Jókai Mór rábeszélő képességének köszönhetően a vízözön helyett a magyar történelem egyik jelentős epizódját örökítette meg Feszty Árpád. 120 éve, 1894. május 13-án adták át a nagyközönségnek Feszty Árpád alkotását, A magyarok bejövetele című hatalmas körképet.
Feszty Árpád már 16 éves korában titkos irodalmi egyesületet alakított, színésztársulattal járt városról városra, majd a müncheni akadémián festészetet tanult. Temperamentumos természetét Lyka Károly így jellemezte: „…gavallér és bohém, a nádasok vadásza, nagy pesti dáridók rendezője, nótás ember és zsúrok kedvence, tárcaíró, költő, jó barátja legnagyobb embereinknek és hű pajtása a művészet cigányainak. A pitymallatot hol a vígra terített tornácból, hol a tánctól zsongó szalonból, hol a vadászkunyhóból leste. És bizony egy kicsit félre is tolta az ecsetet meg a pennát, mint ahogy mi, magyarok mindig félretoljuk egy kicsit azt, ami a legjobbunk s egy kicsit sűrűn tapogatunk körül mindenféle egzotikumban és narkotikumban…” Feszty élete valóban eseménydúsnak volt nevezhető, egészen addig míg véget vetve hosszú és viharos szerelmi kapcsolatának Jászai Marival, a kor legnagyobb színésznőjével, egy másik színésznő, Laborfalvy Róza unokája iránt kezdett érdeklődni és vette feleségül. A híres író, Jókai Mór saját gyermekeként nevelte fel elhunyt feleségének unokáját, Rózát, aki szintén a müncheni akadémián tanult festészetet.
A történet 1891-ben kezdődött. Feszty Árpád párizsi útja során megnézte Jean-Baptiste-Édouard Detaille és Alphonse-Marie-Adolphe de Neuville 1883-ban készült, A francia hadsereg című monumentális festményét, egy körképet, amely akkoriban Európa-szerte nagy divatnak örvendett. A lenyűgöző kép láttán elhatározta, hogy hasonló méretekben festi meg a bibliai özönvíz történetét. Felesége, Jókai Róza, aki szintén festőművész volt, megrettent a hír hallatán, mert pontosan tudta, milyen hatalmas összegeket emészt fel egy ilyen vállalkozás. Fesztyt végül apósa, Jókai Mór beszélte rá arra, hogy ha már nem hajlandó tervétől elállni, inkább a honfoglalást fesse meg, hiszen közeledik a honfoglalás ezredik évfordulója, a millennium.
Feszty jeles művészek, köztük Barcsay Adolf, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Spányi Béla közreműködésével 1893-ban kezdett hozzá a honfoglalás eseményeinek megfestéséhez. A történeti hűség kedvéért a Vereckei-hágóhoz is elutazott, történészek, régészek véleményét is kikérte, de a korabeli magyarok és a honfoglaló vezérek fegyverzetéről, öltözetéről akkoriban még kevesebbet tudtak. Az általa irányított munka feszített ütemben folyt, még Jókai Róza is besegített, ő a halottakat és a sebesülteket festette meg. A maga nemében egyedülálló, monumentális alkotás a romantika szemüvegén keresztül mutatja be hat egymáshoz kapcsolt jelenetben a magyarok bejövetelét a Kárpát-medencébe.
Feszty Árpád végül két éven át készítette a világ egyik legnagyobb panorámaképét, amelyet 1800 négyzetméter nagyságú, 120 méter hosszú, 15 méter széles, egy darabba szőtt belga vászonra festett (összehasonlításul: a borogyinói csatát ábrázoló moszkvai körkép „csak” 115 méter hosszú). Feszty irányításával feszített ütemben folyt a munka, még Jókai Róza is besegített, a halottakat és a sebesülteket festette meg, de több festőtársa – köztük Medgyánszky László – is segítségére volt a hatalmas munkában. A magyarok bejövetelének avató ünnepségére 1894 pünkösd vasárnapján, a millenniumi kiállítás keretében került sor. Végül 1894. május 13-án adták át a nagyközönségnek Feszty Árpád alkotását, a hatalmas körképet. A festményt egy bérelt telken lévő üvegkupolás épületben állították ki, amely a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt.
Az egész országból megindult a zarándoklat a 120 méter kerületű és 15 méter magas festmény megtekintésére. A millenniumi kiállítás látogatóinak zöme a körképet is megcsodálta, de hiába özönlöttek a belépőjegyet váltó látogatók, Feszty a számlák kifizetése után még így is 10 ezer forintnyi veszteséget mondhatott a magáénak. A korabeli sajtó így írt a festőről: „Feszty a körképpel konkurenciát csinált saját magának. Őt most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, tisztességesen kimagaslott festőtársai közül.”
A festményt az 1890-es évek végén a londoni világkiállításra szállították. 1909-ben hozták haza Budapestre, de időközben az üvegkupolás épület telkét kisajátították. A művet egy ideiglenes, fából készült épületben, a városligeti mutatványos bódék tőszomszédságában helyezték el, és ekkor már félelmetes vetélytársával, a mozival is meg kellett küzdenie. A második világháborúban súlyosan megsérült körképet a megmentésére alakult egyesület tagjai 1945 nyarán nyolcméteres csíkokra szabdalták, fahengerekre göngyölték, és különböző raktárakban tárolták. A sérült vászon állapota így tovább romlott.
Az ópusztaszeri nemzeti emlékhely kialakítását a honfoglalás tiszteletére Erdei Ferenc tudós, író, politikus kezdeményezte 1970-ben. A terv valóra váltására létrehozott emlékbizottság tagja, László Gyula régészprofesszor javasolta, hogy a leendő emlékparkban a Feszty-körképet is állítsák fel. Az 1800 négyzetméteres festményből megmaradt, mindössze 730 négyzetméternyi vászonfelület 1974-ben Szegedre került, ahol magyar szakemberek végeztek rajta állagvédő restaurálást. Az emlékpark építése 1990-ben már olyan szakaszba jutott, hogy a körkép teljes helyreállítására is gondolni lehetett, a munkát az Ars Antiqua lengyel restaurátor csoport nyerte el, amely négy évig dolgozott a festményen.
Az újjászületett Feszty-körképet 1995. július 14-én avatták fel, a nagyközönség előtt az év augusztusának első napján nyitották meg Ópusztaszeren a festménynek helyet adó épületet, a Rotundát. A látogatóknak hozzávetőleg fél óra áll rendelkezésükre, hogy megtekintsék a hatalmas panorámaképet, melynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A látogatás előjegyzés alapján történik, eddig 4 és fél millióan látták A magyarok bejövetelét. A körképet otthon, karosszékből is lehet nézegetni, miután néhány éve az internetre felkerült digitális reprodukciója, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark honlapján tekinthető meg.
