„Az építészetet nem lehet nézni, csak létezni lehet benne, mint a zenében.” 30 éve halt meg Goldfinger Ernő, a modern angol építészet egyik legnagyobb alakja, akiről az egyik James Bond-film gonoszát mintázták.
„Az építészet a tér falakkal való, ritmikusan szabályozott tagolása, elválasztva azt a környező káosztól – amely egy másik, elhatárolt tér, de nem szabályozott és nem ritmikus” – vallotta szakmájáról.
Goldfinger Ernő 1902. szeptember 11-én született Budapesten Goldfinger Ernő, Angliában élt magyar származású építész. Budapesten, majd Ausztriában és Svájcban járt iskolába, egyetemi tanulmányait Párizsban végezte, ahová 1920-ban költözött. Jaussely építész-műtermében dolgozott, majd 1923-1927 között az École des Beaux Arts-on építészetet tanult, 1924-ben Auguste Perret tanítványa volt. 1927-1929-ben az École d’Urbanisme-ban és a Sorbonne-on városépítési tanulmányokat folytatott. Párizsban kapcsolatba került Adolf Loosszal, Erich Mendelsohnnal, Walter Gropiusszal és másokkal. 1926-ban utazást tett a Közel-Keleten.
„Az építészetet nem lehet nézni, csak létezni lehet benne, mint a zenében.”
A legenda szerint a hatalmas termetű, mogorva, dührohamoktól sem mentes, humort nélkülöző építészről feljegyezték, hogy minden megfontolás nélkül rúgta ki alkalmazottait, és egyenesen hátránynak tekintette, ha a környezetében valaki vidám természetű volt.
1924-1929 közt Szivessy Andrással (André Sive) közös irodát nyitottak Párizsban, majd önállóan dolgozott. Kezdetben bútort, lakás és üzlet-berendezési tárgyakat tervezett. Első megvalósult terve Helene Rubinstein párizsi szalonja volt 1926-ban. A harmincas évekbeli munkái Perret és Le Corbusier hatását tükrözik. 1933-ban francia delegátusként részt vett a CIAM (a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) tanácskozásán, amely Marseille és Athén között, egy hajón zajlott. Itt fogadták el az Athéni Chartát, amely a korszerű várostervezés alapelveit fogalmazta meg.
1931-ben megnősült, felesége egy angol festőnő, Ursula Blackwell lett, miatta települt 1934-ben Angliába. Itt a MARS-csoporthoz csatlakozott, első munkái óvodák, üzletek, lakóházak voltak, ő tervezte az 1937-es párizsi gyarmatügyi kiállítás brit pavilonját. 1939-ben az Association of Architects tagjává választotta. 1940-1945 között, megbízások híján az építészet elméleti kérdéseivel és a háború utáni újjáépítés feladataival foglalkozott. Cikkei az Architectural Review-ben, valamint a párizsi L’architcture d’aujourd’hui-ban és a belga Architecture 57-ben jelentek meg.
1945-ben E. J. Carterrel elkészítette London általános rendezési tervét, ezt könyv alakban is kiadták. 1946-ban Pierre Vagóval kezdeményezte az Union International des Architects (UIA), a legnagyobb nemzetközi építész-szervezet létrehozását, melynek szervező-titkára lett. Az 1950-es években alakult ki sajátos, konstruktivista stílusa, ekkor tervezte legjelentősebb épületeit, családi házaktól középületekig.
Műveiben messzemenően érvényesült a modern funkcionalizmus, épületeit saját modulrendszere alapján tervezte: ajtói 2 láb 9 hüvelyk = 84 cm szélesek, s ő ennek az értéknek a többszöröseit alkalmazta a helyiségek méretezésénél is. Rasztere a homlokzatokon erőteljesen jelent meg, előregyártott vasbetonelemeket, nyerstégla kitöltőfalakat, nagy üvegfelületeket alkalmazott, irodaépületeinek jellegzetes motívuma a homlokzat plasztikáját gazdagító zárterkély-doboz. Kidolgozta a photobolic-nak nevezett ablaktípust, amelynek szemmagasság feletti vízszintes osztófelülete a szobák mennyezetére vetíti a fényt, s a homlokzat tagolásának is jó eszköze.
A legenda szerint James Bond alakjának kiagyalója, a hírneves angol író, Ian Fleming állítólag tiltakozott az ellen, hogy a magyarországi születésű Goldfinger Ernő 1938-ban ultramodern házat épített a szomszédságában. Fleming később azzal bosszulta meg magát, hogy regénysorozata leghíresebb bűnözőjének a Goldfinger nevet adta.
Az 1950 évek végétől Anglia legjelentősebb építészei közé emelkedett, legfontosabb művei az Egészségügyi Minisztérium együttese és a Rowlett-streeti lakóházak. A minisztérium az Elephant and Castle negyedben épült, ezért így is nevezik, de Alexander Fleming-háznak is mondják. Az együttes öt épületből áll, négytől 17 emeletesig, amelyeket hidak kötnek össze. Itt épült az 1050 férőhelyes Odeon filmszínház is, amelyet 30 m fesztávú rácsos tartókkal fedett le. Az épület zárt, tömör kubuszokkal, nyersbeton felületekkel jelenik meg.
A Rowlett-streeti együttes kiemelkedő része a brutalista jellegű, 22 emeletes Trellick-torony. Itt is változatos magasságú házakat tervezett: két kétszintest és egy tízemeletest találunk még, folyosóhidakkal összekötve. A bennük lévő tágas, kétfelől benapozott és levegős lakások Le Corbusier L’Unité d’Habitationjának szellemét őrzik, s a 90-es években kifejezetten divat volt bennük lakni. Egy hasonló, East End-i épületében rövid ideig maga Goldfinger is élt.
További fontosabb épületei: iskolák, lakótelepek, Londonban az Albermarle-streeti irodaépület, a Haggerston középiskola, az S. Hille bútorgyár irodái és bemutatóterme, a francia kormány turistahivatala, a Perry-ház Windsorban, a Motz-ház Oxfordban, áruházak és hivatali épületek Birminghamben, lakóházak Brüsszelben, a francia vasutak turista-hivatala Párizsban. Goldfinger kidolgozott egy fénymérő berendezést, amely a Föld forgásának függvényében vizsgálta az épületek megvilágítását, a nap és az év különböző szakaszaiban. 1971-ben első magyar építészként a Royal Academy of Arts rendes tagjává választották.
Állandó kapcsolatban állt a hazai építészekkel, szorgalmazta, hogy a fiatal szakemberek Angliában tanulhassanak. Saját alapítványán keresztül támogatta a magyar építészhallgatók londoni továbbképzését.mégis saját alapítványán keresztül támogatta a magyar építészhallgatók londoni továbbképzését. Az 1960-as években többen dolgozhattak és gyűjthettek tapasztalatokat irodájában. 1973-ban Major Máté írt róla monográfiát, s a magyar televízió 1984-ben portréfilmet sugárzott róla. Utolsó éveiben felhagyott a tervezéssel, főleg előadásokat tartott. 1987. november 15-én halt meg Londonban.
