„Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt” – írta Graham Green angol regényíró, dramaturg, novellaíró és kritikus, akinek művei a modern ember kétértelműségeit és ambivalens erkölcsi vagy politikai kérdéseket tárják fel kortárs környezetben.
„Az élet folyik tovább – ez már sokakat megmentett a megőrüléstől. Mint ahogy légitámadás alatt sem lehet egész idő alatt félni, éppúgy a mindennapi munka, véletlen találkozások, személytelen aggodalmak bombázásában is órákra megfeledkezik az ember egyéni félelmeiről.” (Graham Greene: A csendes amerikai)
30 éve, 1991. április 3-án halt meg Graham Greene, A csendes amerikai című világsikert aratott regény szerzője, a múlt század egyik legolvasottabb brit írója. A Londonhoz közeli Berkhamsted városkában született 1904. október 2-án, hat gyermek közül a negyedik – öccse, Hugh később a BBC főigazgatója lett, idősebb testvére, Raymond pedig kiváló orvos és hegymászó. Szüleik, Charles Henry Greene és Marion nee Raymond unokatestvérek voltak, és egy nagy és befolyásos család tagjai, akik között voltak különféle bankárok, üzletemberek és még egy sörgyár tulajdonosa is. Iskoláit abban az intézményben végezte, amelynek igazgatója az apja volt. Zaklatott és mélységesen boldogtalan, mint bentlakó tanuló, az iskola légköre meglehetősen deprimálta, többször kísérelt meg öngyilkosságot, ezért pszichoanalitikus is kezelte. Tanulmányait Oxfordban, a Balliol College-ban fejezte be, 1927-ben megnősült és katolizált. Először Nottinghamben újságíróskodott, később a Times szerkesztője, majd filmkritikus és irodalmi szerkesztő volt.
A II. világháború alatt a brit külügyminisztériumban, majd Sierra Leonéban az MI6 hírszerző szolgálatnak dolgozott, főnöke az a Kim Philby volt, akiről később kiderült, hogy a szovjetekhez átállt kettős ügynök. Gyakran utazott szülőföldjétől távoli vidékekre, a hatvanas évektől Franciaországban, majd Svájcban élt, a Genfi-tó partján fekvő Vevey városában hunyt el 1991. április 3-án.
„Fiatal korában kialakítja az ember a szokásait, a munkarendjét, s azt képzeli, kitarthat mellette élete végéig, minden válságon keresztül. Már húsz év óta elértem a körülbelül ötszáz szó napi átlagot, hetenként öt napot számítva. Egy év alatt megírok egy regényt, eközben jut időm az átnézésre és a gépírás kijavítására is. Mindig nagyon módszeresen dolgoztam, és amikor elérem a napi adagot, félbehagyom, akár a jelenet közepén is. Néhanapján délelőtt számolom meg a szavakat, és százanként megjelölöm a kéziratban. A nyomdásznak sohasem kell utánaszámolni a terjedelmet, mert a kéziratom első lapján mindig ott a szám is – 83 764.” (Graham Greene: A szakítás)
Irodalmi pályáját lírikusként kezdte, igaz, az 1925-ben megjelent Babbling April (Fecsegő április) című verseskötete nem aratott sikert. Ezt követően prózát kezdett írni, első regénye 1929-ben jelent meg A számkivetett címmel.
Igazi hangjára az 1932-ben megjelent Az isztambuli vonat című regényével talált rá, a fordulatos cselekmény krimiszerű, de mély és összetett erkölcsi tartalmat hordoz. Következő népszerű, szórakoztató művei a politikával, a nemzetközi tőke manipulációival foglalkoznak, egy üldözött hőssel a középpontban. Egyik legjobb regényének az 1940-es Hatalom és dicsőséget tartják, amely egy iszákos, a hatóság által üldözött mexikói papról szól, aki a vallásüldözés idején el akarja látni egyházi feladatát, és végül kétségektől gyötörve, de vállalja a vértanúságot.
A 20. század egyik legolvasottabb szerzőjének írásaiban sajátosan keveredik kalandosság, lélektani hitelesség és társadalmi kritika. Műveiben egzotikus helyszínek adnak hátteret a szenvedés és szenvedély drámáinak, amelyek a civilizált világban tompábbak lennének.
A Sierra Leonéban játszódó A kezdet és a vég egy gyarmati tiszt hanyatlását követi nyomon, aki szánalomból segít a csempészeknek, s végül öngyilkosságra kényszerül. Kongóban játszódik a Gyógyulás, amelynek hátterét a gyarmat függetlenné válása adja. Egyik legnépszerűbb regénye, A csendes amerikai Vietnamban, az ötvenes évek franciaellenes felkelése idején játszódik, s azt példázza: a politikai naivitás nem mentség a bűnök és terrorakciók elkövetői számára. A Havannai emberünk a forradalom előtti Kubában működő titkosszolgálatok karikatúráját adja, az Utazások nagynénémmel cselekménye az abszurditásba hajlik, ám figurái élő alakok.
Későbbi könyvein – A tiszteletbeli konzul, Az emberi tényező, Ismerkedés a tábornokkal – érződik némi hanyatlás, több bennük az írói fogás. Greene-nek egyébként volt hajlama az öniróniára, több pályázaton is indult, amelyen az ő parodizálása volt a feladat, s az egyiken – persze álnéven – második díjat kapott.
Greene hite a magasabb erkölcsiség utáni vágy, katolicizmusa pozitív lázadás, a baloldallal, az elnyomottakkal rokonszenvez. Könyveiben a szabadságot kereső egyén áll szemben a konkrét elnyomással, hősei magányos ellenállók, de harcuk nem reménytelen, művei mélyen optimisták. Szereplői bűnös világban élnek, amelyet a veszély, az erőszak és a fizikai pusztulás ural. Fő témája a bűn, a bukás, az egyénben zajló erkölcsi, lelki harc, visszatérő figurái: a rendőr és a pap a földi és égi hatalom kettősségét, a bűn evilági és a kegyelem földön túli voltát fejezik ki. Népszerűségét művei izgalmas cselekményének, elbeszélőkészségének, a gyors epikus részekkel váltakozó valósághű párbeszédeknek köszönheti.
Számos regényéből (A csendes amerikai, Havannai emberünk, A tiszteletbeli konzul, Utazások nagynénémmel) film is készült, és írt néhány eredeti forgatókönyvet is, amelyek közül A harmadik ember a legismertebb. Egyetlen film erejéig ő maga is feltűnt a filmvásznon, Francois Truffaut Amerikai éjszaka című mozijában egy biztosítási brókert alakított.
Munkásságáért több rangos elismerést is kapott, többek között 1968-ban Shakespeare-, 1981-ben pedig Jeruzsálem-díjat.
