Lazar Naumovics Berman orosz zongoraművész, a legkiválóbb Liszt-előadók egyike 85 éves lenne.
Lazar Naumovics Berman orosz zongoraművész, a legkiválóbb Liszt-előadók egyike 85 éve, 1930. február 26-án született Leningrádban (1991-től ismét Szentpétervár). Első zongoraleckéit anyjától, a forradalom előtti szentpétervári konzervatórium egykori növendékétől kapta. Három és fél évesen már egy konzervatóriumi tanár foglalkozott vele, négyévesen lépett fel először nyilvánosan. A család 1939-ben Moszkvába költözött, ahol az ünnepelt zongorista, Alekszandr Goldenveiszer vette szárnyai alá a gyermeket, aki tízévesen már Mozartot játszott a Moszkvai Filharmonikusokkal. 1941-ben – a világháború miatt – Kujbisevbe, a Volga mellé telepítették őket. Életkörülményeik olyan rosszak voltak, hogy kesztyűben kellett gyakorolnia, nehogy lefagyjanak az ujjai.
Apránként kezdett feltűnni a nemzetközi zenei életben. 1942-ben Liszt La Campanelláját játszotta egy brit hallgatóságnak szóló rádióközvetítésben, 1956-ban díjat nyert a Queen Elizabeth versenyen Belgiumban, 1958-ban pedig Londonban játszott, és a Saga cég stúdiójában készített felvételt.
1957-ben fejezte be posztgraduális tanulmányait a konzervatóriumban. Fellépett a Szovjetunióban és a szocialista országokban, 1958-ban pedig diadalmas nyugati hangversenykörutat tett. Ekkor azonban bezárultak előtte a kapuk: csaknem másfél évtizedig nem utazhatott külföldre, mert egy francia zongoristanőt vett feleségül. Hírneve Nyugaton csak hallomás alapján nőtt, és már azelőtt legendává lett Amerikában, hogy egy billentyűt is leütött volna az Egyesült Államokban. Ha ő nem is, de szovjet kiadású Liszt-lemezei eljutottak Nyugatra, ébren tartva iránta az érdeklődést.
Nemzetközi karrierje viszonylag későn kezdődött, személyesen csak 1971-től kápráztathatta el a közönséget a nyugati országokban. Az Egyesült Államokban 1976-ban turnézott először, mindenütt telt ház előtt. Az ENSZ Világnapja alkalmából Herbert von Karajannal rögzítette Csajkovszkij Első zongoraversenyét; ezt a művet Doráti Antal vezényletével tévéközvetítésben is játszotta. A lapokban Liszt Ferenchez hasonlították, évekre előre lekötötték fellépéseit. Rövid időn belül számtalan lemez készült vele, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének Herbert von Karajannal és a Berlini Filharmonikusokkal készült felvétele hatalmas üzleti siker volt.
1980-ban csomagjaiban tiltottnak minősített amerikai irodalmat fedeztek fel, ezért újra eltiltották a külföldi utazásoktól, csak sovány kárpótlásnak számított, hogy 1988-ban kitüntették a kiváló művész címmel. 1990-ben otthagyta Moszkvát, előbb Norvégiában, majd Olaszországban tanított, ahol le is telepedett. 1994-ben az olasz állampolgárságot is megkapta. Élete utolsó éveiben Imolában tanított, nemzetközi zsűrikben vállalt szerepet, alkalmanként hegedűs fiával, Pavellel lépett fel. Szívroham következtében 2005. február 6-án halt meg Firenzében.
