„Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság, vagy majdnem az.” Az irodalmi csodagyermekként, a formák, főként a műfordítás virtuózaként induló Szabó Lőrinc líráját erősen befolyásolták szerelmi viszonyai, kapcsolatai.
1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító. Ősei református papok és tanítók voltak, Bethlen Gábortól a család nemességet is kapott. A debreceni református kollégiumban alapozta meg széles körű műveltségét. Ősei református papok és tanítók voltak, Bethlen Gábortól a család nemességet is kapott. A debreceni református kollégiumban alapozta meg széles körű műveltségét.
Babits körében
1918-ban besorozták, hadiérettségit tett, majd az őszirózsás forradalom után Budapestre költözött. A Műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de két hét múlva inkább a bölcsészkar magyar-latin-német szakán tanult tovább. Ekkor került kapcsolatba Babits Mihállyal, aki tanítványává és barátjává fogadta. A költő, az élet és az alkotás című írásában így vall:
„Ez az esztendő (1919-20) is olvasással és tanulással telt el. Nem iskolai stúdiumokkal, hanem elsősorban annak a megtanulásával, amire nekem szükségem volt. Sokat köszönhetek e tekintetben Babits Mihálynak is, aki verseimet ugyan másfél évig nem közölte, de hamar barátságába fogadott: megtanított angolul, rendelkezésemre bocsátotta nagyszerű könyvtárát, s később – mint ismeretes – még fedelét és kenyerét is megosztotta velem.”
Együtt dolgoznak az Erato című köteten, 1920-ban Szabó Lőrincnek megtetszik a bátor, kék szemű látogatójuk, Tanner Ilona (Török Sophie). Hevesen udvarolni kezd neki. Az özvegy Adyné, Csinszka – akit szintén zavart a Babits körül fiatalember – által „csúnya, fekete fiú” jelzővel felruházott Szabó kellemetlen szituációba kerül. A későbbi Babitsné, Tanner Ilona végérvényesen elhidegül Szabótól, naplójában elég kíméletlenül jellemzi Szabó Lőrincet. Hogy mi történt, nem lehet pontosan tudni, de bizonyos, hogy Babits és egykori tanítványa között hosszú időre megszakadt a jó kapcsolat.
Szabó az egyetemet végül nem fejezte be: 1921-ben megismerte Mikes Klárát, az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének, Mikes Lajosnak a lányát, akit feleségül is vett. Apósa révén Az Est szerkesztőségének munkatársa lett, cikkei mellett verseivel és műfordításaival szerzett nevet magának. 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel, amely komoly irodalmi sikert aratott. Közben műfordítóként is jelentőset alkotott, Babits és Tóth Árpád társaságában egyik fordítója volt Baudelaire A romlás virágai című kötetének.
A változás törvénye szerint: az ifjúság, a Nyugat úgynevezett második nemzedéke, önállósult. Nagyigényű lapját Szabó Lőrinc szerkesztette. Az irodalmi csodagyermekként, a formák, főként a műfordítás virtuózaként indult költő az egyszerűség felé fordult, és puritán keménységű, bár néha túlságosan magyarázgató költészet alapjait vetette meg. A húszas években sorra jelentek meg kötetei (Kalibán, Fény, fény, fény, A Sátán műremekei), amelyeknek verseit az elvont gondolatiság jellemzi, a keleti filozófiák és Schopenhauer hatása jelenik meg bennük változatos versformákban. 1925-ben kezdődött huszonöt éven át tartó szerelmi kapcsolata Korzáti Erzsébettel, e viszony megrendítő dokumentuma az asszony 1950-es öngyilkossága után írott A huszonhatodik év című szonettciklusa.
A múzsa
Szabó egész életében kereste, hajszolta a boldogságot. Noha házassága boldognak volt mondható, könnyen elcsábította bárki. Szabó Lőrinc múzsája Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet lett. Az asszonnyal tartó kapcsolata huszonöt tartott (Erzsike című részlete szerint szerelmük 1924 végén kezdődött; ugyanakkor a Vékes Endrének írott emlékező levében azt írja: „1925. dec. közepén voltunk egymáséi először”).
