Fazekas Mihály neve legtöbbünknek egy furfangos parasztfiút idéz fel, ám a híres mese mögött egy felvilágosult gondolkodó, botanikus és városszervező alakja áll. A költőt 260 éve keresztelték meg Debrecenben – élete pedig jóval sokszínűbb volt, mint azt az iskolai olvasmányok sejtetik. Tudtad-e, hogy a Lúdas Matyi szerzője katonatisztként bejárta fél Európát?
Egy cívis fiú, akinek a születésnapja titok maradt
Fazekas Mihály pontos születési dátumát nem ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy 1766. január 6-án keresztelték meg Debrecenben. Ebből következően feltehetően 1765 végén vagy 1766 legelején látta meg a napvilágot a „cívisvárosban”, amely egész életére meghatározó közeget jelentett számára.
FAZEKAS MIHÁLY: AZ ÉN KIS KERTEM
(részlet)
Óh, jóillatú szép virágim,
Gyönyörűségim s múlatságim!
A nagy forróságok megfőznek,
Vizeim enyhítni nem győznek,
Plánták, kiket magam vetettem,
S különös gonddal ültetgettem,
Már fejetek le kezd hajolni,
Nem győzlek eléggé locsolni.
Tanulmányait a debreceni református kollégiumban kezdte, majd a teológiai akadémián folytatta, ahol már fiatalon kapcsolatba került a felvilágosodás eszméivel és a természettudományok iránti érdeklődéssel. A nyughatatlan ifjú hamar beleun a kollégium szürke rutinjába: nem vonzza a papi pálya, tanáraival sem találja a hangot, és csak egyetlen tantárgy ragadja magával igazán – a botanika.
Karddal a kézben: hét év Európa hadszínterein
Kevesen tudják, hogy Fazekas mindössze tizenhat évesen katonának állt. A császári hadsereg tisztjeként szolgált a Németalföldön, a Rajna-vidéken és Franciaországban is. Hadnagy, majd főhadnagy lett, ám a háborús életformát idővel megcsömörölte. 1796-ban kilépett a hadseregből, és a császárhű lovastisztből a felvilágosodás republikánus eszméinek híve vált.
Lúdas Matyi: egy paraszt, aki túljárt a nemes eszén
Fazekas legismertebb műve, a Lúdas Matyi nem csupán népmesei ihletésű elbeszélő költemény, hanem a magyar irodalom egyik legélesebb társadalomkritikája. A tömör, időmértékes verselésű műben először fordul elő, hogy egy paraszt hős erkölcsi és szellemi fölénybe kerül a nemességgel szemben.
Nem csoda, hogy megjelenésekor sokan „veszélyes” írásnak tartották. A mű végleges változata 1817-ben Bécsben látott napvilágot, Magyarországon azonban csak 1831-ben jelent meg.
FAZEKAS MIHÁLY: LUDAS MATYI
(részlet)
A tizenegy lovasok nagy későn visszakerűltek,
Vert lovaik csak alig húzván inokat, valamint a
Megzsákolt urok is, kit elérkezvén, kocsijában
Bággyadtan leltek; mondják, hogy nem vala képes
Tarkón csípni Matyit. Nem is a’ vólt, Döbrögi mondja,
A négyelni való, megvert háromszor. – Az Isten
Így bánik, s bánjon valamennyi kegyetlen urakkal.
Ezt mondván, megtért a kastéllyába, s azonnal
Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel akarván
Ójni magát ezután az erőszaktételek ellen;
És törvénytelenül nem bánt, hanem úgy, ahogy illik,
Embertársaival; jól is végezte világát.
Botanikus szenvedéllyel
Fazekas nemcsak költőként alkotott maradandót. Sógorával, Diószegi Sámuellel együtt készítette el az első magyar nyelvű, Linné rendszerén alapuló növényhatározót, a Magyar Füvészkönyvet (1807). Ezzel lényegében megteremtették a magyar botanika szaknyelvét.
Fazekas számára a természettudomány nem hobbi volt, hanem életforma.
Városszervező és közszolga
A költő Debrecen közéletében is aktív szerepet vállalt. Gazdasági vezető, majd főpénztárnok lett, városi esküdtként dolgozott, és megszervezte a debreceni polgárkatonaságot – a mai értelemben vett rendfenntartó erő elődjét. Nevéhez fűződik a debreceni Füvészkert terve is, amelynek megnyitását azonban már nem érhette meg.
Élete végére Fazekas Mihály a sztoikus filozófia eszméihez közeledett, líráját letisztult, bölcselkedő hang jellemezte. 1828. február 23-án, tüdőbaj következtében hunyt el Debrecenben. Sírja a város köztemetőjében található, emlékét szobor, emléktábla és a magyar irodalom egyik legismertebb hőse őrzi.
