Az idén 175 éve született Schickedanz Albert építész és festő az eklektikus építészet jeles képviselőjeként vált ismertté. Mások mellett a Műcsarnok, a Millenniumi emlékmű és a Szépművészeti Múzeum tervezésében is vezető szerepe volt.
„Kevesen tudják és még kevesebben tudják méltányolni, hogy ezen alárendeltebb feladat és jó megoldása mennyi gondot, türelmet, szakismeretet és képzett Ízlést tételez föl az intéző művész részéről s ha mindezen tulajdonságok feltalálhatók benne, a munka kielégítő végrehajtása, az előzetes vázlatok és tervrajzok nagy számán kívül, a hely színén, a termet egész magasságában eltorlaszoló és elhomályosító állványok tetején foganatosítandó mennyi próbát, időrabló és költséges, minduntalan megújítandó számtalan kísérletet igényel. Az ily siker érdeme pedig kétszeres elismerésre méltó minálunk, hol a magasabb körű díszítés terén még a legképzettebb tehetség is a gyakorlat és megújuló alkalom hiányában nélkülözni kénytelen azt az iskolát, melyet másutt, a nagyobb művészeti központok közt, a jó tradicziók és a milliárdok országában ma már maga az élet nyújt, és melyet bő mértékben hajdan, a művészetek megifjodása korában, pL Olaszország kisebb udvarainak fényűzése, szokásai és derült életkedve nyújtottak volt.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 22. sz. május 27.)
Schickedanz Albert 1846. október 14-én az akkor monarchiabeli Sziléziában, a mai Bielsko Biala kisvárosban született, de gyerekkorától élt Késmárkon, építészetet Karlsruhéban, majd Bécsben tanult. 1868-ban költözött Pestre, ahol Skalnitzky Antalnál, majd Ybl Miklósnál dolgozott. Első nagy művét, a Kerepesi temető Batthyány-mauzóleumát 1871-ben készítette. Iparművészeti tervei révén vált ismertté, fővárosi tárgyú akvarelljeit 1880-tól állította ki, ma a Budapesti Történeti Múzeumban láthatók. Lotz Károly és Székely Bertalan műhelyében festeni is tanult, amit gyakran kamatoztatott Ybl mellett: számos akvarellt vetett papírra a száraz épülettervek látványosabb kiegészítéseként.
Schickedanz tervezte a várbeli Honvéd-emlékmű, a pesti Deák- és Arany-szobrok, valamint az aradi Szabadság-szobor talapzatát. 1894-ben társult Herzog Fülöp Ferenccel, akivel együtt tervezték az 1895-ben átadott városligeti új Műcsarnokot. A Műcsarnok és az Ezredéves Emlékmű Schickedanz Albert és a vele párhuzamosan kiállított Zala György szobrászművész közös koncepciója. Mindkettő 1896-ra, a millennium ünnepségeire készült el (a szobrok elrendezése azonban csak 1929-re fejeződött be).
Ma is ez az ország legnagyobb kiállítási épülete, hatoszlopos korinthoszi portikusza (a külső tér felé nyitott, épülethez csatlakozó és oszlopok határolta folyosó) klasszikus, színes pirogránit díszítése reneszánsz elemeket hordoz. A timpanon orommezejében Haranghy Jenő: Szent István a művészetek pártfogója című mozaikja látható (ez csak 1941-ben készült el). Az épületet 1992-1994 között felújították, az alagsorban könyvesbolt és előadóterem létesült.
Másik fő műve a Szépművészeti Múzeum, amelynek létesítéséről a millennium évében, 1896-ban hoztak törvényt, a célra 3,2 millió forintot szavaztak meg. A tervezési pályázat első díját Petz Samu nyerte, mégis Herzog és Schickedanz második helyezett műve valósult meg 1900 és 1906 közt, mert ez illeszkedett jobban a környezetbe.
A klasszicizmus utolsó, kései emlékének főhomlokzata az athéni Propülaia felnagyítása, a korinthoszi oszlopsor timpanonjában az olimpiai Zeusz-templom kiegészített szoborcsoportja, a kentaurok és lapithák harca látható. Ehhez összekötő szárnyak és kisebb, portikuszos, timpanonos saroképítmények csatlakoznak, míg a hátsó szárny a római reneszánsz hangulatát idézi. A monumentális lépcső legyőzésére lift épült az utcaszintről.