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
(Részlet, 1931)
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
én nem tudok örülni csak
a magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.
„1925 dec. közepén voltunk egymáséi először. Rengeteg vergődés, bűntudat előzte meg. S még több kísérte. Évekig – a bevallás után is – iszonyatosan égetett mindkettőnket a tett, a tény, a boldogságunk, amelyhez semmit sem hasonlíthatok az életemből. Őt Klára miatt gyötörte főképp a bűntudat. Eleinte azt hitte, hogy futó kapcsolat árán szabadulunk egymástól. S jólesett neki, hogy íme, mégiscsak érdekel ő egy olyan férfit is, mint Sz. L. Kis titkos győzelmi érzéséért nagy árat fizetett, s szabadulni igyekezett a kapcsolattól. Néhány együttlétet várt csak, talán én is. Nem ismertük magunkat.”
A Magvető Kiadó által 2000-ben megjelent Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet levelezése című kötetben egyértelműen kiderül, hogy a résztvevő felek között milyen mély szenvedélyek csaptak össze. Mint minden nagy pszichodrámában, itt is hárman vannak: Szabó Lőrinc, a Költő, Korzáti Erzsébet, a Semmiért egészen „halhatatlan kedves”-e és a hitvestárs, Szabó Lőrincné Mikes Klára. Szemünk előtt alakul a rokonszenv szenvedéllyé, a barátság féltékenységgé, a szeretet szenvedéssé, s ki tudja, hogy ebben a különös alkímiában még milyen féktelen átváltozások lehetségesek az érzelmek túlhevülése nyomán. Ők mindhárman nagyon megszenvedték a sorsukat. Mi pedig azt mondhatjuk, hogy irodalmat olvasunk, hiszen egyik legnagyobb költőnk levelezése ez, néha napló, néha úti beszámoló, máskor pedig egy szerelmes férfi gyönyörű vallomástétele. Levelezőpartnerei érezhetően hozzá akarnak nőni, írásuk, gondolataik lejegyzése nem hevenyészett, nem pontatlan. Néha mintha mindhárman az utókornak írnának. Az utókor pedig hálás lehet, mert ellebben a Titok elől a fátyol. Nem hálószobatitkok lepleződnek le, hanem a testi-lelki szerelem igazi természete. Egyikük öngyilkos lett, de néha úgy érezzük, mindhárman ebbe a mennybélien pokoli szenvedélytrióba haltak bele. A lelkifurdalás minduntalan felütötte a fejét, Kozák Erzsébet nem egy levelében nyíltan ír róla:
„Hallatlan szégyellem magam sokszor, mégiscsak egy aljas csalás avval szemben, akit a legjobban szeretek, Ödönről nem is beszélve, aki eltart…., szörnyű hitvány féregnek érzem magam, akinek nincsen joga semmihez sem, ami rendes és tiszta.”
Legtöbbször viszont kapcsolatukat ápolta:
1928. július 22-én a Pesti Naplóban megjelenik a Köszönöm, hogy szerettelek című vers, ebből felesége a Hollandiában üdülő Vékesné Korzáti Erzsébetre ismer; a költő bevallja kapcsolatukat. A költőnek azonban felesége és Erzsébet mellett még számtalan más nőügye volt, szabad(abb) életre vágyott. Végül a teher hatására Szabó Lőrincné öngyilkosságot kísérelt meg, majd még háromszor próbált véget vetni életének.
1926-ban Pandora címmel művészeti, kritikai lapot indított, amely hét számot ért meg. 1928-tól 1944-ig a Magyarország című lap munkatársa volt. A harmincas évek elejétől a népi írók körébe is sorolták, részt vett a Márciusi Front megalakulásában is. Sokat szerepelt a rádióban, a Nemzeti Színház számára Shakespeare-t fordított, három ízben is Baumgartner-díjjal jutalmazták. 1943-tól egyre inkább a jobboldali elfogultság jelent meg írásaiban, emiatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd „feddéssel” igazolták, s publikációs tilalommal sújtották.
