Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona emlékirata Deák Ferenc köz- és magánéleti jelentőségéről szól, ám az emlékirat betekintést enged Vörösmarty Mihály lányának mindennapjaiba, Széll Kálmán jellemébe, a kiegyezés és a monarchia időszakába.
A haza bölcse jelzővel is illetett Deák Ferenc (1803-1876) előrehaladott betegsége miatt cserélte fel az Angol Királynő Szállodában lévő lakhelyét egy magánlakásra. Deák élete utolsó évében a Hadik-ház egyik első emeleti lakásában, Széll Kálmán (1843-1915) és Vörösmarty Mihály költő leánya, Ilona (1846-1910) lakásában lakott, s ott hunyt el 1876. január 28-án. Az épület az Egyetem téren, a Károlyi palota szomszédságában állt, akkori tulajdonosa Széll Kálmán volt.
Egy család, amelyben az irodalom, a politika és a művészetek kézen fogva jártak
„A költő látnok is, apám oly igaz költő volt. Mert borzasztó azt hinni, hogy annyi szenvedés után remény nélkül kelljen meghalnia. Deák eljött ismételve, de akkor már, midőn másodszor jött, nem ismert meg apám senkit, s mind aggasztóbb lett a baj. Elköltözött ama hazába, hol megszűnik a gond. Nagyon szerettem őt, és elszorult szívem elgondolva: hogy most fagyos hideg borult szerető szívére, mély álmaira.”
Vörösmarty Mihály 1855-ben bekövetkezett halála után gyermekeit Ilonát, Erzsébetet és Bélát a jó barát, a kor legtekintélyesebb politikusa, Deák Ferenc vette gyámsága alá. A kiegyezés után terjedő pletykák szerint Deák nem véletlenül fogadta gyámleányává Vörösmarty Ilonát: akkoriban felmerült, hogy Ilona vér szerinti apja valójában Deák volt. A család nem törődött a mendemondával. Vörösmarty Ilona kora egyik legműveltebb hölgye lett, fia, Vörösmarty Béla az igazságügyi államtitkári széket foglalhatta el, és együtt dolgozhatott gyámapjával, Deák Ferenccel, veje, Széll Kálmán – Ilona 1867-ben ment feleségül ment Széll Kálmánhoz -, a Magyar Tudományos Akadémia tagja az ország vezére, a „legelső magyar ember” legelső tanácsosa, azaz Bánffy Dezső utódjaként miniszterelnök lett.
Széll 1875-78 között pénzügyminiszterként, majd 1899-1903 miniszterelnökként dolgozott. Az ifjú Széll jogászként politikusi pályára készült, s 1868-ban Szentgotthárd országgyűlési képviselőjévé választották kormánypárti programmal. Munkája elismeréseként 28 éves korában belügyi államtitkárnak kérték fel, ezt azonban nem fogadta el. 1881-től a pozsonyi 2. számú, 1901-től ismét a szentgotthárdi választókerületet képviselte. Deák Ferenc tanácsára pénzügyi tanulmányokba is kezdett, és hamarosan az ország legelismertebb pénzügyi szaktekintélye lett, állandó előadója volt az Országgyűlés pénzügyi bizottságának.
„Deák Ferenc Széll Kálmánt gyermekkora óta ismeré. Az ötvenes években Marienbadba járt, bár az ötvenes két utolsó évétől, úgy emlékezem, mr csak Szent-Lászlón, sőt egyszer Pesten itta a marienbadi vizet, de nem tett jót, és nem ismétlé többet. Hazatértekor többször megszakítá útját, s néhány órára, fél napra betért Széllékhez is. Széll József pedig, Kálmán atyja évenként egyszer leutazott Zalába, felesége birtokát megnézni, s ilyenkor magával vitte fiát, a nyolc-tíz éves Kálmánt, nem mulasztván el beszólni Kehidát, s a nyarat Szent-Lászlón tölte: bár Szent László nem esett egy útba: néha mégis oda is betértek. S ott látta Deák Ferenc mint tanulót és mint növendék ifjút Széll Kálmánt.”
A magyar „first lady” emlékei, a századforduló nagyasszonyának vallomása.
„Esküvőm szeptember közepén volt, s december elején, kérelmemre, fölmentünk Pestre. Hat hétig maradtunk, s gyámapám naponként eljött hozzánk több órára, kik anyámnál és bátyámnál laktunk, de az estéket többször a Körben tölté.
Deák Ferenc 1868-ban jött először Rátótra, s ezentúl ott tölte az országgyűlési szünidőket, hetvenhárom nyarán volt ott utoljára.”
Deák egész életében szoros kapcsolatot ápolt gyámleányával és gyámfiával. Komolyan vette a költőnek tett ígéretét, miszerint óvja és figyeli őket, nemcsak a kötelesség hajtotta, az idősödő politikus megnyugvást, békét és intellektuális partnereket talált társaságukban. Gyakran felkereste őket, és hosszú órákat időzött Szélléknél, s 1868 és 1873 között minden nyári parlamenti szünetet náluk töltött Rátóton. „…gyámapám azt mondta: „Mindent meg fog tenni kedvemért, hogy őt e pályán segítse” – írja Ilona. S Deák valóban igyekezett mindent megtenni a Vörösmarty-Széll család jólétéért és előremeneteléért – ezért Széllt karrierizmussal is vádolták. A lobbizás és a segítségnyújtás azonban ez alkalommal egy tehetséges ember érdekeit szolgálta: miután az ifjú Széllt területi képviselővé választották bizonyítani kívánt, hogy kiérdemelte e támogatást.
„Széll Kálmán pedig ifjú lelkesedéssel, önzetlen törekvéssel, tehetség mellett szokatlan munkaerővel és – ne feledjük, mi magyar politikusnak mindenekfölötti érdeme – széles körű és nagy iskolázottsággal a magyar alkotmány és közjog terén, mely biztos eszközt nyújt a haza ügyének védelmében, mely sok hibától megóv, mely fejleszti a hűséget a történelmi alapok és fejlődés iránt, ily tulajdonságokkal felelt meg a politika és a közjó emelése követelményeinek.”
A „first lady” emlékirata nem elsősorban politikai visszaemlékezés, még csak nem is családi krónika elsőrenden, hanem az „apátlanság” története. Édesapja halála után ugyanis Deák Ferenc, a haza bölcse lett a gyámapja, aki Vörösmarty Mihály legjobb barátja volt. Az ő pályafutásának háttértörténete erősen felsejlik a sorok között, ezáltal a visszaemlékezés remek társadalmi tabló Magyarország történetéről, a kiegyezés és a monarchia időszakáról, miközben részletes beszámoló egy tehetséges ifjú hölgy mindennapjairól, aki Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Apponyi György társaságában élte hétköznapjait, és akinek Deák Ferenc volt a példakép, a mentor, az „apakép”.
