Idén 205 éve született Irinyi János, a biztonsági gyufa feltalálója, aki szabadságharcos tevékenységéről és a gyufáról és egyéb találmányairól sosem beszélt, az újságírókat kerülte, egyszer engedte csak lefényképezni magát – innen ismerjük arcképét.
AZ MTVA összeállította, mi mindennel foglalkozott még, és hogy mire használjuk a tűzgyújtáson kívül az apró fapálcikákat.
Irinyi János, a reformkor egyik legtehetségesebb kémikusa 1817. május 18-án (egyes források szerint május 17-én) született, egyes dokumentumok szerint nem Nagylétán, hanem a mai Románia területén található Albison. 19 évesen találta fel a sorozatgyártásra alkalmas gyújtóeszközt. A zajtalanul gyúló foszforos gyufa 1938-ban indult hódító útjára.
Irinyi Nagyváradon, Debrecenben majd a bécsi műegyetemen tanult kémiát. Professzora, Meissner Pál óráin elemezte a különböző vegyszerek hatásait.
Az akkoriban elterjedt dörzsgyufának az volt a hátránya, hogy robbanóanyagot tartalmazott és robbanással történt a meggyulladása. Ezt a hibát köszörülte ki Irinyi a találmányával.
Meissner egyik előadásán ként ólom-dioxiddal dörzsölt össze, később Irinyi ezt mondta: „Ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni, de ez nem történt, nekem hamar az jutott eszembe, hogyha kén helyett foszfort vett volna, az már rég égne.”
„Tanulmányait Nagyváradon és Egerben bevégezvén, kora ifjúságában gazdászatra adta magát, s a korábban székelyhídi, utóbb nagy-létai uradalomban 40 évet töltött. Kitűnően volt benne képviselve a gazdászat mind gyakorlati mind elméleti szeretete és ismerete. Egyaránt éles gunynyal és megvetéssel emlékezett mind a kirekesztöleg csak elméleti, mind a csupán gyakorlati gazdákról. Egyátalában nem rohant neki semmi híréből vagy könyvekből ismert újításnak, de minden gyakorlatilag, valahol hasznosnak tapasztalt, vagy éles belátása szerint hasznosnak vélt javítást, mennyire a körülmények engedek, megkisérlett.” Forrás: (Vasárnapi Ujság 5. évf. 13. sz. (1858. márczius 28.))
A gyufa fejében lévő fehérfoszfort ólom-oxiddal keverte, így jutott el a ma is használatos gyufa feltalálásához. A gyufaszálakat leggyakrabban fehér fenyő- vagy nyárfából állítják elő. Készülhet belőle gyufakép és makett, lehet vele kirakós és matematikai játékokat játszatni, sőt a gyufafej a növények virágföldjét is fertőtleníti.
Irinyi Rómer István gyógyszerésznek adta el találmányát, akinek állítólag beleszeretett a lányába. A kapott pénzből Németországba ment továbbtanulni, majd létrehozta saját gyárát Magyarországon Első Pesti Gyújtófák Gyára néven.
Napi félmillió gyufaszálat tudtak előállítani az üzemben, de a vetélytársak ezt nem nézték jó szemmel, így végül Irinyi a gyárat eladta.
A következő években több vegyi tanulmánya is megjelent, százholdas birtokán gazdálkodott, ahol meghonosította a gépi szántást, vetést és boronálást.
Irinyi Kossuth Lajos mellett szerepet vállalt az Országos Iparegyesület működésében. Később Kossuth a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetésével bízta meg Irinyit. 1848-ban hazament Biharba, ahol részt vett a 12 pont megfogalmazásában, a Batthyány-kormány idején az állami gyárak felügyelője lett. Kossuth 1849-ben kinevezte a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde élére. Lukács Dénes mellett neki köszönhette a város a “magyar Birmingham” nevet, a gyár az utolsó pillanatig ellátta a honvédséget fegyverrel és lőszerrel. A szabadságharc bukása után egy ideig raboskodott, majd folytatta ugyan a vértesi gazdálkodást, de több kémiai cikket már nem publikált. A gépesített földmunka kísérletei annyi pénzét felemésztettek, hogy hamarosan eladósodott, amitől aztán már soha sem tudott megszabadulni.
A későn, 51 éves korában házasodott vegyésztudós 78 éves korában halt meg Vértesen. Nevét több intézmény is viseli, a lakóháza óvodaként üzemel.
