradsz te még?
Van-e még reménység,
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál,
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál!. . .
(kb.1855)
Az 1830-as évek a kiteljesedés időszaka, ekkor írta a Csongor és Tünde című színpadi mesejátékát, a magyar romantikus drámairodalom remekét. Hazafias lírájából kiemelkedik a tiszta hazaszeretetre, a múlt vállalására, a jelen és a jövendő felelős alakítására buzdító 1836-ban írt Szózat, amelyet Egressy Béni zenésített meg.
A költemény rövid idő alatt országszerte ismertté vált, 1846-ban bekerült a felvilágosodás és a reformkor általános iskolai tankönyvébe. Egressy „Minden ember legyen ember és magyar!” jeligével nyújtotta be művét,a melynek ősbemutatóját 1843. május 10-én tartották. A pályázat sorsáról a közönség is döntött, amely hangos ovációval fogadta Egressy szerzeményét. Az 1840-es éveket, az aktív reformkor és a romantika időszakát a Liszt Ferenchez írt óda, a Gondolatok a könyvtárban és Az emberek című gondolatfilozófiai költeményei fémjelzik, drámái közül a Czillei és a Hunyadiak emelkedik ki.
A szabadságharc bukásával reményét vesztett és kiábrándult költő legnagyobb alkotása az Előszó, amely kozmikus képekben érzékelteti a forradalomvárás és a tragikus bukás hangulatát. Az Előszó Vörösmarty életében nem jelent meg, kortársai sem tudtak róla. Nem tisztázott az sem, hogy a hagyományosan 1850-re datált vers melyik műnek az előszava. Abban azonban megegyeznek elemzői, hogy az elbukott szabadságharc utáni évek lenyomata, és a költő lelkiállapotának hű tükörképe. Az 1854-ben írt A vén cigány, egyéni világképének rezignált, ám csendes reménnyel telt összegzése. Ez a rapszódia nemcsak Vörösmarty, de az egész európai romantika egyik legragyogóbb műve.
Nemes Nagy Ágnes a 20. századra gyakorolt hatásáról így írt: „Az Előszó pedig extra mértékben – talán nagyságánál fogva? – tartalmazza a túlélés vitaminjait. Aprócska alanyi bizonyíték a tárgyhoz: az Előszó néhányunknak valósággal csoport-himnuszunk lett egy időben, együtt ülvén elnémított, ázott költők az ötvenes évek alagútjai mélyén. Sok verset olvastunk fel egymásnak akkor, de főleg az Előszót, és azt főleg Pilinszky. Mondogattuk azért mindnyájan, zümmögtük, motyogtuk, Vörösmarty a szánkból vette ki a szót. Világos, hogy ott ült ő is közöttünk, a barna-ősz szakállával, hallgatva (vagy mondva általunk?) a saját szavait. Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha netán kápolnásnyéki vendégünk nem írja meg az Előszót.”
Irodalom:
Nemes Nagy Ágnes: Szőke bikkfák. Verselemzések
Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim
