„Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyújtassék.”135 éve I. Ferenc József magyar király szentesítette a magyar nyelv tanítását valamennyi népiskolában és tanítóképző intézetben.
135 éve, 1879. május 22-én I. Ferenc József magyar király szentesítette az 1879. évi XVIII. törvénycikket, amely kötelezővé tette a magyar nyelv tanítását valamennyi népiskolában és tanítóképző intézetben. Magyarországon a dualista állam idején épült ki a modern oktatási rendszer.
Az 1868-ban szentesített népiskoláról szóló törvény elrendelte az általános és kötelező népoktatást. Az Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez kötődő jogszabály általános tankötelezettséget vezetett be 6-12 éves kor között, lehetővé téve, hogy a tanulók anyanyelvükön részesüljenek alapoktatásban. Az útjára indított oktatási reform azonban Eötvös József 1871. február 2-án bekövetkezett halálával megtorpant.
Eötvös munkásságát 1871. szeptember 4-től Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter folytatta. Az ő minisztersége alatt született meg az a törvénycikk, amely a magyar nyelv kötelező tanításáról szól. Párdányi Miklós Nép, nemzet, nemzetiség című könyvében így ír a nyelv oktatásáról:
„A Tisza Kálmánnal meginduló politika a reformkorszak irányzatához visszatérve, az államot már nem a benne élő népek összefogásának tekinti az államalapító magyarság irányítása mellett, hanem a kizárólagos [új nemzetiségi politika] magyar szellem érvényesülési eszközének. Kultúrában is egységes nemzetet akar létrehozni, aminek előfeltétele a magyar nyelv általános ismerete. Az a vád, mintha a magyarság meg akarta volna fosztani idegenajkú honfitársait nyelvüktől, nem felel meg a valóságnak, bizonyos azonban, hogy a magyarság feledve saját ősi álláspontját, a nemzetiségi kérdés francia rendszerű kezelése felé hajlott el és az iskolák központi feladatát az államnyelv ismeretének terjesztésében látta. Először az 1879:XVIII. tc. tette kötelezővé a magyar nyelv tanítását az ország valamennyi elemi iskolájában, aminek komoly végrehajtása azonban – a nemzetiségi területeken lévő iskolák túlnyomó része nemzetiségi jellegű felekezeti intézet lévén, – legyőzhetetlen akadállyal került szembe.”
A törvényjavaslatot 1879. április 29-én Baross Gábor országgyűlési jegyző terjesztette elő általános vitára a parlamentben. A törvényjavaslat ellen több nemzetiségi képviselő azzal érvelt, hogy az sérti a nemzetiségek és egyházak autonómiáját. Számos képviselő féltette a kisebbségek nyelvét, kultúráját. A törvény célja azonban az állami nyelv, a magyar minden állampolgár általi megértése volt. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint az anyaországban élő lakosságnak kb. 40 százaléka nem tudott magyarul. A magyar nyelv mellett szólók véleménye viszont az volt, hogy minden állampolgárnak hasznos az államnyelv ismerete.
1879. május 22-én adták ki „a magyar nyelv tanításáról a népoktatási tanintézetekben” szóló 1879. évi XVIII. törvénycikket: „Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyújtassék.” A törvény értelmében a magyar nyelv az összes népiskolában és tanítóképző intézetben a kötelező tantárgyak közé került, ami a nem magyar tannyelvű tanintézetekre is érvényes volt. A törvény kimondta, hogy az eredményesség érdekében olyan óraszámmal kell tanítani a magyart, hogy a tanulmányi idő alatt minden tanítójelölt elsajátíthassa „beszédben és írásban”.
A törvény az állam nyelvének elsajátítása érdekében kötelező tantárgyként írta elő a magyar nyelvtan tanítását a nemzetiség lakta területeken működő népiskolákban is. „Oly községekben, hol magyar és nem magyar ajkúak vegyesen laknak, akár községi, akár felekezeti, akár egyéb népiskolákban, az 1883-ik évtől fogva úgy rendes, mint segéd- vagy ideiglenes tanítóul csak olyan egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tanítani képesek.”
A tanítói álláshelyek betöltésénél 1883-ig előnyt élveztek a magyar nyelvet tudók. A már működő tanítók számára a törvény négyéves türelmi időt adott, hogy a magyar nyelvből vizsgát tegyenek. A megszavazott törvényben 1882-ig szabtak türelmi időt a nemzetiségi tanítóknak arra, hogy nyári tanfolyamokon vagy a tanítóképzőkben elsajátítsák a magyar nyelvet.
Az állam nyelvének elsajátítására szüksége volt az államnak és minden polgárának a közügyek gyakorlásához, az egyéni boldoguláshoz. A törvény megvalósulását azonban számtalan rendelet, tanterv és utasítás kísérte, ami azt jelezte, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatban nem érte el teljes mértékben a célját. Számos iskolában eredménytelen volt a magyar nyelv tanítása, sok helyen (főleg a román és szerb iskolákban) nem volt magyarul tudó tanító. 1880-ban 1922 tanító kevéssé, 2529 pedig egyáltalán nem tudott magyarul, és egy évtized múltán is csaknem 2000 tanító nem volt képes tanítani a magyar nyelvet. Így 3343 nem magyar tannyelvű iskola közül 1340-ben nem volt sikeres a magyar nyelv oktatása.
Fotók: Wikipédia, MEK/OSZK, Nagyházi Galéria és Aukciósház
