Sebők Zsigmond nevét ma már kevesen ismerik, pedig Mackó úr, a későbbi Dörmögő Dömötör egykor népszerűbb volt sok mai mesehősnél – és kalandjain keresztül a korabeli Magyarország is megelevenedett.
Ha ma azt halljuk: Dörmögő Dömötör, legtöbbünknek egy gyermeklap vagy egy kedves, kissé morgós mackó jut eszébe. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy a figura mögött Sebők Zsigmond, a 19. század végének és a 20. század elejének egyik fontos gyermek- és ifjúsági írója állt, akinek könyveit annak idején rengeteg gyerek olvasta.
Sebők Zsigmond 1861. szeptember 22-én született Párkányban. Újságíróként kezdte pályáját, írt a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak és A Hétnek, kapcsolatban állt Mikszáth Kálmánnal, Reviczky Gyulával, később pedig Benedek Elekkel is szoros szakmai kapcsolatba került. Igazi otthonra azonban a gyermekirodalomban talált.
Egy mackó, aki útra kelt
Sebők Zsigmond az 1890-es években kezdte írni Mackó úr történeteit. A figura először Mackó Muki néven szerepelt, később kapta a sokkal ismerősebb Dörmögő Dömötör nevet. A történetek folytatásokban jelentek meg Pósa Lajos Az Én Újságom című gyermeklapjában, majd könyv alakban is napvilágot láttak.
Mackó úr egészen más volt, mint a mesék hagyományos medvéi. Nem erdőben bóklászó, mézet kereső állat, hanem valódi úriember: Máramaroson él családjával, mézet termel, utazik, vendégeskedik, ügyeket intéz, bosszankodik, kíváncsiskodik, és időnként bizony alaposan bele is keveredik a saját kalandjaiba.
„Az volt az újdonságban, hogy behozták a zónát. Ez pedig azt teszi, hogy most már egypár forintért vasúton akármilyen messziről a fővárosba lehet utazni.
Mackó úr szeme fölvillant.
– Hm, hm – dörmögte –, most itt a jó alkalom megnézni Budapestet. Úgyis elég szégyen, hogy még nem láttam hazánk gyönyörű fővárosát, ahol azt mondják, olvasztott méz folyik a vízvezetékben és csupa almás rétes fityeg a háztetőről.” (Sebők Zsigmond: Mackó úr kalandjai I)
Legnagyobb erénye éppen az, hogy emberien tökéletlen. Van benne jóindulat és kíváncsiság, de hiúság, önelégültség és korlátoltság is. Útjain találkozik Róka Miskával és számtalan más figurával, akik mind egy-egy emberi természetet, társadalmi típust jelenítenek meg.
A történetek ezért felnőtt szemmel is érdekesek: a gyerekeknek kalandokat kínáltak, miközben észrevétlenül egy egész korszak világát is megmutatták.
Budapest, Balaton, Tátra
Mackó úr egyik legfontosabb tulajdonsága az utazási kedve. Budapestre éppúgy eljut, mint a Balatonhoz, a Tátrába vagy a Vaskapuhoz. A történetekben nem egyszerűen egyik helyszín követi a másikat: az utazások során az olvasó is megismerheti az ország különböző vidékeit, városait és nevezetességeit.
Sebők ügyesen használta ki ezt a lehetőséget. Mackó úr szemén keresztül a gyerekek egyszerre találkozhattak földrajzzal, néprajzzal és a korabeli Magyarország mindennapjaival. A mackó ráadásul nem valamiféle hibátlan mesefigura, hanem kíváncsi utazó, aki olykor éppen azért kerül mulatságos helyzetbe, mert nem ismeri az új környezet szokásait.
Egyik történetében például Velencébe jut el, ahol a nyitott ablak és a szobában égő gyertya miatt megtámadják a moszkitók. Mackó úr természetesen nem marad adós a felháborodással, a pincér pedig kénytelen elmagyarázni neki, miért nem volt jó ötlet éjszakára nyitva hagyni az ablakot.
– „Az állatkertben szebbnél szebb ritka állatok láthatók.
– Medve is van benne?
– Igenis, van.
