„Humor kell az élethez, akinek nincs humora, megkeseredik. Rövid az élet. Nagy pazarlásnak tartom a haragot.” 90 éve született Csukás István, aki nemcsak felejthetetlen mesehősöket adott a magyar kultúrának, hanem generációk gondolkodását formálta a játékos nyelv, a humor és a képzelet erejével.
Csukás István, aki megalkotta Süsü sárkányt, Mirr-Murrt, Pom Pomot, Gombóc Artúrt és társaikat
A Kossuth-, József Attila- és Prima Primissima díjas költő, író, a nemzet művésze április 2-án lenne 90 éves.
Csukás István a magyar gyermekirodalmat kivételes alkotásaival gazdagító, magával ragadó történeteivel és játékos stílusával az irodalom szeretetére nevelő és generációk számára meghatározó írói és költői életművet hagyott hátra maga után.
9 izgalmas történet a 90 éve született Csukás Istvánról
1. Egy kovácsműhely udvaráról indult a képzelet világa
Csukás István Kisújszálláson született, egy szerény körülmények között élő családban. Édesapja kovácsmester volt, műhelye a házuk udvarán állt – ez a közeg egyszerre jelentett fizikai valóságot és inspirációt. A vidéki gyerekkor emlékei később is vissza-visszatértek műveiben, gyakran nosztalgikus, mégis játékos formában.
2. Az olvasás mint sorsfordító élmény
Gyermekként az olvasás megtanulását szinte beavatásként élte meg. Saját visszaemlékezései szerint ekkor döbbent rá először, hogy a képzelet segítségével bárhová eljuthat. Ez a „belső mozi” lett később írói világának egyik alapja.
„Korán jelentkezett nálam az otthontól való elszakadás vágya. Ami teljesen természetes dolog egy gyereknél. Nem kellene ezért haragudni egy gyerekre. Nem azt jelenti, hogy nem szereted a szüleidet, csak egyszerűen muszáj világot látnod.” (Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal)
3. Hegedű vagy költészet? – korai útkeresés
Fiatalon komolyan foglalkozott zenével, és a békés-tarhosi zeneiskolában tanult, ahol hegedűművésznek készült. A művészi pálya tehát nem volt kérdés – csak az, hogy milyen formában teljesedik ki. Végül a szavak világa győzött a hangok felett.
„Ha igazi költő vagy, akkor te a saját valóságodba vagy beleágyazva. Utánozni nem érdemes.” (Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal)
4. Kitérők az egyetemen – és az életben
De miért pont a jogra jelentkeztél, amilyen bikkfa nyelve van, a paragrafusok magolása nem könnyű. Miért nem bölcsész akartál lenni? Tanulmányait jogi, majd bölcsészeti karon folytatta, de egyik helyen sem maradt sokáig. Mint később mesélte, amikor Sztálinvárosból megérkezett Budapestre az egyetemre, megkereste a Ménesi úti kollégiumot. Bement az egyik szobába, letette az egyik ágyra a motyóját, és onnantól kezdve az lett az ágya. „Véletlenül épp a jogászok szobájába mentem.”
Már ekkor publikált, versei megjelentek, így fokozatosan az irodalom vált fő hivatásává. Dolgozott szerkesztőként, kulturális intézményekben, és többek között a Magyar Televízió munkatársa is volt.
5. Költőként indult, de a gyermekirodalomban talált otthonra
Első kötete még a felnőttekhez szólt, ám Kormos István biztatására a gyermekirodalom felé fordult. Ebben szerepet játszott a kor irodalmi közege is, de Csukás hamar felismerte: a gyerekeknek írni nem kisebb, hanem sokkal nagyobb kihívás. Hitvallása szerint a gyerek „azonnal elutasítja, ami nem őszinte”.
„A gyerekvilágnak is van egy titkos nyelve. Folyton csodálkozunk, hogy a gyerekek miért beszélnek titkos nyelven. Minden kornak megvan a sajátos szlengje. Mi, felnőttek, ne haragudjunk ezért. Ez azt jelenti, hogy valami nagyon bensőséges lelki élet is kialakul. Mitől gazdag egy lelki élet? Például ilyesmitől. A gyerekkori barátság a legmélyebb, erre az ember akkor jön rá, ha már megöregszik. Felnőttkorodban nem tudod a másikat úgy megszeretni, mint gyerekkorodban. Ma nem látok a gyerekek között ilyen erős kötődést. Mintha haszonelvűbb lenne az életük, amiről nem ők tehetnek, hanem a társadalom.” (Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal)
6. Halhatatlan figurák születtek a képzeletéből
Nevéhez olyan ikonikus alakok kötődnek, mint Süsü, Pom Pom, Mirr-Murr vagy A nagy ho-ho-ho-horgász. Ezek a karakterek nemcsak szórakoztatnak, hanem finom humorral és emberséggel tanítanak is – gyakran a kívülállóságról, barátságról vagy elfogadásról.
„Pom Pom ült az ágon, s fél szemmel felpislogott az égen gyülekező felhőkre.
Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő ecset, vagy papucs orrán pamutbojt. És még nem is soroltunk fel mindent! Most milyen? Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat. Egyszer fönt, egyszer lent, azután persze középen is.” (Csukás István: Pom Pom újabb meséi)
7. Sikerek a képernyőn és a színpadon
Művei nemcsak könyvben éltek tovább: számos adaptáció készült belőlük. A Keménykalap és krumpliorr például nemzetközi sikert is aratott, és díjat nyert egy rangos televíziós fesztiválon. Meséiből színházi előadások, sőt operák is születtek, bizonyítva, hogy történetei műfajokon átívelően működnek.
„A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz… mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell.” (Csukás István)
8. A nyelv játék volt – és tanítás egyszerre
Csukás István különleges érzékkel bánt a nyelvvel: szavai egyszerre voltak humorosak, költőiek és meglepőek. Szívesen alkotott új kifejezéseket, furcsa neveket, ezzel is arra ösztönözve a gyerekeket, hogy merjenek játszani a nyelvvel. Nála a fantázia nem menekülés volt, hanem alkotó erő.
„Egy kedvenc káromkodásom van, amit szívesen elmondok. Az Isten nevét nem, de az Isten lova f….t azt már lehetett szidni. Nem azt mondtad, az Isten ba…a meg, hanem az Isten lova fa…át. Ravaszul járt az agyuk, ez azt jelentette – mai napig tetszik a viselkedésük –, hogy jó egyensúlyban éltek a hittel.” (Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal)
9. Élő örökség és folyamatos jelenlét
Csukás István 2020. február 24-én hunyt el, művei ma is élnek: könyvekben, színházakban, televízióban és az emlékezetben. Számos díjjal ismerték el – köztük Kossuth-díjjal is –, és intézmények, színházak viselik a nevét. Figurái – különösen Süsü és Pom Pom – mára a magyar kulturális örökség részévé váltak.
Csukás István életműve arra emlékeztet, hogy a mese nem csupán gyerekeknek szól: hidat képez generációk között, és segít megőrizni azt a nézőpontot, amelyben a világ még tele van csodával, humorral és felfedezni való titkokkal.
