„A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni.” A 195 éve született Dosztojevszkij nem számított különösen kedvelt témakörnek a hatalom részéről, az Ördögök című regénye egy ideig be is volt tiltva.
Százkilencvenöt éve, 1821. november 11-én született Moszkvában Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író, a világirodalom egyik legnagyobb alakja. Apai ágon papok és katonatisztek, anyai ágon kereskedők leszármazottja volt. Apja, a moszkvai szegénykórház orvosa mereven és roppant szigorral nevelte gyermekeit, ezt anyja szelídsége, érzelmes vallásossága ellensúlyozta. Váratlan haláluk (apját 1839-ben saját jobbágyai verték agyon birtokán) hatalmas traumát okozott Dosztojevszkijnek, ebben az időben kezdődött epilepsziája is.
1838 és 1843 között a pétervári Hadmérnöki Intézet hallgatója volt Mihail bátyjával, s bár tanulmányait sikerrel végezte, érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. 1845-ben megírta első kisregényét, a Szegény embereket, amelyet a kritika lelkesen fogadott. Épp csak kezdődő írói pályáját 1849-es letartóztatása törte derékba: ekkor rendelte el a cári rendőrség a francia utópista szocializmussal kacérkodó Petrasevszkij-kör tagjainak elfogását. A csoport 21 tagját, köztük Dosztojevszkijt golyó általi halálra ítélték, végül az omszki erődbe került négy év kényszermunkára, majd 1858-ig Szemipalatyinszkban teljesített katonai szolgálatot. 1857-ben feleségül vette a beteges és kissé egzaltált Maria Iszajevát, egy tanár özvegyét, akivel hét évig élt meglehetősen boldogtalan házasságban.
Hazatérése után nem sokkal azonban újra külföldre ment azzal az ürüggyel, hogy egyre súlyosbodó epilepsziáját gyógyíttassa. Valójában azonban leküzdhetetlen játékszenvedélyét kívánta kielégíteni szerelme, a rendkívül intelligens, ám zaklatott lelkű Polina Szuszlova oldalán. Ebből az élményből született később A játékos című kisregénye. 1866-ban befejezte Bűn és bűnhődés című regényét, amelynek alapötlete valószínűleg még a börtönévek alatt született meg.
Élete átmenetileg rendeződni látszott: 1867-ben feleségül vette Anna Sznyitkinát, akivel regényei gyorsírásos lejegyzése során ismerkedett meg. Felesége nagy szeretettel és melegséggel gondoskodott betegeskedő férjéről. Dosztojevszkij külföldön is intenzíven dolgozott, s Firenzében fejezte be A félkegyelmű című regényét. 1869-ben újabb nagyszabású munkába kezdett: kidolgozta egy öt önálló részből álló regény tervét, amelynek az Egy nagy bűnös élete címet adta. 1872-ben befejezte egyik legnagyobb hatású regényét, a megtörtént esetet feldolgozó Ördögöket.
„Mindenkinek, aki a legfőbb szabadságot akarja, annak merni kell megölni magát. Aki meri megölni magát, az megtudta a csalás titkát. Azon túl nincsen szabadság; itt van minden, tovább nincs semmi. Aki meri megölni magát, az isten” – írja Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij az Ördögökben, amely talán a legkegyetlenebb alkotása – olykor karikatúrába, bohóctréfába hajlik, máskor metsző társadalomkritikát mutat. Az 1860-as évek vége felé játszódó történet egy csoport forradalmár sorsát mutatja be, akik anarchiába akarják taszítani Oroszországot. Miközben a csoport az árulások sorozatában visszavonhatatlanul felmorzsolódik, a regény az elvon t politikai elméletgyártás katasztrofális következményeit ábrázolja.
1869-ben egy Nyecsajev nevű diák és anarchista csoportjának tagjai megölték egyik társukat, mert ki akart lépni az egyre szélsőségesebb szervezetből. Ez az eset nagy visszhangra talált egész Európában, és igazolta Dosztojevszkij aggodalmait a forrongó Oroszországot fenyegető sötét jövővel kapcsolatban. Másrészt illett akkori regényfolyam-tervezetébe, melynek főhőse egy Istentől elfordult, felsőbb rendű, bűnbe esett, de megváltás után vágyó, aláhulló és feltámadó fiatalember lett volna. Ez az alak később több műben felbukkant; Ördögökbéli megtestesülése Nyikolaj Sztavrogin: a szép, okos, büszke, de kétségek közt vergődő ifjú, aki unalmában túllép minden határt, élvezi gaztetteit, és később hiába vezekelne, összeomlik alattuk.
„Hát nem érted, kiáltom neki, nem érted, hogy az embernek a boldogságon kívül pontosan ugyanúgy, pontosan ugyanannyi boldogtalanságra is van szüksége?!” – teszi fel a kérdést. A pusztításnak a regény záró lapjain lefestett tombolását gyakran említik a szerző szenzációhajhász hajlamának bizonyítékaként. Csakhogy – mint arra a cím is utal – Dosztojevszkij műve a lelki megtisztulás regénye, s az ő univerzumában a társadalom meggyógyításának gyakran súlyos ára van. A mű leggonoszabb szereplője, Pjotr Verhovenszkij (az ő pszichopata alakját Nyecsajev, az Oroszországban bíróság elé állított anarchista-terrorista bandavezér ihlette) például külföldre szökve megmenekül a haláltól.
A kisvárosi miliőben játszódó regény összes többé-kevésbé komikus szereplőjében él egy-egy végzetes eszme, melyet ő tehetetlenül fölerősít bennük: a messianisztikus Satov (a leendő áldozat), az istenember, az öngyilkos-önelvű Kirillov, az emberisten képével, az álforradalmár Verhovenszkij, a gyilkos manipulációival, apja a liberálisok talajtalan álmodozásaival, Liza a heves, Dasa az odaadó szerelemmel, Tyihon sztarec pedig önnönmagával szembesíti; és folytathatnánk a sort, de a lebilincselően izgalmas krimi szálait illetlenség volna előre felfejteni.
Az Ördögökben több provokatív erkölcsi álláspont fogalmazódik meg, ezek egyike, hogy a társadalom megújulása olykor ártatlanok feláldozását követeli: „Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain”. Sajátos módon, de mégis szuggesztív hatású mű; monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.
A cselekményt magával ragadó dionüszoszi tomboló mámor szétzilálja a lehetőségét, hogy felismerjük jó és gonosz kapcsolatát, ugyanakkor megvilágítja egy olyan társadalom alapvető sérülékenységét, amely egyre inkább elidegenedik az egyház nyújtotta erkölcsi bizonyosságtól. Alig egy nemzedékkel később Oroszországra mindent elsöprő társadalmi átalakulás várt – a regény mintegy előrevetíti annak a társadalomnak rettenetes képét, amely kollektívan elveszítette a lelket.
Az 1870-es évek végén Dosztojevszkij egészsége megromlott, epilepsziája egyre gyakrabban jelentkezett, de még sikerült befejeznie A Karamazov testvéreket, amelyre egész életében készült. A folytatás azonban, amelyben a hívő Aljosa Karamazov történetét akarta megírni, már nem készülhetett el: néhány hónappal A Karamazovok megjelenése után, 1881. február 9-én Szentpétervárott Dosztojevszkij meghalt.
Fotók: fedordostoevsky.ru
