Dosztojevszkij türelmes és szelíd természetű ember volt, még azokkal szemben is, akik megbántották.
Egyszer délutáni sétája közben egy részeg emberrel találkozott, aki elébe állva, rekedt hangon így szólította meg:
– Nem adna, kérem, egy pár kopejkát egy nemes embernek?
Dosztojevszkij valószínűleg nem hallotta meg ezeket a szavakat, és nyugodtan tovább ment. A részeg indulatosan kiáltott fel:
– A jóllakott nem hisz az éhes embernek! – és ezzel egy ökölcsapást mért az íróra. Majd futásnak eredt, de egy rendőr elfogta.
Dosztojevszkij elkábult az ütéstől. Amikor némileg magához tért, nyugodtan fölvette a földre esett, összepiszkolódott kalapját, és szó nélkül folytatni akarta útját…
