„Az élet még bánatban is szép, jó a világon élni, akárhogy él is az ember.” 200 éve, 1821. november 11-én született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, a világirodalom egyik legnagyobb alakja.
„Sok nagy ember van, akinek élete semmiképpen nem áll arányban művével. Az ilyen illedelmes sorsok ábrázolójában beteges vágy ébred, hogy regényíró legyen. Hozzátesz, magyaráz, kifundál… Inkább a mesterségére gondol, mint az igazságra, inkább magára, mint hősére. Nem a nagy embert szolgálja, hanem azt állítja a maga szolgálatába. De Dosztojevszkij esetében az ember inkább hajlandó hibázni félénkségből, mint merészségből. Élete története annyira gazdag megrendítő szomorúságokban, csodálatos örömökben, hogy az ember kísértésbe esik, nem „regényesíteni”, inkább tompítani. Úgy tűnik föl, mintha ez a zseniális író a maga életét is regényeinek stílusában fogalmazta volna meg, mintha a maga életéből alkotta volna meg legszenvedélyesebb regényét.” (Henry Troyat: Dosztojevszkij)
200 éve, 1821. november 11-én, illetve az akkor Oroszországban használt Julián-naptár szerint október 30-án született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (oroszul: (Фёдор Михайлович Достоевский) orosz író, a lélektani regény mestere, a megalázottak és megszomorítottak világának krónikása. Apai ágon papok, katonatisztek, anyai ágon kereskedők leszármazottja volt. Apja, a moszkvai szegény kórház orvosa mereven és roppant szigorral nevelte gyermekeit, anyja szelídsége, érzelmes vallásossága azonban ellensúlyozta az atyai szigort. Anyja 1837-ben meghalt, apját két évvel később saját jobbágyai verték agyon, ami hatalmas traumát okozott Dosztojevszkijnek. Epilepsziája is ekkor kezdődött.
„Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)
1838 és 1843 között a pétervári Hadmérnöki Intézetben tanult bátyjával, Mihaillal. Bár tanulmányait sikerrel végezte, érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. 1845-ben megírta első kisregényét, a Szegény embereket, amelyet a kritika lelkesen fogadott. Az ezt követő időszak pétervári témájú elbeszélései azonban mérsékeltebb sikert arattak.
Éppen kezdődő írói pályáját 1849-es letartóztatása törte derékba. Ekkor rendelte el ugyanis a cári rendőrség a francia utópista szocializmussal kacérkodó Petrasevszkij-kör tagjainak elfogását. A csoport 21 tagját, köztük Dosztojevszkijt golyó általi halálra ítélték. A vesztőhelyre kísért rabokkal csupán az utolsó pillanatban közölték, hogy a cár kegyelméből inkább szibériai száműzetés vár rájuk.
„A hatalom csak annak a kezébe kerülhet, aki le mer hajolni érte és felragadja. Csak ez a fontos, csak ez az egy a fontos: merni kell!” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)
Dosztojevszkij az omszki erődbe került 4 év kényszermunkára, majd 1858-ig Szemipalatyinszkban teljesített katonai szolgálatot. 1857-ben feleségül vette a beteges és kissé egzaltált, túlzottan érzékeny Maria Iszajevát, egy tanár özvegyét, akivel 7 évig élt meglehetősen boldogtalan házasságban.
„Drága kis Angyalom! – írja április tizenhatodikán – mindent elvesztettem! Alighogy betettem a lábam a kaszinóba, egy fél óra alatt mindent elvesztettem! Hát mit mondjak most neked, drága égi Angyalom, akinek annyit szenvedést okozok? Szonyára gondolok! Zálogba tettem a gyűrűt… Küldj nekem amennyi pénzt csak tudsz, de ezúttal nem játékra (a szavamat adnám neked, de már nem merem, hisz annyit hazudtam…) Küldj nekem száz frankot! Neked akkor húsz marad, vagy talán még annál is kevesebb, tehát vigyél valamit zálogba. Minél előbb újra melletted akarok lenni!” (Henry Troyat: Dosztojevszkij)
Mire 1859-ben visszatérhetett Szentpétervárra, börtönélményei hatására mélyen hívővé vált. Ifjúkori radikalizmusa helyébe a fennálló rend iránti tisztelet és az egyszerű emberek messiási küldetésébe vetett hit lépett.
Vremja című lapjában jelentette meg a börtönévek iszonyatát felidéző Feljegyzések a holtak házából, majd a Megalázottak és megszomorítottak című regényeit. A művek sikere lehetővé tette, hogy ellátogasson Angliába, Németországba, Franciaországba és Itáliába. Nem sokkal később szerelme, Polina Szuszlova oldalán újra külföldre utazott, hogy leküzdhetetlen játékszenvedélyét kielégítse. Ebből az élményből született később A játékos című kisregénye.
Bűn és bűnhődés az életben is
1864-ben több csapás is érte. Meghalt a felesége és a bátyja, lapját betiltották, sokat veszített a szerencsejátékon, illetve erejét megfeszítve kellett dolgoznia, hogy tartozásait visszafizesse. 1866-ban befejezte Bűn és bűnhődés című regényét, amelynek alapötlete valószínűleg még a börtönévek alatt született meg benne. Ezzel a művével vált világhírűvé.
Egyes kritikusok szerint akkor is a világirodalom egyik legnagyobb alakja lenne, ha csak ezt az egyetlen regényt írta volna.
1867-ben feleségül vette Anna Sznyitkinát, akivel regényei gyorsírásos lejegyzésekor ismerkedett meg. Anna nagy szeretettel és melegséggel gondoskodott betegeskedő férjéről, külföldi útjaira is elkísérte. Az író Firenzében fejezte be A félkegyelmű című művét, majd 1872-ben megírta egyik legnagyobb hatású regényét, a megtörtént esetet feldolgozó Ördögöket. Hazatérése után pedig megírta A kamaszt, amely saját bevallása szerint is gyengébbre sikerült a többi nagyregényhez képest.
„Semmi sem alkalmasabb biológiai fogalmaink összezavarására, mint Dosztojevszkij élete. Ez az ember, aki nem volt egyéb, mint vibráló, minduntalan görcsös rángásokba eső idegcsomó, ‘olyan érzékeny, mintha megnyúzták volna, s már a puszta levegő is fájdalmat okozna neki’ (Feljegyzések az egérlyukból), mégis kerek hatvan esztendeig élt (1821-1881), és élete alkotásnak szentelt négy évtizedében hihetetlenül merész és újszerű, szenvedélyek és látomások hullámzó sokaságával telített kolosszális életművet tornyozott fel, amely az emberről való tudásunkat elmélyítő „bűnös” megismerési és vallomásszenvedélyen kívül bámulatos tömegű fantasztikus komikumot, pajkosságot és szellemi vidámságot foglal magába.” (Thomas Mann)
Az 1870-es évek végén Dosztojevszkij egészsége megromlott, de még sikerült befejeznie A Karamazov testvéreket, amelyre egész életében készült. Néhány hónappal a regény megjelenése után, 1881. február 9-én Szentpétervárott halt meg, az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Műveiből számos filmes és színházi feldolgozás készült. Legutóbb A hasonmás című kisregényét vitték vászonra Jesse Eisenberg és Mia Wasikowska főszereplésével. Idén decemberben pedig a Nemzeti Színház tűzi műsorára az Ördögöket Nyikolaj Roscsin rendezésében.
