Nemcsak az első magyar regényt köszönhetjük Dugonics Andrásnak, hanem többek között a bizonyítani, egyenlet, gömb, gyök, háromszög, henger, sugár, szög, pont, semmi, véges és végtelen matematikai szakszavakat is.
200 éve, 1818. július 25-én halt meg Dugonics András piarista szerzetes, író, költő, matematikus, az első magyar regény, az Etelka írója.
„Megérdemli ez a Dugonics, hogy jó szívvel legyen hozzá a szegedi ember. Először azért, mert Juhász Gyula előtt ő volt az egyetlen nagy magyar író, aki Szegeden született. Másodszor azért, mert minden írása tele van szegedi ízzel, színnel …” (Móra Ferenc)
Dugonics András 1740. október 18-án született Szegeden, Dalmáciából bevándorolt jómódú, iparos-kereskedő családból. Apja Dugonyira magyarosított, fia azonban Dugonics maradt miközben nagy öntudattal vallotta magát magyarnak. Középiskolai tanulmányait Szegeden a piaristák gimnáziumában kezdte meg, tizenhat évesen belépett a rendbe. Két év próbaidő és a bölcsészeti tanulmányok elsajátítása után több vidéki városban tanárkodott, majd a teológiát is elvégezvén huszonöt éves korában áldozópappá szentelték.
Először Erdélyben, Medgyesen tanított költészettant és szónoklatot, majd Vácra, innen Nagyszombatra került, az egyetem mennyiségtudományi tanszékére. Vallotta: „nincs a világon semmi, a mit magyarul ki-ne-lehessen mondani, csak ésszel, és tudománynyal forgolódgyon az ember.” (Jeles történetek II., Pest, 1795. 101. o.) 1777-ben az egyetemmel együtt ő is Budára költözött, s egyetemi tanár maradt 1808-as nyugdíjba vonulásáig. Első irodalmi munkáját A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és földmérés (mértan) címmel 1784-ben adta ki. Ez a kötet azért volt jelentős, mert először történt kísérlet a matematika tudományának magyar nyelven való megszólaltatására. A számtan, az algebra, a mértan számos műszavát fordította le. A matematikában máig használatosak a Dugonics által konstruált szavak, többek között például: bizonyítani, csonka, egyenlet, gömb, gyök, háromszög, henger, jegyzet, sugár, húr, szelet, szög, természettudomány, természettörvény, véges, végtelen. (Gyimesi, 207.)
Országos ismertséget és sikert az 1786-ban megírt Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony című munkája hozott számára. Ez a könyv lett az első magyar kulcsregény, mert benne Dugonics honfiúi aggodalmait rejtette el II. József császár rendeleteivel kapcsolatban. Az író útmutatásai ma már igen nehezen bogozhatók ki, kortársai azonban nagyon is értették, miről beszél: az uralkodó válogassa meg jobban tanácsosait, a magyarok ne legyenek oly szorgos adófizetők, őrizzék meg tiszta erkölcsüket, ragaszkodjanak nemzeti nyelvükhöz és öntudatukhoz. A regény végül a bécsi cenzor engedélyével 1788-ban jelenhetett meg, ezer példányban, amelyet igen hamar elkapkodtak. A szentimentális történet fogadtatása nem volt egységes: Kazinczy és hívei – noha elismerték érdemeit a hagyományok felelevenítésében – póriasnak és ízléstelennek találták, bírálták kusza meseszövését és lélektani képtelenségeit.
A következő években Dugonics a dráma műfajával is megpróbálkozott. Az Etelka Karjelben, a Toldi Miklós, a Kun László és a Bátori Mária Jeles történetek gyűjtőcímmel 1794-ben jelent meg. Történelmi munkái: Római történetek (1800), Szittya történetek (1806), Nevezetes hadivezérek (1817). Legmaradandóbb munkáján Magyar példabeszédek és jeles közmondások című gyűjteményén haláláig dolgozott. 1808-ban megvált egyetemi katedrájától, nyugdíjba vonult. Rendjének szegedi rendházába költözött, ahol rokonai és tisztelői között élt csendesen 1818. július 25-én bekövetkezett haláláig.
1876-ban emeltek szobrot tiszteletére, Izsó Miklós alkotása (amelyet Huszár Adolf fejezett be) Szeged első köztéri szobra volt. Szülővárosa irodalmi, művészeti életében jelentős szerepe volt az emlékére 1892-ben megalakult Dugonics Társaságnak, amely 1952-ben megszűnt, de 1991-ben újjászerveződött. Könyvtára külön gyűjtemény a szegedi Somogyi Károly Könyvtárban. A mai Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged legrégebbi, 1719-ben alapított iskolája is egykori diákja nevét viseli.
