A fürdőruha tervezőinek nem mindig volt az a célja, hogy lehetőleg minél több meztelenséget mutassanak és minél kevesebb textilanyagot használjanak fel. A strandruhák tervezői hamar rájöttek, hogy a kitakarás változtatása izgatóbb a puszta meztelenségnél.
Itt a nyár, indul a strandszezon!
Néhány percben hangolódjunk az év legmelegebb évszakára, hiszen itt a nyár, a polcokon már levehettük a készenlétben álló nyári öltözetet és az ehhez tartozó egyéb kiegészítőket. Merüljünk most alá ezzel a kis visszatekintővel, a felszínen pedig a strapabíró Palma gumimatracok tartanak majd!
A II. világháború után nehezen talált magára a divat, természetesen a fürdőruha sem volt ez alól kivétel. A nyár beköszöntével azonban az emberek ugyanúgy vágytak a hűsölésre, így aztán sokan saját maguk varrták a fürdőruháikat, ihletet pedig a külföldi modellek ruháiból merítettek. Az évtized végére aztán utolérte magát a szakma, ahol a tervezők divatbemutatókon mutatták be munkájukat.
Az 50-es, 60-as években megjelent a konfekció, és az olcsó fürdőruhák elárasztották a boltokat. A nagyobb áruházak a párszáz forintos fürdőruhakínálattal csábították a vásárlókat, amelyben a mindenkori divatnak megfelelően megtalálható volt az egyrészes, a szoknyás fazonú, valamint a bikini is, az idő előrehaladtával pedig a fürdőruhák mérete egyre kisebb lett.
A 70-es évektől beindult a fürdőruhaipar, az itthon gyártott és az importált ruhákból sem volt hiány az üzletekben.
A reklámszakma is felfedezte a fürdőruhában – illetve a női bájakban – rejlő lehetőségeket, így az akkori modelljeink fürdőruhában pózoltak egy-egy reklámozott tárgy mellett. Hogy a divat örökös körforgása mennyire jelen van a fürdőruhadivatban is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a régi korok fazonjai manapság is rendre felbukkannak a strandokon.
Bár a comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt, mert a lábakat szemmel láthatóan meghosszabbítja, másrészt fodrokkal és ráncokkal díszített nadrágocskák és szoknyácskák nőiesnek és játékosnak hatnak. A választék gazdag, még kerékpáros nadrágot és lábszárvédőt is lehet hordani.
Átlátszó tüll és vászon, vegyítve szövetszerű anyagokkal, gondoskodik a változatosságról, ami a fürdőruhák anyagát illeti. A színek fénylő akvarellektől a klasszikus feketéig és fehérig terjednek. Méz és narancs, almazöld és kobalt, korall és rubin, mindezek a változatok szerephez jutnak. A felületeket gyakran egész virágoskertek borítják.
Aki háremhölgynek akar látszani, díszítheti fürdőruháját kis szalmabetétekkel, viselhet gyöngysort, vagy színes kövekből készült nyakláncot. Minden megengedett, ami előnyössé teszi a megjelenést.
Most pedig emlékezzünk meg a kedvenc strandolós kiegészítőnkről, a gumimatracról is, amely nemcsak vizes szórakozásaink kelléke, hanem napozó-, de akár vendégágyfunkciót is betölthetett. Itthon az egyik legismertebb és legnépszerűbb termék a Palma gumimatrac volt, amelyből rengeteget gyártottak külföldre is. A nagyszülők szekrényében talán még most is lapul egy-egy Palma matrac a régi nyaralások örök emlékeként.
A férfiaknak sem kell egyszerű fürdőnadrággal megelégedniük. A fecske már a múlté. Színes, mintás, bokszoló nadrágokat, bicikli nadrágokat és bermudákat viselhetnek. S minthogy a nők 70 százaléka részesíti előnyben az egyrészest, a férfiak is felfedezik a fürdőruhát. Ez nemcsak nosztalgikusan elegáns, hanem nagyobb védelmet is nyújt a veszélyes napsugarak ellen.
