Wes Montgomery, a jazz kitűnő gitárosa, énekes és zeneszerző egyedülálló technikával játszott, amely a jazz egyik legnagyobb újítójává tette.
Wes Montgomery (teljes neve: John Leslie Montgomery) – ez volt a civil neve zenészünknek – Indianapolisban született, ennyi bizonyos. Születési évszáma azonban vagy 1925. vagy 1923. Legalább a nap biztos, az pedig március 6. Már túl volt tinédzserkorán, amikor aktívabban gitározni kezdett. A hányatott sorsú, mindössze 26 évet megélt Charlie Christian gitáros nyomán kapott kedvet a zenéhez, és Christianhez hasonlóan ő is teljesen magától tanult meg gitározni. Hamar kialakította sajátos játéktechnikáját, amelynek lényege az volt, hogy nem a megszokott módon pengette hangszerét, hanem hüvelykujja begyével. Sokáig hűséges volt szűkebb hazájához: már jócskán elmúlt harminc, amikor – nem véglegesen – távozott Indianapolisból.
Mindjárt egy „nagyágyú”, Lionel Hampton figyelt fel rá, 1948-tól az ő együttesével koncertezett és lemezfelvételeket is készített. Az ötvenes években hazatért, és Indianapolisban két testvérével, a vibrafonos Buddyval és a basszusgitáros Monkkal próbált szerencsét.
Hatása olyan nagyszerű gitárosok játékában fedezhető fel, mint George Benson, Pat Metheny és Emily Remler, csak néhányat említve. Nehezen találni olyan jazzgitárost, akit Wes játéka ne befolyásolt volna a fejlődésük egyik vagy másik pontján.
Az ötvenes években Cannonball Adderleyvel, a hatvanas években Wynton Kelly zongorista triójával és rövid időre John Coltrane-nel társult, de más jazz nagyságaival is játszott. A hatvanas években jutott el először Európába, Angliában és Spanyolországban koncertezett. Ekkor belekóstolt a közönséghez közelebb álló, lazább zenei stílusokba.
Kirándulásokat tett a popzene világába is. Feldolgozta a California Dreamin című Mamas and Papas-sikert, a Lennon-McCartney páros több szerzeményét (A Day in The Life, Yesterday, Eleanor Rigby), Pete Seeger Where Have All the Flowers Gone, Bobby Hebb Sunny vagy Gershwin Summertime című dalát. Popfeldolgozásai kitűnőek voltak, de szakmai megítélésük meglehetősen vegyes. Kitűnő érzékkel nyúlt a jazzz-standardekhez.
Wes Montgomery a hatvanas évekre ért a csúcsra. Ereje teljében halt meg 1968. június 15-én, szívroham következtében. Több tucatnyi albumot hagyott hátra, s nyilván jó néhány lemezre való dallal maradt a rajongók adósa.
A jazztörténet nagyszerű gitárosa két lemezéért kapott Grammy-díjat még a hatvanas években. Életében megjelent hatalmas mennyiségű kiadványa közül öt vezette a Billboard listáját, s további tucat került a legjobb tíz közé, nem szólva egyéb listás albumairól. A hetvenes-nyolcvanas években egy ideig nem jelentek meg Montgomery-lemezek, de azután a kilencvenes évektől a kiadók ismét elővették klasszikus darabjait és válogatásait. Csupán az ezredforduló után több mint tíz CD-je került a boltokba. Wes Montgomery örökségéből nagyon sok fiatal gitáros merített.
2019. június 25-én a The New York Times Magazine Wes Montgomery-t azon több száz zenész közé sorolta, akiknek mesterszalagjai megsemmisültek a 2008-as Universal tűzben.