1946 és 1949 között a Válasz költői rovatának vezetője volt, 1947-ben pedig – többek heves tiltakozása ellenére – felvették az Írószövetségbe. Az üldöztetések elől a munkába menekült, s 1947-ben a Püski Kiadónál megjelent a Tücsökzene című kötete. 1949-től ismét nem publikálhatott, jobbára műfordításokból élt, s A huszonhatodik év darabjain dolgozott. Kedvesén, Vékesné Korzáti Erzsébeten 1949-től a fokozatos összeroppanás jelei mutatkoztak. 1950 elején véget vetett életének.
1946 és 1949 között a Válasz költői rovatának vezetője volt, 1947-ben pedig – többek heves tiltakozása ellenére – felvették az Írószövetségbe. Az üldöztetések elől a munkába menekült, s 1947-ben a Püski Kiadónál megjelent a Tücsökzene című kötete. 1949-től ismét nem publikálhatott, jobbára műfordításokból élt, s A huszonhatodik év darabjain dolgozott. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, az Irodalmi Újság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat.
A huszonhatodik év
A 25 évig titkolt viszonyra fény derült, úgy éltek, mintha házasok lennének – féltettek, féltékenyek voltak, rejtőzködtek, hazudoztak, öleltek és gyűlöltek –, ám mégsem, hiszen minden mögött lelkifurdalás, bántás és hazugság lapult, hiszen nem tudtak úgy viselkedni, mint egy valódi házaspár.
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
(Részlet, 1950-51)
Mindenütt ott vagy
Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal és éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Szabó Lőrinc az úgynevezett második Nyugat-nemzedék kimagasló lírikusa. Olyan művet hozott létre, amelybe „beleszervítette magyar elődei és világirodalom minden, számára lényeges elemét”. Életművének fontos részét teszik ki műfordításai. Utolsó műveiben modern líránk leszűrten forró klasszicitásához jutott el. Költészetére jellemző a sok szerelmi motívum. Versei sokszor szexuális, erotikus színezetet kaptak. A férfi-nő kapcsolat volt számára a legizgatóbb dolog az életben, mind verseit, mind magánéletét tekintve. Ezen belül is az önzés kérdését akarta körüljárni. Kassák Lajos költészete utolsó ormaiként, legfőbb írói eredményeinek összegzéseként alkotta a Szabó Lőrinc a szerelem üdvözüléseit és pokoljárásait felidéző szonett-ciklusát és az emlékidézésnek a legkisebb részleteket és a legmegrendítőbb élményeket egyaránt pontos művészi erővel felidéző remekművét, lírai önéletrajzát.
A huszonhatodik év című kötete nem egy év alatt készült el. Az egész kötetet Korzáti Erzsébet emlékének szánta. Kettejük kapcsolatának negyedszázados történetét kívánta verseiben megörökíteni. Szinte adatszerűen eleveníti fel kapcsolatuk minden részletét. Mivel Szabó ekkoriban tiltott költő volt, sok nehézségbe ütközött műveinek megjelentetése, de Illyés Gyula barátságait is felhasználva támogatta a kötet kiadatását. Illyés “Tárggyá munkálta a kínt” mondata jellemzi az egész kötetet és annak megszületését.
Már súlyos beteg volt, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat, s nem sokkal később megjelent A huszonhatodik év című kötete. Ennek sikerét azonban nem érhette meg, 1957. október 3-án meghalt. Életrajza két levelezésgyűjteményéből is nyomon követhető: a feleségével váltott levelek két kötete (Harminchat év) és a házasságával párhuzamosan megélt szerelem dokumentumai a Huszonöt év című gyűjteményben láttak napvilágot.
Felhasznált irodalom:
Keresztury Dezső: Irodalmi arcképcsarnok
MTI Sajtóanyag
Szabó Lőrinc: Huszonöt év
