225 éve, 1796. július 21-én hunyt el Robert Burns, Skócia nemzeti költője, aki főként skót dialektusban írt versei és dalai révén vált ismertté és kedveltté világszerte.
Magyarországi népszerűségéhez hozzájárult, hogy kiváló költők – Arany János, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Weöres Sándor – tolmácsolták verseit. Többet közülük megzenésített a Kaláka együttes, sok kellemes percet szerezve ezzel rajongóiknak, ilyen A vidám koldusok, a Most hoci a számlát, a Kicsi lány még a kedvesem és A jó sör, ó.
ROBERT BURNS: FELFÖLD, HEGYEIM!
MY HEART’S IN THE HIGHLANDS
Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!
Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
Út bárhova, észak akárhova vet,
Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!
Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!
Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!
(Fordító: Szabó Lőrinc)
Robert Burns a skóciai Alloway-ben egy igen szerény körülmények között élő gazdálkodó család legidősebb gyermekeként született 1759. január 25-én. A szülők rajta kívül még hat gyermeket neveltek, s – bár anyagi lehetőségeik szűkösek voltak – fiaiak mellé tanárt fogadtak, aki elemi ismeretekre tanította őket. A kis Robert szívesen tanult, s még inkább olvasott, ismerte és szerette Shakespeare, Milton, Dryden és Pope műveit. Később ő is megpróbálkozott néhány zsengével, de apja 1784-es halála után a birtok minden gondja a nyakába szakadt, s keményen dolgoznia kellett, hogy a népes családot eltartsa.
Nem vetette meg a jó skót italokat, a mutatós helyi lányokat, számos szerelmi viszonyából több gyermeke is született.
A nehéz mezőgazdasági munka mellett az írás, a baráti társaság és a szerelem kínált számára kikapcsolódást. Nem vetette meg a jó skót italokat, a mutatós helyi lányokat, számos szerelmi viszonyából több gyermeke is született. Mindamellett szabadon gondolkodó fiatalember volt, gyűlölte az álszentséget, szembeszállt az általa igazságtalannak tartott társadalmi renddel, az egyenlőtlenségekkel. 1784-85-től egyre gyakrabban fordult a költészethez, hogy megfogalmazza érzéseit, gondolatait, élményeit, s azért is, hogy csak szórakoztasson. Tudatos mestere volt a szónak, feljegyzései szerint kezdettől fogva érdekelték a verselés technikai kérdései.
1786-ban szerelmes lett Jean Armourbe, egy helyi kőművesmester leányába, akit feleségül is akart venni, miután a lány terhes lett, de az apa nem engedte a házasságot. Az érzelmi zűrzavart csak súlyosbította, hogy közben a birtok is veszteségessé vált, s Burns elkeseredésében ki akart vándorolni, egy jamaicai ültetvényre készült könyvelőnek. Az utazáshoz pénz is kellett, így műveiből összeállított egy verseskötetet Versek, nagyobbrészt skót népnyelven címmel, és Kilmarnock városában kiadatta 1786-ban.
A kötet elsöprő sikert aratott, a széles közönség és a művelt kritikusok is rajongtak érte, s a siker és a népszerűség otthon tartotta a költőt. Ezt követően bejárta Skóciát, majd Edinburgh-ban kötött ki. Itt készítette elő második kötetét, amelyben az előző kötet 44 verséhez újabb 22-t csatolt. Ez is siker volt, ám az edinburgh-i kalandokba és szerelmi afférok felzaklatta Burns már nyugalomra vágyott.
1788-ban letelepedett egy ellislandi farmon, feleségül vette Jane Armourt, s folytatta a gazdálkodást. Érdeklődése egyre inkább a népköltészet felé fordult, s James Johnson, a neves népdalgyűjtő társaságában lelkesen vett részt a dalok felkutatásában, szerkesztésében, olykor átírásában
ROBERT BURNS: Ó, NYISD KI AZ AJTÓT
OPEN THE DOOR TO ME, OH,
„Ó, nyisd ki az ajtót, nyisd ki nekem
Csupa könny vagyok én, csupa sóhaj!
Te csalfa valál, de én sohasem,
nyitod-e, nyitod-e, ó, jaj!
Arcomba vág a hideg lehelet,
itt küzdök az éjjeli hóval,
de a szerelmed sokkal hidegebb,
megölnek a kínjaim, ó, jaj!
Hullámba pihen le a hold szeliden;
s pihenni a lelkem is óhajt.
Csalfa barátok, csalárd jegyesem,
már nem háborítalak, ó jaj!..”
S ajtót nyit a lány, lebben, kisuhan;
hát ott van előtte a holt, jaj!
„Én hű szeretőm!” – melléje zuhan,
és többé fel se kel, ó, jaj!
(Fordító: Jékely Zoltán)
Hamarosan ő lett az 1787 óta megjelenő Skót Zenei Múzeum című kiadvány szerkesztője. Később részt vett George Thomson hasonló célzatú munkájában, s így az Eredeti skót énekek válogatott gyűjteménye tartalmazza Burns dalainak legnagyobb részét. Az írás és a kutatás mellett Burns szenvedélyes levélíró is volt, kora számos irodalmi, szellemi nagyságával állt kapcsolatban.
A farm, amelyen feleségével és gyermekeivel dolgozott, nem nyújtott fényes megélhetést, az írói tevékenység sem jövedelmezett, s 1789-ben kénytelen volt munkát vállalni, finánc lett a vámhivatalban. 1791-ben családjával Dumfriesba költözött, ahol tovább folytatta addigi tevékenységét: folyamatosan dolgozott a két népdalgyűjteményen, írta alkalmi verseit, és fináncként is megállta helyét. A szertelen életmód, a napi gondok és a kemény munka azonban felőrölte egészségét, s igen fiatalon, 37 évesen, 1796. július 21-én szívroham végzett vele. A sors kegyetlen fintora, hogy ugyanezen a napon született meg legkisebb fia, Maxwell.
Noha az irodalmárok szerint Burns költői ereje leginkább szatíráiban és verses leveleiben mutatkozik meg, tevékenységének csúcspontját mégis dalai jelentik, amelyeket már ismert dallamokra írt, s amelyekben a skót népnyelv szavait, fordulatait tette közkinccsé. Mindemellett felvilágosodottsága, lázadása a vallási ortodoxia és a konzervatív erkölcsiség ellen korának egyik legerőteljesebb személyiségévé tette. Magyarországi népszerűségéhez hozzájárult, hogy kiváló költők – Arany János, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Weöres Sándor – tolmácsolták verseit.
Többet közülük megzenésített a Kaláka együttes, sok kellemes percet szerezve ezzel rajongóiknak. Emellett a különböző kívánságműsorok talán legtöbbet kért szerelmes verse is Burns-darab, a John Anderson, szívem John.
Skóciában nemzeti ünnepnek számít a poéta születésnapja, ezért ilyenkor hagyományosan Burns-vacsorákat rendeznek a skót közösségek világszerte. A versmondással és rímben felelgetéssel fűszerezett esteket késő éjjelig tartó mulatság követi.