– Majd elmegyek látogatóba a komához.” (Sebők Zsigmond: Mackó úr kalandjai I)
Az ilyen jelenetekből érthető meg igazán Sebők humora: nem nagy poénokra épít, hanem abból csinál mulatságot, ahogy egy ismeretlen helyzetben viselkedő ember lassan rájön, hogy bizony nem mindig neki van igaza.
Gyerekeknek írt, de a felnőtteket is megfigyelte
Sebők írói tehetsége nem merült ki a szórakoztatásban. Jól ismerte az embereket, és szerette észrevenni apró hibáikat, furcsa szokásaikat. Állatfigurái mögött ezért gyakran nagyon is valóságos emberi természet rajzolódik ki.
Mackó úr mellett megjelenik például Róka Miska, a ravasz ellenfél, de számos más különös figura is feltűnik a történetekben. A szakirodalom szerint Sebők éppen azzal emelkedett ki a gyermekirodalomból, hogy állatfiguráiban felismerhető emberi típusokat teremtett, és történeteibe finom társadalomkritikát is szőtt.
Ezért a Mackó-könyvek nem csupán mesék. Egy letűnt Magyarország apró életképei is: vidéki emberek, városi polgárok, utazók, hivatalnokok, kereskedők és különféle társadalmi alakok népesítik be őket.
Mackó Muki hogyan lett Dörmögő Dömötör?
A névváltoztatás önmagában is érdekes történet. A mackó sokáig Mackó Muki néven szerepelt, majd az író új nevet adott neki. A Dörmögő Dömötör név nemcsak dallamosabb, hanem sokkal jobban is illik a kissé morgós, tekintélyes medvefigurához.
A névváltoztatás ráadásul maga is bekerült a történetbe: Mackó úr hivatalos úton, belügyminiszteri engedéllyel változtatja meg a nevét. Ez a humoros epizód ma már azért is érdekes, mert a korszak névváltoztatási szokásaira is rájátszik.
Így született meg az a Dörmögő Dömötör, akit később már több nemzedék ismert.
A Jó Pajtás és Benedek Elek
Sebők nemcsak íróként, hanem szerkesztőként is sokat tett a magyar gyermekirodalomért. 1909-ben a Jó Pajtás című gyermeklap szerkesztésére kérték fel, amelyet Benedek Elekkel együtt indított útjára.
Ez a munka jól mutatja, milyen fontos szerepet vállalt a korszak gyermekirodalmában. Nem egyszerűen történeteket akart adni a fiatal olvasóknak, hanem igényes, szórakoztató és tartalmas olvasnivalót.
Sebők számára a gyermekirodalom nem valamiféle „könnyebb” irodalom volt. Ismerte a gyerekek gondolkodását, kíváncsiságát és humorérzékét, és úgy mesélt nekik, hogy közben a felnőttek világát sem hagyta figyelmen kívül.
„Hát meg is érkezett a baj hamarosan. Nem automobilon érkezett, hanem négyes fogaton. Négy szép szürke röpítette a faluba a kerület valóságos képviselőjét, aki nem viselt nagy, szőrős automobil-lárvát az ábrázatján.” (Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör utazása)
Egy elfeledett író, akinek a mackója tovább élt
Sebők Zsigmond 1916. június 4-én halt meg Budapesten. Életében komoly irodalmi elismeréseket is kapott: tagja lett többek között a Petőfi-, a Dugonics- és a Kisfaludy Társaságnak.
A neve azonban idővel háttérbe szorult, miközben egyik teremtménye tovább élt. Dörmögő Dömötör 1957-ben egy gyermeklap nevét is megkapta, amely később önállóan is hosszú életű lett.
Sebők Zsigmond könyvei ma már jóval kevésbé vannak jelen a köztudatban, mint egykor. Pedig ha újra fellapozzuk őket, különös időutazásban lehet részünk. Nemcsak egy mackó kalandjait olvassuk, hanem egy olyan Magyarországot is megláthatunk bennük, amely régen eltűnt.
És talán éppen ezért érdemes újra felfedezni Sebők Zsigmondot és Mackó úr történeteit: mert Dörmögő Dömötör kalandjai mögött egy egész korszak bújik meg – némi humorral, sok kíváncsisággal és egy meglehetősen dörmögős medvével.
