„Az igazi eredetiség az eredethez való visszatérés” – vallotta a 165 éve született Antoni Gaudí, többek között a Sagrada Família építésze.
Antoni Gaudí (teljes nevén: Antoni Plàcid Gaudí i Cornet) 1852. június 25-én született. Apja rézműves volt, ő is kovácsinas lett, majd Barcelonában tanult építészetet. Az egyetem rektora végzésekor azt mondta: „Még nem tudjuk, hogy bolondnak vagy zseninek adjuk-e diplomát. Majd az idő eldönti”.
Gaudí terveire az 1878-as párizsi világkiállításon figyelt fel Eusebio Güell textilgyáros gróf, aki mecénása és barátja lett. Ekkor alakult ki munkáinak egyéni karaktere: szokatlan mértani formák, mintás téglák, kövek, kerámiacsempék, növény- és hüllőmintás kovácsoltvas elemek tették felületeit mozgalmassá.
„Az igazi eredetiség az eredethez való visszatérés.”
Gaudí kortársaihoz hasonlóan a múlt felé fordította figyelmét, ám velük szemben az előző generációk kulturális örökségét nem önmagában létező végnek, hanem inkább kiindulópontnak tartotta. Mindig a nehezebb utat választotta: nem követett vakon, elfogulatlanul egy-egy felkapott stílusirányzatot, de nem hajlott az önkényes improvizációra sem. Kimutatta az ókori munkák szerkezeti és a gótika formai hibáit, ugyanakkor kiemelte jellegzetes kompozíciós értékeiket, majd ez alapján modern kifejezési formában ötvözve, és saját értelmezésében, szabadon használta őket. Gaudí munkásságával az építészet először haladta meg önnön határait, és jutott a reprezentatív művészetek közé.
Első épületei a mór stílust, a gótika és az iszlám spanyolos keverékét idézik, a Güell-ház a modern és nemzeti hagyomány szintézise, a szecesszió első megjelenése. Ezután alkotott a gótika és a barokk ihletésében, parabolaíves folyosói középkori kolostorkerengőt is idéznek. 1902 utáni művei nem sorolhatók hagyományos stílusokba, csak saját anyagukat és szerkezetüket jelenítik meg, díszítésük és térszerkezetük is újszerű, természeti, vallási jelképeket idéznek. A Güell-park modern lakótelepnek indult, a stílusok ötvözete igen gazdag, varázsos környezetet teremtett, bizarr formákkal, szecessziós és szürreális elemekkel. A terv végül mégis megbukott, a terület városi park lett.
Ekkor dolgozta ki támpillér nélküli szerkezeteit, az oldalnyomás és függőleges terhelés eredőjébe eső ferde pillérekkel, vékony héjboltozattal, a szilárdságot növelő hullámos fallal. Műveit finoman megmunkált részletek harmóniája jellemzi, a színekkel ikonográfiai eszközként bánt. Épületeit olykor visszabontatta, jobb megoldást keresve, elképzelései hatását modelleken kutatta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli terv nélkül építette. A barcelonai Casa Milá szintjei kerámia-virágmotívumot formáznak, Katalónia hegyeit és tengerpartjait idéző stílusa itt valósult meg leginkább. Belső térképzése, szabadon álló pillérei, mobil válaszfalai Le Corbusier alapelveit előlegezik.
Gaudínak jelentős szerepe volt a katalán művészek és kézművesek spanyolellenes mozgalmában, a Renaixensában: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát akarták felújítani. Vallási jelképük a barcelonai Sagrada Família (Szent Család) -templom lett, amelyet 1882-ben kezdtek építeni, a munkálatok irányítását 1891-ben átvevő Gaudi mindent áttervezett.
A Sagrada Família ma a világon az egyetlen még épülő emlékmű. A Születés Kapuja nevet viselő homlokzatát és a kriptát 2005-ben az UNESCO világörökség részének nyilvánították. Az épületet 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa a bazilika rangjára emelte és megszentelte. A templom működik, miséket celebrálnak benne, de a legtöbben turistaként érkeznek, hogy megcsodálják az épületet. Évente mintegy hárommillió turista látogatja meg a bazilikát.
A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910-től minden más munkájával felhagyott. Az építkezésen remeteként élt, s maga gyűjtött a költségekre, egészen 1926. június 10-én bekövetkezett haláláig. Az építészt egy villamos ütötte el Barcelonában, s befejezetlenül maradt temploma kriptájában temették el.
Halálakor egy torony s a keleti homlokzat volt kész – ez Krisztus szimbólumait tartalmazza, Churriguera barokk munkáira emlékeztető gazdagsággal. Az építkezés Gaudi tervei és modellje alapján ma is folyik – ez az egyetlen épülő műemlék. Tizenkét 107 méter, négy 130 méter és egy 150 méter magas tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok vallási fogalmakat vagy személyeket jelképeznek. A templom átértelmezte a gótika formáit, a spirálisan csavart kő- és téglapillérek, a hiperbolikus árkádok és oldalfalak, a hiperbolikus-paraboloid boltozatok kusza erdejét a vasbeton mesterei sem szárnyalták túl.
Gaudínak életében jobbára csak gúnyban volt része, kortársai például a Casa Milát csak kőbányaként emlegették. Példája csak szűk körben hatott, elveit csupán néhány lelkes követője alkalmazta. A funcionalizmus 1930 utáni térnyerésekor elfelejtették, a 60-as években fedezték fel újra, értékelve hallatlan képzelőerejét, építészete a szürrealista képzőművészetre is hatott. Életművét a formák, anyagok és színek gazdagsága, az építészeti elemek szabad, művészi kompozíciója jellemzi. Kerülte a csupasz felületeket, ősi mór és platereszk díszítőkedv fűtötte, kovácsoltvas rácsai önálló plasztikák, épületei a természet képződményeiként hatnak. Ellentmondásos személyiségét mutatja, hogy az évek során művészete egyre gazdagabbá, újszerűbbé és univerzálisabbá vált, míg ő maga ifjúkorához képest egyre vadabb és megszállottabb lett – írták róla.
