A 445 éve született Pieter Pauwel Rubens nevét világszerte ismerik: a XVII. századi németalföldi festő megkerülhetetlen alakja az európai művészetnek, életművét általánosan mérföldkőnek tekintik földrészünk kultúrájának fejlődésében.
„Az egyes történelmi periódusokban az uralkodó esztétikai doktrína, képtelen lévén kivonni magát a sugárzó rubensi életmű hatása alól, igyekezett a saját szája íze szerint interpretálni azt. Az utókor gyakran önkényesen azokat a vonásokat domborította ki Rubens művészetében, amelyeket éppen látni akart, vagy megbotránkozva felfedezni vélt benne. Rubens tevékenysége és életműve olyan bensőséges és szoros kapcsolatban forrt össze kora valóságával, hogy saját kortársai még nem tudták megteremteni a szerepének és jelentőségének általános értékeléséhez szükséges távolságot. Életében egyetlen róla szóló munka sem jelent meg, és hírnevét csupán kortársai lelkes megjegyzései és verses formában írott dicshimnuszai bizonyítják.” (Rubens, Kossuth Kiadó)
Pieter Pauwel Rubens (Peter Paul Rubens) flamand barokk festő, diplomata 1577. június 28-án született a vesztfáliai Siegenben. Jogász apját katolikus létére a megszálló spanyolok kálvinistának vélték, ezért családjával 1568-ban Antwerpenből német földre menekült, itt született Pieter Pauwel – vagy ahogyan Magyarországon ismert a neve, Peter Paul -, a festő. Kölnben katolikus iskolába járt, majd apja 1587-es halála után Antwerpenben tanult festészetet.
Első ismert műve, a Fiatal férfi képmása 1597-ben született, az antwerpeni festőcéh 1598-ban vette fel. 1600-ban Gonzaga mantovai herceg szolgálatába állt, aki híres művek másolásával bízta meg.
Rubens beutazta Itáliát, főleg a velenceiek, Tiziano, Veronese és Tintoretto ragyogó színei és drámai kompozíciói hatottak rá.
Rómában megismerte Carracci és Caravaggio barokk stílusát, mely a természethűséget a reneszánsz mesterek heroizmusával ötvözte. 1605-ben a klasszikus művészetet és irodalmat tanulta Rómában, s régi szobrokat és érméket gyűjtött.
1608-ban ment haza, ekkoriban a függetlenségért küzdő hollandok és a spanyolok közti 12 éves fegyverszünet Flandria gazdasági fellendülését hozta. Habsburg Albert spanyol kormányzó udvari festőjévé fogadta, így Rubens mentesült a hivatalos kötöttségek s az adó alól. Műhelyt alapított, pazar házat épített s elvette a 19 éves Isabella Brantot. Egybekelésüket Kettős önarcképén örökítette meg.
Rubens hatalmas életműve segédek és tanoncok segítségével jött létre: ő kis olajképet vázolt fel, s külön az egyes alakokat, segédei festették a nagy képet. A fő részleteket maga készítette, majd egységesítette a művet. Legjelesebb segédje Anthonis van Dyck volt. Festményeiről rézkarcok készültek, így kompozíciói Európa-szerte ismertté váltak. Az 1610-es évekre alakult ki a rubensi modor, az élettől duzzadó, lendületes alakok kavargása, a fények-színek érzéki játéka.
Tervezett falikárpitokat, szobrokat és mennyezetfreskókat is – utóbbiakat az antwerpeni jezsuita templom számára, amely később leégett.
1621-ben lejárt a fegyverszünet, s Albert özvegye diplomáciai megbízással Európa udvaraiba küldte a festőt, aki a hollandokkal is béketárgyalásokat kezdett, ám eredménytelenül. Ekkor már egész Európa festőfejedelemként ismerte, az uralkodók és miniszterek modellt ülve neki megvitatták az államügyeket.
1622-ben Medici Mária francia régensnő hívta Párizsba, ahol az ő életéről szóló 21 képpel díszítette a Luxembourg-palotát. Más műfajokban is több nagyszerű képet festett, a Szalmakalap kiváló portré, az egzotikus Oroszlánvadászat divatos vadászjelenet, a Tájkép Philémonnal és Baucisszal a természetábrázolás remeke.
Megbízást kapott Anglia kibékítésére Spanyolországgal, s elérte, hogy 1630-ban békét kössenek. Madridban tanulmányozta Tiziano műveit, s megismerkedett IV. Fülöp festőjével, Velázquezzel. Londonban megfestette a Whitehall Lakomaházának mennyezetképét, Cambridge díszdoktora lett s I. Károly (később IV. Fülöp is) lovaggá tette.
Az 1626-ben megözvegyült Rubens 1630-ban újra nősült, a 16 éves Heléne Fourment megindító kései portrékra ihlette. Heléne öt gyereket szült neki, őt ábrázolta Vénusz és Adonisz című képén is. Köszvénye olykor akadályozta, mégis idősen is számos jelentős képet festett, így több önarcképet.
Rubens a flamand barokk művészetének egyik legnagyobb alakja, sikerei a művészet történetében példátlanok.
Áradó stílusa – bár ma kissé bombasztikusnak érezzük – kora legjellemzőbb alkotójává tette. Művészete központi témája az emberi test ábrázolása, kavargó aktjai vásznai nagy részét kitöltik. Tudós, régiségbúvár, művelt humanista, életerős, kiegyensúlyozott ember volt. Hatása van Dycktől Renoirig, Watteau-tól Gainsborough-ig, Giordanótól Murillóig kimutatható.
