Már hat évtizede, hogy elhunyt Eisemann Mihály, de dallamai ma is velünk élnek: kávéházi zongorák, operettszínpadok és filmklasszikusok idézik fel a 20. századi magyar könnyűzene egyik legsikeresebb alkotóját. A Hyppolit, a lakáj zeneszerzője nemcsak slágereket írt – története maga is filmbe illő.
Slágerek szárnyán a Broadwayig – 60 éve búcsúztunk Eisemann Mihálytól
Érdekességek Eisemann Mihályról
1. „Soha nem lesz zeneszerző” – és mégis az lett
A budapesti Zeneakadémián olyan mesterektől tanult, mint Kodály Zoltán és Weiner Leó. A legenda szerint egyik tanára a diploma előtt azt mondta neki: nem lesz belőle zeneszerző. Eisemann végül nem szerzett oklevelet – de több mint harminc operett és húsznál is több filmzene bizonyította tehetségét.
2. A bárzongoristától a slágergyárosig
Pályája nem színházban, hanem a Stefánia úti Admiral bárban ívelt fel. Itt figyelt fel rá Harmath Imre, akivel spontán együttműködésből született meg a „Lesz maga juszt is az enyém” és a „Szeret-e még?” – 1927 nagy slágerei. Eisemann ekkor még nappal tisztviselő volt, este pedig zongorista.
3. Broadway-álom magyar módra
Az 1929-es Miss Amerika sikere nyomán dalai eljutottak az Egyesült Államokba is: a híres producer, Florenz Ziegfeld revütáncosai, a Ziegfeld-lányok is az ő zenéjére léptek színpadra New Yorkban. Kevés magyar komponistának adatott meg hasonló nemzetközi figyelem a két világháború között.
4. A Hyppolit és az örökzöl slágerek
Az 1931-es Hyppolit, a lakáj – Kabos Gyula és Csortos Gyula főszereplésével – a magyar hangosfilm egyik legnagyobb sikere lett. A „Köszönöm, hogy imádott” és a „Pá, kis aranyom, pá” azóta is a korszak legismertebb filmzenéi közé tartozik. A film új változata 1999-ben is felhasználta az eredeti dallamokat.
Az Egy csók és más semmi vagy az Én és a kisöcsém bemutatója idején az ország együtt énekelte dalait. A „Jaj, de jó a habos sütemény” Kiss Manyi előadásában vált legendássá, míg a Fekete Péter „Holdvilágos éjszakán” című betétdala már az 1943-as premieren közös éneklésbe torkollott.
5. Ünnepelt szerzőből mellőzött művész
A második világháború után az operettet a kultúrpolitika giccsnek bélyegezte. Eisemann visszavonultan élt, kávéházakban zongorázott, miközben korábbi darabjai háttérbe szorultak. Csak 1958-ban térhetett vissza nagyobb nyilvánosság elé a Bástyasétány 77 bemutatójával.
1966. február 15-én hunyt el Budapesten. Temetéséről csupán rövid hír szólt, mégis: dalai túlélték a korszakokat. A kilencvenes évektől újra felfedezték, modern feldolgozások készültek műveiből, operettjei ma is szerepelnek a színházak műsorán.
Hatvan év távlatából jól látszik: Eisemann Mihály nem csupán a két világháború közti könnyűzene egyik mestere volt, hanem olyan dallamok alkotója, amelyek generációkon átívelve bizonyítják: a jó sláger időtállóbb minden kultúrpolitikai fordulatnál.