Az épület belsejében hatalmas és reprezentatív nagycsarnok fogad, oldalt két szint magas dór, jón, antik, román, reneszánsz és barokk csarnokok sorakoznak (itt valaha ezen korszakok főműveinek gipszmásolatai álltak, maradékuk ma Tatán látható). Az értékes képtár a kevésbé hangsúlyos emeleti termekbe került. Az épület a második világháborúban megsérült, a műkincsek jelentős részét Nyugatra hurcolták, egy részüket az ún. aranyvonat hozta vissza 1946-ban. Az intézményből 1957-ben vált ki a Nemzeti Galéria, a hazai alkotások gazdája. A 90-es években az alagsorban új, elegáns fogadószint létesült, bolttal, kávézóval, ruhatárral, kiállító-helyiségekkel.
A Hősök terének harmadik meghatározó eleme, a Millenniumi emlékmű is Schickedanz és Zala György szobrászművész közös alkotása. A nemzeti panteon ötlete a 19. század eleje óta sokakat foglalkoztatott, több, különböző helyszínre készült terv után a millennium adta meg az ügynek a végső lökést, a munkára Wekerle Sándor kormányfő kérte fel őket. Az 1898-1902 közt elkészült építészeti rész 25 méter mély és 85 méter széles, két negyedkör kolonnádból s egy középső piedesztálból áll, melyen 36 méter magas korinthoszi oszlop emelkedik. Ennek tetején Gábriel arkangyal nyújtja át a koronát, a talapzaton a hét vezér, az ívek alatt 14 magyar király és államférfi szobra látható, fent a Háború és Béke kocsijai, valamint a Munka és Jólét, a Dicsőség és Tudás szobrai. Az emlékmű mintája Schinkel Nagy Frigyes-emlékműterve, a londoni Nelson-oszlop, valamint Nénot római II. Viktor Emánuel-emlékműve voltak, áttört jellegével azonban elegánsabb azoknál.
A tervek 1894-es bemutatásakor vihar tört ki a Parlamentben, mert a képviselőknek nem tetszett a helyszín s hiányolták a pályázatot. A millenniumi bizottság az idő rövidsége miatt elvetette a kifogásokat, s 800 ezer forintot irányzott elő a költségekre. A galéria szobrairól is vita folyt, végül kilenc magyar és öt Habsburg-uralkodó került az 1905-ben átadott emlékműre, szobrok s az alájuk tervezett domborművek nélkül. Zala nem győzte a munkát, így tíz királyszobor elkészítését másokra bízta, a még mindig hiányos építmény munkálatait 1914-től a világháború is lassította. A Habsburgok szobrait a forradalmak alatt ledöntötték, Ferenc Józsefét össze is törték, ám ezt Schickendanz már nem érte meg, 1915. július 11-én Budapesten meghalt. Az emlékmű végül 1929-ben készült el, építészet és szobrászat ritka összhangját hozva létre. Az ostrom alatt megsérült, a háború után a Habsburg-királyokat Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi és Kossuth szobraira cserélték ki.
Az Andrássy utat lezáró tér korábban a Városliget része volt, kialakítása főleg Schickedanz érdeme, fák, virágágyások és szökőkutak díszítették. A mintás kőburkolat az Eucharisztikus Kongresszusra készült el 1938-ban, a maradék fákat az 50-es évek elején, a Dózsa György út felvonulási útvonallá szélesítésekor vágták ki. A tér 1932-ben kapta nevét az Ismeretlen Katona emlékművéről, ma itt a Hősök Emlékművét találjuk.
Schickedanz és Herzog tervezte 1902-ben a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumot is, mely sokban emlékeztet a Szépművészeti megoldásaira. Schickedanz a Millenniumi Emlékmű botrányai miatt visszavonult az építészettől s főként festészettel és iparművészettel foglalkozott. 1880-1902 közt az Iparművészeti Iskolán tanított. A Hősök terére tervezett építményei a historizmus legjobb építészeti együttesét alkotják.
